Külföldi

Két hete a Paradise Lost, „Draconian Times” albumát választottam, a KlasszikuShock rovatba. Múlthéten Gyuri a Judas Priest „British Steel”-jét vette górcső alá. Két olyan album, ami az adott stílusban mérföldkő volt a zenetörténelemben, és amik máig emberek millióinak kedvencei. Két ilyen híres, sikeres és ismert album után, úgy döntöttem nem ezt az irányvonalat folytatom, hanem előveszek valami olyat, ami a maga nemében nagyszerű, de mégsem lett soha olyan...

A német Risk egy meglehetősen régi múltra visszatekintő zenekar. Az Észak-Rajna-Vesztfáliai Witten városában 1967-ben alakult, akkor még Faithful Breath néven futó és a kornak megfelelően pszichedelikus rock, progresszív rockot játszó csapat a Scorpions után a második olyan bandának mondható, akik Németországban a fémzene útján próbáltak sikereket elérni. Faithful Breath néven 1967 és 1986 között tevékenykedtek, ám első hivatalos nagylemezük, a Fading Beauty csak 1974-ben jelent meg, amit még 5...

Több szempontból is különleges eset az Agnostic Front. A New York-i keresztapák ott voltak a legelső HC bandák között. Sőt, az is kijelenthető, ők a világ legrégebbi hardcore bandája, legalábbis a nagyobbak közül egész biztosan. 1982-ben (bár erről vélemény megoszlás van, többen 1980-at jelölnek meg indulásként de feltehetőleg  Roger Miret 1982-es csatlakozásától számítják a banda működését) alakult ugyanis a zenekar, így akárhogy is nézzük, a horda idestova már 20...

Pár hónapja hallottam először a Skunk Anansie zenekarról, mégpedig a Tirpunk turnébuszában. Épp egy fellépésről tartottunk hazafelé, amikor Tim elővett egy CD-t a kesztyűtartóból, és benyomta a lejátszóba. Hihetetlen energikus rockzene hangzott fel, egy vadóc női hang tolmácsolásában. Azonnal megtetszett az együttes, és elhatároztam, hogy közelebbi ismeretséget kötök velük. Ennek gyümölcse ez a kritika. A Skunk Anansie egy angol zenekar, első bulijukat 1994 márciusában adták Londonban, és már a következő...

Lemezismertetőinkben nem szeretném folyton a KlasszikuShock rovatunkat erőltetni. A friss megjelenésekre is gondolnunk kell, na és persze ne midig a múltból táplálkozzunk. Elnéztem napjaink albummegjelenéseit, hát nem sok jóval kecsegtetett számomra. Igazából egyedül a német Lacrimosa új kiadványán akadt meg a szemem. Sosem voltam nagy rajongójuk, legyen az bármely zenekar, a német nyelvet továbbra is rühellem a zenében, de a gothic vonal azért megmozgatta a fantáziámat. Apró foszlányként még...

Nincs értelme a mellébeszélésnek, ha az Anthraxről van szó. Azt mindenki tudja, hogy az Anthrax annak idején, a nagy thrash négyes egyikeként vált világhírűvé. Ott voltak a nagy thrash/speed robbanáskor, a 80-as éveket pedig népszerűségük csúcsán, nagyon komoly lemezeladásokkal és arénabulikkal zárták. Azt is tudjuk, hogy a banda szekere a 90-es években nem futott túl jól. Ennek következtében az énekes, Joey Belladonna le is lécelt, de a helyére az...

2013 utolsó KlasszikuShock írása következik most. Sokat gondolkodtam, hogy ha már az évet elbúcsúztatjuk, akkor a rovatba is valami igazán méltó albumnak kell szerepelnie. Olyan amire minden rockzenét szerető ember felkapja a fejét, amire mindenki elismerően bólogat. Aztán az jutott eszembe, hogy valami igazi kuriózum kellene amit méltatlanul kevesen ismernek, pedig többre lennének hivatottak. Hosszas tanakodás után úgy döntöttem, legyen az utóbbi. Mégis jobb egy olyan együttesről olvasni, akiket...

A Roxx Gang zenekart megemlítve szerintem a hazai zenerajongók többsége csak pislog nagyokat. Maximum a sleaze/glam szerelmeseinek dobban nagyot a szív, mert rögtön rávágják a banda bemutatkozó nagylemezének címét, na és persze azt is fejből tudják, hogy a korongon található két nagy slágernek mi látható a klipjében. Bizony, aki a ’80-as évek végén már rendelkezett parabola antennával, vagy olyan kütyüvel, amivel lehetett fogni a külföldi zenecsatornákat, az sűrűn láthatta...

Kamaszkorom óta nagy rajongója vagyok a Paradise Lost-nak, így számomra minden egyes lemezük megjelenése igazi eseményszámba megy. A 2012-es Tragic Idol kapcsán folyamatosan a Shades of God/Icon korszak megközelítését emlegették, az idei esztendőre pedig egy még retrósabb anyagot ígértek, amire bevallom egy kicsit fanyalogtam, hiszen jelen tárgyunk zenekara úgy tért vissza a metal gyökereihez a 10 évvel ezelőtt kiadott cím nélküli lemezzel, hogy az erőltetett múltidézgetés helyett még hozzá is tettek az addigi...

Nyilván szubjektív vélemény, hogy kinek melyik album számít klasszikusnak. A Roxx Gang zenekart megemlítve szerintem a hazai zenerajongók többsége csak pislog nagyokat. Maximum a sleaze/glam szerelmeseinek dobban nagyot a szív, mert rögtön rávágják a banda bemutatkozó nagylemezének címét, na és persze azt is fejből tudják, hogy a korongon található két nagy slágernek mi látható a klipjében. Bizony, aki a ’80-as évek végén már rendelkezett parabola antennával, vagy olyan kütyüvel,...