Múlthéten a KlasszikuShock rovatunkban Kieron a Paradise Lost örökérvényű Draconian Times lemezének bemutatójánál azzal érvelt, hogy a dark/goth műfaj legnagyobb bandájának, legjobban sikerült lemezét mutatja be. Kijelentését még abban a tudatban sem lehet cáfolni, megvétózni, hogy cikke írását biztos nagymértékben befolyásolta, az, hogy már lázban ég a pár nap múlva esedékes bécsi Paradise Lost/ Katatonia/ Lacuna Coil csúcshármas koncertjétől. Míg ő a bulira készül, én azon agyaltam, hogy egy ilyen zseniális album után milyen másik alapkővel folytathatnánk sorozatunkat. Végül aztán bekattant a megoldás! Heavy Metal. Számunkra oly szép zenei irányzat. De mikor, és miként alakult ez ki? Egyáltalán melyik a rocktörténelem legelső heavy metal nagylemeze. Erről érveket és ellenérveket felsorakoztatva órákig el tudnánk vitázni. Véleményem szerint a sokak által csak „pengés” lemeznek hívott British Steel volt az a korong, amely a ’80-as évek heavy metal hangzását alapjaiban meghatározta. A Judas Priest 1980. április 14-én jelentette meg ezt a lemezt, engem nagyjából akkor írattak be szüleim az általános iskolába, így koromnál fogva nem emlékszem az album megjelenése milyen hatást váltott ki a zeneiparban. Személy szerint a brit bandával 1988-ban (amikor az öltöztető katonákat és a matchbox-okat a zene kezdte nálam felváltani), a Ram It Down lemezzel ismertem meg. Az a lemez arra sarkalt, hogy ássam bele magam a zenekar történelemkönyvébe. Így aztán hamar eljutottam az 1980-as „pengés”, akarom mondani British Steel lemezhez.
Egy valamire való lemezkritikában illek egy kis történelemórát tartani az adott zenekar múltjáról. Mivel a birminghami acélmunkások karrierjéről több száz oldalas könyvet is lehetne írni, így engedjétek meg, hogy én csak nagyvonalakban tegyek említést a British Steel megjelenése előtti időszakról. Érdekes, hogy az 1969-ben alakult zenekar bemutatkozó lemezénél, amely Rocka Rolla címmel 1974-ben jelent meg a zenekar alapító tagságából már egyetlen muzsikus
sem volt a bandában. Bizony ám, ugyanis a csapatot meghatározó Halford/ Tipton/ Downing/ Hill tengely nem volt ott a kezdetekkor. Na de nem is ez a lényeg, sokkal inkább az, hogy a Rocka Rolla sem a hangzást, sem a zenei anyagot tekintve nem alkotott maradandót. Mentségükre szóljon, hogy a korongra többnyire még a régebbi tagok szerzeményei kerültek. Persze a megszólalás is a harmatos liba kakira hasonlított, így aztán Rodger Bain producer helyett az 1976-os Sad Wings Of Destiny albumot már a Jeffrey Calvert- Max West párossal készítették. Sokak szerint ez volt a heavy metal műfajának legelső nagylemeze. Én kötöm az ebet a karóhoz, na és persze a voksom a British Steel albumra esküdők táborát erősíti. A lemez felvételei 1980 elején kezdődtek, ekkor a banda már Európa egyik vezető metal csapatának számított, de az amerikai piacot akkor is nehezen sikerült meghódítani. Az amcsik ízlésvilága mindig különbözött.
