Külföldi

Lemezismertetőinkben nem szeretném folyton a KlasszikuShock rovatunkat erőltetni. A friss megjelenésekre is gondolnunk kell, na és persze ne midig a múltból táplálkozzunk. Elnéztem napjaink albummegjelenéseit, hát nem sok jóval kecsegtetett számomra. Igazából egyedül a német Lacrimosa új kiadványán akadt meg a szemem. Sosem voltam nagy rajongójuk, legyen az bármely zenekar, a német nyelvet továbbra is rühellem a zenében, de a gothic vonal azért megmozgatta a fantáziámat. Apró foszlányként még...

Új albummal jelentkezett a Five Finger Death Punch, mi pedig nagy bizalommal vártuk, hisz előző, American Capitalist című lemezük igencsak jóra sikeredett. Az új anyag a Wrong Side Of Heaven and The Righteous Side Of Hell címet kapta, ráadásul rögtön dupla lemez lett, aminek második felét még idén év végén megismerhetjük. De addig is itt van 14 dal, amik érdemelnek néhány mondatot, hisz a kaliforniai ötösfogat ismét az...

A német Risk egy meglehetősen régi múltra visszatekintő zenekar. Az Észak-Rajna-Vesztfáliai Witten városában 1967-ben alakult, akkor még Faithful Breath néven futó és a kornak megfelelően pszichedelikus rock, progresszív rockot játszó csapat a Scorpions után a második olyan bandának mondható, akik Németországban a fémzene útján próbáltak sikereket elérni. Faithful Breath néven 1967 és 1986 között tevékenykedtek, ám első hivatalos nagylemezük, a Fading Beauty csak 1974-ben jelent meg, amit még 5...

Két hete a Paradise Lost, „Draconian Times” albumát választottam, a KlasszikuShock rovatba. Múlthéten Gyuri a Judas Priest „British Steel”-jét vette górcső alá. Két olyan album, ami az adott stílusban mérföldkő volt a zenetörténelemben, és amik máig emberek millióinak kedvencei. Két ilyen híres, sikeres és ismert album után, úgy döntöttem nem ezt az irányvonalat folytatom, hanem előveszek valami olyat, ami a maga nemében nagyszerű, de mégsem lett soha olyan...

A Roxx Gang zenekart megemlítve szerintem a hazai zenerajongók többsége csak pislog nagyokat. Maximum a sleaze/glam szerelmeseinek dobban nagyot a szív, mert rögtön rávágják a banda bemutatkozó nagylemezének címét, na és persze azt is fejből tudják, hogy a korongon található két nagy slágernek mi látható a klipjében. Bizony, aki a ’80-as évek végén már rendelkezett parabola antennával, vagy olyan kütyüvel, amivel lehetett fogni a külföldi zenecsatornákat, az sűrűn láthatta...

Michael Monroe számomra a nyolcvanas évek egyik “mi lett volna ha” története. Mi lett volna, ha Vince Neil és Razzle nem indul el aznap este autóval még egy karton whiskey-ért? Mi lett volna, ha a Hanoi Rocks klasszikusnak nevezett felállása még éveken keresztül albumokat tudott volna kiadni? Valószínűleg minden idők egyik (ha nem a) legsikeresebb finn zenekara lehettek volna. A dolog legszebb része talán az, hogy Michael nem ragadt...

Egyáltalán nem tudok lelkesedni azért, ha egy banda, vagy épp egy kulcsfigurának számító zenész sorra ontja magából a lemezeket, akár az anyazenekar, akár más mellékzenekar berkein belül teszi azt, mivel 10-ből 9 esetben ez mindig a minőség rovására megy. Gondolom a 2013-as Savages lemezt nemcsak én éreztem egy rendkívül elkapkodott dobásnak az egy évvel azt megelőzően piacra dobott Enslaved után, ami mellesleg szintén nem volt egy kimagasló produkció, még a Soulfly mércéjével mérten...

Kamaszkorom óta nagy rajongója vagyok a Paradise Lost-nak, így számomra minden egyes lemezük megjelenése igazi eseményszámba megy. A 2012-es Tragic Idol kapcsán folyamatosan a Shades of God/Icon korszak megközelítését emlegették, az idei esztendőre pedig egy még retrósabb anyagot ígértek, amire bevallom egy kicsit fanyalogtam, hiszen jelen tárgyunk zenekara úgy tért vissza a metal gyökereihez a 10 évvel ezelőtt kiadott cím nélküli lemezzel, hogy az erőltetett múltidézgetés helyett még hozzá is tettek az addigi...

Nyilván szubjektív vélemény, hogy kinek melyik album számít klasszikusnak. A Roxx Gang zenekart megemlítve szerintem a hazai zenerajongók többsége csak pislog nagyokat. Maximum a sleaze/glam szerelmeseinek dobban nagyot a szív, mert rögtön rávágják a banda bemutatkozó nagylemezének címét, na és persze azt is fejből tudják, hogy a korongon található két nagy slágernek mi látható a klipjében. Bizony, aki a ’80-as évek végén már rendelkezett parabola antennával, vagy olyan kütyüvel,...

Több szempontból is különleges eset az Agnostic Front. A New York-i keresztapák ott voltak a legelső HC bandák között. Sőt, az is kijelenthető, ők a világ legrégebbi hardcore bandája, legalábbis a nagyobbak közül egész biztosan. 1982-ben (bár erről vélemény megoszlás van, többen 1980-at jelölnek meg indulásként de feltehetőleg  Roger Miret 1982-es csatlakozásától számítják a banda működését) alakult ugyanis a zenekar, így akárhogy is nézzük, a horda idestova már 20...