KlasszikuShock: Blue Murder – Blue Murder (1989)
Múlthéten Kieron az egyetlen Winter Rose nagylemezt mutatta be, választása pedig megkérdőjelezhetetlen, végtére is a zeneiparnak számtalan alulértékel zenésze/zenekara/nagylemeze született. A Winter Rose is egyike volt az ilyen bandáknak. Kiváló nagylemezük ellenére sajnos ma már legtöbben csak úgy emlékeznek rájuk, hogy abban a bandában énekelt a kiváló torkú Dream Theater- pacsirta, James LaBrie. Ezúttal ugyanabból az évből választottam albumot, amikor az említett zenekar is kiadta egyetlen nagylemezét. Hű maradok...
Jack Starr’s Burning Starr – Land Of The Dead...
Jack Starr az első két Virgin Steele album sikere után úgy gondolta, hogy meg tud állni a lábán egy zenei zsarnok szipolya nélkül is – DeFeis nem éppen a kooperációs tulajdonságairól híres – , és otthagyva a bandát szólókarrierbe kezdett, szépen el is tűnve a süllyesztőben, ahol esetleg néhány ezer ősfan tudta csak, hogy hol szólóban, hol kvázi szólóban, többé kevésbé a jelen felállásban, de alkot még a mester....
Saltatio Mortis – Zirkus Zeitgeist (2015)
Vigyázat! Az itt olvasható cikkben a túlzott mértékben előforduló, tekervényes, sokszor ép ésszel fel nem fogható német szavak, kifejezések magyar olvasók számára némely esetben látásromlást, extrém körülmények között vakságot okozhatnak! A leírtak figyelembevételével kérem, csak saját felelősségre olvassa el a lenti tartalmat! Ajánlott viszont olyan egyéneknek, akik a német nyelv esztétikai gyönyöreit feltétlenül elismerik, illetve megszállott Saltatio Mortis-rajongóknak! Így van, kritikám témája ezúttal a Saltatio Mortis, akik...
Lillian Axe – Sad Day On Planet Earth (2009,...
A Lillian Axe-nek sosem volt szerencséje a sikerekben. A nyolcvanas évek vége felé, a melodikus rock-hullám közepette tűntek fel, egy mocskos jó nótákat tartalmazó self-titled debüttel, ám hiába láttak bennük órási tehetséget, és hiába jósoltak nekik nagy karriert, ezekből nem lett semmi. Míg a Ratt vagy a Poison LA-ben milliószámra adták el a lemezeket, addig a Lillian Axe-ból sosem lett sikerbanda, valószínűleg azért, mert New Orleans-ból jöttek, nem a...
KlasszikuShock: Winter Rose-Winter Rose (1989)
Két hete a Paradise Lost, „Draconian Times” albumát választottam, a KlasszikuShock rovatba. Múlthéten Gyuri a Judas Priest „British Steel”-jét vette górcső alá. Két olyan album, ami az adott stílusban mérföldkő volt a zenetörténelemben, és amik máig emberek millióinak kedvencei. Két ilyen híres, sikeres és ismert album után, úgy döntöttem nem ezt az irányvonalat folytatom, hanem előveszek valami olyat, ami a maga nemében nagyszerű, de mégsem lett soha olyan...
Éledezik a Dream Theater-Meghallgattuk a Distance Over Time-ot!
Semmi sem olyan mint régen, hangzik az ismert mondás. Így van ez a zenekaroknál is. Nehéz megütni azt a szintet amivel anno beléjük szerettünk, amivel anno megírták a legnagyobb slágereiket. Ha pedig olyan egyedit alkottak mint a Dream Theater 1992-ben, akkor egyenesen lehetetlen, akárcsak megközelíteni is. 2010 óta, mióta Mike Portnoy elhagyta a zenekart, ez a DT negyedik nagylemeze, de valahogy sosem jött össze igazán az az íz, amiért az Álom...
Laced In Lust – First Bite (2021)
Február 26-án jelent meg az ausztrál származású Laced In Lust debütáló nagylemeze. Még mielőtt belemegyünk abba, hogy a kenguruk földjén miként idézik meg a Sunset Strip hajlakkal átitatott világát, előbb jöjjön egy kis történelemóra. A Laced In Lust 2012 áprilisában indult el Adelaide városából és miután megnyerték a bandák csatájaként számon tartott Rocking Angel Bourbon-t, felnyalábolva az 1000 dolláros fődíjat, elkészítették a Fire című, három dalt tartalmazó EP-jüket, aminek...
Keep Of Kalessin – Reptilian (2010, Nuclear Blast)
A Keep Of Kalessin 2006 óta van képben nálam; ekkor kiadott Armada albumuktól totálisan seggrevágtam magam. Bődületesen erős anyag lett ez, egy remek hangzású black metal stuff. Persze, a black metalt már régen nem a templomgyújtogatós értelemben kell elképzelni, annak az érának már leáldozott a kilencvenes évek közepén. Azóta a black metal szinte mainstream zene lett Norvégiában, az egykori lázadók, a Mayhem, a Satyricon, az Immortal vagy a Dimmu...
KlasszikuShock: TNT – Intuition (1989)
A norvég rock színtér egyik legpatinásabb zenekara kétségkívül a Trondheim városában 1982-ben megalakult TNT. A Ronni Le Tekrø gitárzseni vezette kvartett a ’80-as évek második felében előremutató dallamos hard rockjával szerte a világban óriási sikereket aratott. Az aranytorkú amerikai énekes, Tony Harnell közreműködésével készült TNT lemezek a skandináv melodikus metal valódi ékkövei, ám ezek közül is kiemelkedik az 1989-es Intuition, minden idők egyik legjobb melodikus metal anyaga.
Persze nekik is...
As Memory Dies – Transmutate (2009, As Memory Dies)
Aki ismer kicsit is, tudja rólam, hogy imádom a melodikus death metalt, főleg, ha van benne jóféle dallamos ének, gitárharmóniák, és emlékezetes riffek. Így aztán, ha nem is számolatlanul, de tömegével szerzem be az ilyesféle lemezeket, és nemritkán a myspace-t is feltúrom, hátha találok egy reménységet a műfajban. Jelentem, találtam! Egy olasz csapat, mely a Myspace térhódításának köszönhetően szerzett valamelyes nevet magának, és szerzőiben hozta ki debütáló lemezét:...
