Fontos megemlíteni, hogy a zenekar addigi története során a Britsh Steel volt az a lemez, amelynél megszilárdult a csapat felállása. A banda szinte úgy váltogatta a dobosokat, mint más a fehérneműt. Les Blinks helyére ekkor érkezett Dave Holland, aki már a csapat ötödik dobosa volt. Dave személyében hosszú ideig megtalálták azt a dobost, akire lehetett alapozni. Egészségügyi problémák miatt csak az 1988-as Ram It Down hagyta ott a zenekart (no meg állítólag meg akart erőszakolni egy 17 éves fiút, aki dobolni tanult nála, Holland tagadta a 
vádakat, de több évre lesittelték). A British Steel az angliai Berkshire-ben, Tittenhurst Parkban készült, az egykori The Beatles dobos Ringo Starr által bérelt házban, melynek eredetileg John Lennon volt a tulajdonosa. A lemez producere Tom Allom volt, akivel már együtt dolgoztak a túl sterilizált hangzású 1979-es Unleashed In The East című koncertlemezen is. Nagyjából 5-6 hetet szántak a lemez munkálataira, de még annyira sem volt szükség. Furcsa kimondani de 28 nap alatt a feljátszástól a keverésen át mindennel végeztek. Elképesztő ugye? Cirka egy hónap elég volt ahhoz, hogy NWOBHM (New Wave Of British Heavy Metal) néven egy új zenei irányzat szülessen. Egy ízig-vérig Heavy Metal album született, amelynél összeállt az image, a dalok, a zene, a hangzás. Egyszóval minden. Még az album borítója is, melyen egy szegecses csuklószorítós kéz az élénél fogva egy zsilett pengét szorít az ujjai közé. Gyerekek, nem minden esetben kell ám holt igényes grafikusra költeni: ez a borító hűen tükrözte milyen lemez van belecsomagolva! Minden Priest lemezre jellemző a tempós kezdés, a Rapid Fire szélvész tempója tökéletes választásnak bizonyult. A Metal Gods csak egy leheletnyit vesz vissza a tempóban, ugyanis itt egy súlyos, középtempós riffre lehet komoly mértékben headbangelni. Meggyőződésem, hogy minden idők egyik legsúlyosabb riffelése szakítja le a fejünket a helyéről. Ha már a gityósoknál tartok, K.K. Downing és Glenn Tipton játéka itt tette le az ikergitáros heavy metal alapkövét. Zseniális, ahogy kiegészítik egymás játékát. Érdekesség, hogy a Metal Gods elején hallható mennydörgésszerű hangokat az ajtók csapkodásával, illetve különböző tárgyak hajigálásával érték el. Breaking The Law (vagy ahogy sokan mondják: break-induló). Kell róla 
bármit is mondanom? Fölösleges, mindenki ismeri! Ahogy a Breaking The Law és a szintén ezen a lemezen található Living After Midnight kikerült a rádiókba a Judas Priest és vele együtt a Heavy Metal teljesen más besorolást kapott. Ez a két dal utat nyitott a mainstream világába, így a keményebb zenék is bekerültek a rádiókba. A Living After Midnight azóta is a Priest koncertek zárótétele. Visszakanyarodva a lemezhez, a Grinder ismét középtempós, ebben is a riffelés magasiskoláját mutatja be a két gitáros. Gigamega refrénnel van megáldva a United, melynek dalszövegében egyesítik a rocker-társadalmat, így nem csoda, hogy a Priest rajongók himnuszként emlegetik. Számomra kicsit kilóg a sorból a You Don’t Have To Be Old To Be Wise, melynek nem csak a címe hosszú, hanem a korong leghosszabb nótája is. A Living After Midnight aztán szépen visszahozza a zenei orgazmust, ami a The Rage és a lemezt záró Steeler idejéig kitart.
A British Steel Angliában az eladási lista 4. helyéig jutott, Amerikában viszont csak a 34. lett. Mára azonban már világszerte elérte a platina- státuszt, ami egymillió feletti eladott példányt jelent. Kétségtelen, hogy minden idők tíz legjelentősebb heavy metal albumai között tarthatjuk számon a „pengés” lemezt, amely mai füllel, több mint 30 év távlatából is lüktet, erőt sugároz. Kötelező anyag
Pontszám: 9/10
Az együttes tagjai:
Rob Halford – ének
K.K. Downing – gitár, vokál
Glenn Tipton – gitár, billentyűk, vokál
Ian Hill – basszusgitár, vokál
Dave Holland – dob
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Rapid Fire
2. Metal Gods
3. Breaking The Law
4. Grinder
5. United
6. You Don’t Have To Be Old To Be Wise
7. Living After Midnight
8. The Rage
9. Steeler
