Steve Whiteman – You’re Welcome (2021)
Hiába, azért ez a COVID-19 is „jó valamire”. A világjárvány okozta karantén idején megszámlálhatatlan remek dal született a négy fal között. Bizony, az alkotó elme nem kér a kényszerpihenőből, addig motoszkál a zeneszerzők fejében, amíg ők kénytelenek hangszert ragadni és elindul a dalszerzői folyamat. Ez történt a legendás glam/sleaze banda, a Kix frontemberével is. A 64 esztendős Steve Whiteman kihasználta, hogy a Kix kénytelen volt törölni a turnéját, így...
Destruction – Live Without Sense (1989)
A thrash metal a ’80-as évek végén lassan felélte újdonságának erejét, az új zenekarok már semmi változást nem hoztak, csak a jól bevált kliséket pufogtatták. Sokaknak nem jutott szelet a siker és a dicsőség tortájából, főleg a német vonalra volt ez érvényes, ahol emiatt a másodvonal sok csapata feloszlott, vagy a feloszlás küszöbére került. Erre a sorsra jutott az Assassin, a Deathrow, az Agent Steel, a Violent Force, a...
KlasszikuShock: Metal Church – The Human Factor (1991)
A Seattle környékéről származó Metal Church első öt albuma remekmű! A két korai korong (Metal Church 1984, The Dark 1986), amelyeken még David Wayne énekelt, a US power metal stílus egyértelmű alapvetései, de az utód Mike Howe-val készült három korong is óriási. Ezeket véleményem szerint minden heavy/power fannak ismernie kellene. A Howe által felénekelt lemeztrió közül a középső volt a The Human Factor, a személyes kedvencem, ami ereje legteljében...
KlasszikuShock: Kreator-Endorama (1999)
Nehéz megítélni azt, ha egy zenekar, az addig bevált stílusát félredobva, valami újba vág bele. Ez vagy nagyon rossz eredményt szül, vagy nagy sikert arat, de legtöbb esetben a fogadtatás is nagyon vegyes. Szinte biztos azonban, hogy idő kell, mire a rajongók megszokják a változást. Gondoljunk csak a Paradise Lost - One Second című albumára, ami mára megkerülhetetlen mérföldköve a zenekarnak, de akkor mindenki átkozta, hogy a jól bevált...
Dissection – Reinkaos lemezkritika
A Dissection-t 1989-ben alapította az énekes gitáros Jon Nödtveidt. A zenekar több kis lemezt, két koncert lemezt és három nagy lemezt jelentetett meg munkássága során. 1997-ben hosszabb szünetre lett ítélve a zenekar, mert Nödtveidt-et gyilkosság miatt hét év börtönre ítélték. 2004-es szabadulása után új tagokkal ismét életre hívta a Dissection-t és elkészítette a harmadik és lemezt, a Reinkaos-t. A rajongókat ez a lemez erősen megosztotta, mert szakított régi komoly...
Motörhead: The World Is Yours
2010 végén új Motörhead stúdióalbum jelent meg. Kereken a huszadik. Úgy tűnik Lemmy érzékelte az idők szavát és az új lemezt korszerűbbé tette. Értem ez alatt az elektronika fokozott használatát, samplereket és egyéb kütyüket, illetve a rap betéteteket, a mélyre hangolt gitárokat és a tört ütemeket. Betojtatok mi? Természetesen ebből egy szó sem igaz. Sőt ez az album sokkal inkább a hagyományos Motörhead irányvonalat képviseli, mint az...
Oathbreaker – Rheia (2016)
„Rheia is a true game changer for the genre.” Ezzel és ehhez hasonló promo szövegekkel hírdette, a Deathwish Inc. az Oathbreaker harmadik lemezét. Noha nem szoktam az ilyen dolgokra adni, főleg, hogy minden bandának éppen a jelenlegi lemeze a legjobb, legkiforrottabb. Legalábbis szerintük. Azért ezek a szokásosnál is súlyosabb kijelentések voltak, méghozzá egy olyan stílusban amit igencsak szeretek,egy olyan zenekartól akiket nagyon is kedvelek. Így akaratlanul is nagy elvárásokkal...
Mastodon – Crack The Skye (2009, Warner)
Nem lesz túl részletekbe menő, és hosszú ez a kritika. Egyrészt azért, mert egy idő után magamat ismételném, másrészt pedig még én magam sem tudtam igazán értelmezni az albumot. A befogadásához nem volt elég két hét számomra, és be kell valljam, általában nem szeretem azokat a lemezeket, amikért ennyit kell küzdeni. Viszont, amellett, hogy érzem, most megéri, érvényesíthetem kritikámban a kevesebb néha több-elvet. Ahogy a Mastodon is csinálta. ...
KlasszikuShock: Sodom – Agent Orange (1989)
Dave Mustaine korábban úgy nyilatkozott a Metallicás éveiről, hogy akkoriban a bandában egyedül ő tudott zenélni. Nem voltunk ott a próbákon, így nem tudhatjuk füllentésről van-e szó, vagy Hetfieldék akkoriban valóban csak próbálgatták hangszereiket. Mindenesetre kikupálódtak, az egyszer szent. Ennek ellenére úgy tartom, hogy a ’80-as években a tengerentúli thrash brigádok technikai tudásban jóval előrébb tartottak, mint európai vetélytársaik. Főleg ugye a Bay Area színtér, így az Exodus, a...
Bullet For My Valentine – Road To Nowhere EP...
Hálás vagyok ennek az EP-nek, noha igazi különlegességet nem rejt. Azon túl, hogy egyik kedvenc bandámról van szó, és imádok majdnem mindent, amit csinálnak, iszonyat mód betalált nálam ez a négyszámos anyag, egyben apropót adott, hogy bemutassam nektek ezt az együttest, amelyre igenis oda kell figyelni, hiszen a most készülő harmadik lemezzel esély van arra, hogy betörjenek a világelitbe, és ezt a legkomolyabban mondom. Nem is kimondott lemezkritika...

















