Külföldi

A dallamos hard rockerek 1987-ben alakultak a svédországi Ljusdalban. A zenekar nevét Paul Sabu egyik dalának címéből vették át, ami azt bizonyítja, hogy az AOR muzsikára fókuszálnak. A fantasztikus 1988-as demót (The Legend) követően 1990-ben Don't Settle For Second Best! címmel adták ki bemutatkozó nagylemezüket. Sajnos a banda eredeti énekese, Jörgen "Sigge" Sigvardsson 1995. február 13-án szívbetegségben elhunyt, de Jocke Nilsson gitáros nem sokkal később átvette a frontemberi teendőket...

Nem hiszem, hogy van valaki a Röffök családjában, aki ne hallott volna eddgi a Machine Head-ről, legalább említés szintjén. Az 1992-ben, Oaklandben alakult négyes a koraidőkben hardcore hatásoktól sem mentes thrash metalt játszott (sokan máig a csapat legjobbjának tartják a debüt Burn My Eyes korongot), majd az ezredforduló környékén bejöttek a rappelős verzék a csapat repertoárjába, de véleményem szerint az ezen időszakot fémjelző két album (The Burning Red, illetve...

2112 – egy évszám, ahol ugyan még nem tartunk, de nincs az a halandó rockzene rajongó, aki ne vágná rá elsőre, ez bizony a progresszív rock műfaj egyik legmeghatározóbb mesterművének a címe, nevezetesen a kanadai Rush 1976. április elsején kiadott nagylemezének a címe. A lemez központi témáját képviselő, hét tételből álló 20 perces dalmonstrum egyértelműen a zenekar történetének egyik legtökéletesebb s talán legismertebb momentuma is egyben. Az örökérvényű sztori...

Hivatalossá vált, hogy a 13 című album, és a lemezen található, idén januárban Grammy- díjjal jutalmazott  God Is Dead? dal után 2015-ben új lemezt készít a Black Sabbath, azt követően pedig egy nagy búcsúturné következik. Az örömteli hírt még szeptember végén maga Ozzy Osbourne közölte a brit Metal Hammernek. Naná, hogy ő, végtére is a banda az Ozzy-s korszak második éráját éli. Érdekes, de ha csak a frontembereket vesszük alapul,...

Ezrek ostromolták a csúcstalálkozót, Hamburgban elszabadult a pokol. A G20 gazdasági világcsúcsot idén a németországi Hamburg városában tartották meg. Hogy miért ezt a nagyvárost választották, az jó kérdés, mivel az ilyen események alkalmával mindig számítani lehet az ellentüntetésekre. Idén sem volt másként - az antikapitalista tüntetők három napon keresztül ostromolták a várost, 20 ezer rendőrt vezényeltek az utcákra. A tüntetők eleinte petárdákkal, később égő blokádokkal, autók (köztük rendőrautók) felgyújtásával,...

A thrash metal a ’80-as évek végén lassan felélte újdonságának erejét, az új zenekarok már semmi változást nem hoztak, csak a jól bevált kliséket pufogtatták. Sokaknak nem jutott szelet a siker és a dicsőség tortájából, főleg a német vonalra volt ez érvényes, ahol emiatt a másodvonal sok csapata feloszlott, vagy a feloszlás küszöbére került. Erre a sorsra jutott az Assassin, az Agent Steel, a Violent Force, a Darkness, valamivel...

A 2014-es Massive Addictive lemez címe esetemben telitalálat, a mai napig rendszeresen megfordul a lejátszómban az anyag. Jól szól, a dalok tele vannak energiával, nagyon el lett találva a három énekhang aránya. Pont annyira kommersz, hogy még szórakoztató, a dallamok az első hallgatás után képesek belemarni magukat bárki agyába. Nagyon kíváncsian vártam tehát a folytatást. Nem egyszerű összefüggő gondolatsorként leírni mit gondolok a Maximalism-ről, maradjunk annyiban, hogy...

1980. április 14-én jelent meg az Iron Maiden debütáló nagylemeze, amely alapjaiban változtatta meg a brit zenei életet és azzal együtt az egész világon a legnagyobb alkotások között említik. Pedig Steve Harris alapító tagnak nem volt könnyű dolga, amikor 1975-ben létrehozta a zenekart. Abban az időben punklázban égett London és környéke. Olyan zenekarok játszottak teltházas koncerteket, mint a The Exploited, a The Clash, a G.B.H. vagy a Toy Dolls....

Tudom, tudom, már 2012 ősze van, miért most írok listát a tavaly év személyes kedvenceiből, rég megtehettem volna már. Teljesen jogos felvetés tőletek, de igen egyszerű magyarázata van mindennek: Több tucatszor meghallgattam a tavalyi év zenei termését (no persze nem mindet), és most jutottam el oda, hogy biztosan ki tudok belőlük választani egy ötös listát, ami nekem a „best of” 2011. Ilyen egyszerű. No azért annyira mégsem… Először...