Midas Touch – Presage Of Disaster (1989)
A Midas Touch muzsikusai Svédországban látták meg a napot. Ez még magában nem foglal akkora figyelmet, az viszont már felettébb furcsa, hogy a zenészek a thrash metal mellett tették le voksukat, annak is a technikásabb formájánál. Mondjuk germán vonalon a Mekong Delta, Deathrow, Destruction, Vendetta-féle irányt lehetne becélozni, ha jellemezni szeretnénk őket. Persze azért a Metallica sem hiányozhat, mint ahogy a ’80-as évek végén egyetlen thrash banda sem titkolta,...
Satyricon – Live at the Opera (2015)
A tekintetben, hogy mi számít zenei fejlődésnek, illetve egyszerű váltásnak, valószínűleg sohasem lesz konszenzus, kiváltképp ha egy olyan műfajról van szó, mint a black metal. A Satyricon, hasonlóan a többi vezető skandináv hordához, örökké napirenden tartja ezt a kérdést, maga mögé parancsolva az olyan, mára már bagatell vitákat, mint a szintetizátor vagy a női vokál létjogosultsága a ”true” black metal zenékben. A Frost és Satyr által közel 25 éve...
Carlos Santana – Guitar Heaven
Nemrég találtam egy érdekes blogbejegyzést az egyik nagy magyar hírportál címoldalán arról, hogy a világ egyik legelismertebb gitár ikonja, Carlos Santana új lemezt készített, méghozzá nem is akármilyet. Guitar Heaven címmel híres előadóművészek vendégszereplésével a 20. század legnagyobb rock legendái előtt teszi le tiszteletét 14 örök klasszikus feldolgozásával, melyek közt olyan ismert alkotások is helyet kaptak, mint a Smoke on the Water, a Deep Purple feledhetetlen slágere, a...
Stephen Pearcy – Smash (2017)
Az új Ratt lemezre ki tudja meddig, de még várnunk kell. Mindenesetre bizakodásra ad okot, hogy lezárva a megszámlálhatatlan jogi bonyodalmakat Stephen Pearcy énekes, Warren DeMartini gitáros és Juan Croucier basszer új dalokon dolgozik (a 2002-ben elhunyt Robbin Crosby gitáros helyén továbbra is Carlos Cavazo játszik). Lesz tehát majd új Ratt album, a kérdés csak az, hogy mikor. A legnagyobb „patkány” talán a történetben Bobby Blotzer, a zenekar eredeti...
Starsailor – All The Plans (2009)
A 2000-ben alakult Starsailor a zongorás, romantikus britpop zene egyik legjobb bandája! James Walsh gitáros-énekes érzékeny hangja, a csapat progresszív felfogású Coldplay-U2 minőségű zenéjében jó ideje nem lehet csalódni! Utoljára a 2005-ös On the Outside lemezük volt a műfaj kimagasló alkotása, a mostani All The Plans pedig semmivel sem lett rosszabb. Negyedik stúdióalbumán,közel négyév szünet után a négytagú Starsailor visszanyúlt a gyökereihez: a zongora gitár dominálta, középtempós, érzelmes,countrys-soulos, softos rockzenéhez.
Az énekes-gitáros-dalszerző frontember, James Walsh bevallása szerint a...
KlasszikuShock: Scorpions – Lovedrive (1979)
Mától a KlasszikuShock műsorában elindítottuk a nagy vs (versus) sorozatot, melyben olyan bandákat állítunk egymással szembe, akik pályafutásaik során valóban „küzdöttek egymással”. Ez a csata persze egy esetben sem vérre menő, leginkább a slágerlistákon lévő előkelő helyek megtartásáért folyt a küzdelem. Persze azért bőven alakult ki verbális szócsata már zenészek között, amelyről szintén sokat beszélünk majd műsorainkban. Na de mi a helyzet, mondjuk a családon belüli rivalizálással? Mert ilyen...
KlasszikuShock: Mortal Sin – Face Of Despair (1989)
Abban az esetben, ha Ausztráliából kellene megneveznünk egy zenekart ezer százalék, hogy fiatal-idős, rocker-nem rocker egyöntetűen az AC/DC-t említené meg. Nincs is ezzel baj, hiszen Angus-ék a világ legnagyobb rockbandájává nőtték ki magukat. Kútfejből, ha engem kérdeznétek, a kenguruk földjéről rajtuk kívül én is az INXS-t tudnám mondani, bár az már kicsit populárisabb vonal, na meg ugye a sosem öregedő, pláne nem csúnyuló Kylie Minogue ugrana be, na de...
Lordi – Babez For Breakfast 2010
Ha 2006. május 20-án Viktor Nyikolajevics Belan orosz énekes 45 ponttal többet kap a versenyen, akkor ma lehet, hogy nem lenne elárasztva LORDI szörnyekkel a világ. Tulajdonképpen azért felelőtlen dolog lenne egyedül Belan nyakába varrni a Lordi sikerességét, de az kétségtelen, hogy, az Eurovíziós dalfesztivál első helyének elhódítása, nagymértékben javított a lemezeladási statisztikán és az ismertség növelésén. A 2010-es korong megjelenéséig megmondom őszintén távolról figyeltem ennek a zenekarnak a...
KlasszikuShock: Iron Maiden – Seventh Son Of A Seventh...
Ahhoz képest, hogy sosem tartoztam az Iron Maiden lelkes/népes táborába, immár a második lemezismertetőmre szántam rá magam. Na, jó, egy olyan bandánál, ahol már csak a sorlemezek száma is meghaladja a 15-öt, akkor ez a két kritika nyilván nem nagy szám, de gondoljatok csak bele, hány olyan kedvenc zenekarom van, akikről eddig még egy mondatot sem ejtettem. Tehát igyekszem én Maiden-ügyileg rendesen. Az első írásomat egy szomorú hír árnyékolta...
U.D.O. – Mission No. X (2005)
Nehéz dolga lenne Udo Dirkschneidernek, ha bárkivel is el akarná hitetni, hogy nem legendás egykori bandája, az Accept vonalát követi U.D.O. névre hallgató szólócsapatával. Az 1986-os Russian Roulette album után búcsúzott Udo az Acceptől, aztán a ’90-es években ismét egymásra találtak, de csak átmenetileg, 2005-ben pedig hatalmas nosztalgiabulikat hoztak össze, többek között nálunk is a Sziget HammerWorld színpadán. Kétség nem férhet hozzá, állat is volt a klasszikus Accept az...

















