Külföldi

Már a W.A.S.P. 1989-es Live…In The Raw lemezénél említettem, hogy koncert- illetve best of lemezeket nem szokás „klasszikus” státuszba emelni. Válogatásalbumot meg pláne nem. Én most mégis kiemelek egyet, ami igazából jóval több, mint egy szimpla válogatás lemez. Dalok tekintetében is elüt az átlagtól, mivel olyan felvételek sorakoznak rajta, amelyek más kiadványokon nem szerepelnek, és akkor még nem is beszéltem arról a jótékony célról, melyben Kelet és Nyugat együtt...

Kamaszkorom óta rajongok a Portugália első számú zenei exportjának számító Moonspellért. Nem mellékesen egyike az első 10 nemzetközi bandának, akikhez ifjú koromban volt szerencsém (még anno 1999-ben, a másik örök kedvenc Kreator mellett a PeCsában). Annak ellenére, hogy átlagosan minden második lemezüket tartottam igazán jól sikerültnek, nálam mindig eseményszámba ment, ha kijött egy új anyag a luzitán farkasoktól. A rendkívül sápadtra sikerült 2012-es dupla cd-s Alpha Noir/Omega White után pedig izgatottan...

Sötét hajnal, sátáni kacaj és az élet apró örömei Véletlenek márpedig nincsenek – állítják többen, nem merülök most vitába. Ha a böngészés kapcsán nézzük, akkor mindenképp igaz, hiszen ’kereső barátunk’ elemezve bennünket nagy eséllyel olyat dob elénk, amit keresünk. Meg minden egyéb kapcsolódót. Éppenséggel Dimmu Borgir lemez kapcsán kutattam, mikor felbukkant az Ov Hell neve. Kíváncsiság uraság ismét meggyőzött, találtam is lemezt (The Underworld Regime), melyről mint kiderült,...

Annyira szervesen illeszkedett az első lemezanyag Nikki Sixx kábítószer küzdelmeiről megírt Heroin naplók könyvéhez, a tökéletesen működő hitelességével, illetve az újdonság varázsával (nem utolsó sorban remek nótáival!), hogy igazán nehéz lett volna egy újabb adagnyi műremekkel überelni. Nem is tudott rám cáfolni a három srác, a This Is Gonna Hurt már nem hozta azt a varázslatot, azt a misztikus élményt, amit az első album dalai anno okoztak nekem. A...

Interjúkészítésem során a zenészek többsége érdeklődik, hogy valójában tetszik-e nekem a zenéjük, és egyáltalán milyen muzsikákra gerjedek. Nem szoktam kitérni a válaszok elöl, de annyira konkrét feleletet sem tudok adni. Jobban mondva igyekszem én, de annyi minden tetszik a zenében, hogy szinte „mindenevő” vagyok. Épp ezért inkább azt szoktam megnevezni a kérdést feltevő zenésznek, mik azok a zenei irányzatok, amiket képtelen vagyok meghallgatni. Szerencsére ebből van kevesebb, így aztán...

A KlasszikuShock műsorában már foglalkoztunk a Kalifornia poros fővárosából, Sacramentóból származó Tesla 1989-ben The Great Radio Controversy című lemezével. A zenei kritikusok többsége szerint az ezt követő ’91-es Psychotic Supper korong számít a banda csúcspontjának, én mégis erre a kettes lemezre teszem le a voksomat. Szerintem nem túlzok, ha kijelentem, hogy ez a hatvan percnyi (13 dal) anyag maga a rocktörténelem.  A zenekar az első lemez munkálatai előtt, 1986-ban változtatta meg...

A Purest of Pain egy már tíz éve létező zenekar, a hivatalos biográfia szerint dallamos death metal-t játszanak. Az alapítótag Merel Bechtold több nemzetközileg is elismert zenekarban épített már fel sikeres karriert gitárosként (Delain, The Gentle Storm), eddigi tevékenysége viszont nagyon távol áll a Purest of Pain világától. A Solipsis a Purest of Pain első nagylemeze. Nyolc évnek kellett eltelnie, hogy ezek a dalok megjelenhessenek, ennek okait részletesen átbeszéltük a...

Új albummal jelentkezett a Five Finger Death Punch, mi pedig nagy bizalommal vártuk, hisz előző, American Capitalist című lemezük igencsak jóra sikeredett. Az új anyag a Wrong Side Of Heaven and The Righteous Side Of Hell címet kapta, ráadásul rögtön dupla lemez lett, aminek második felét még idén év végén megismerhetjük. De addig is itt van 14 dal, amik érdemelnek néhány mondatot, hisz a kaliforniai ötösfogat ismét az...

Zenei  fejlődésemnek egyik kikezdhetetlen alapköve volt a White Lion nevű hard rock zenekar,  ahol a címben szereplő úriember énekelt óriási  örömömre.  Egyszerűen  meg voltam őrülve a fickó negédes, nyugodt szívvel nyálasnak nevezhető hangjától,  amihez jó néhány feledhetetlen rock sláger tapadt.  A Fight  To Survive,   Pride,  és a Big Game albumuk örök favorit maradt mindmáig  számomra , amelyek segítségével  kétségtelenül igazi csajok kedvencévé váltak.  Olyan dalírói vénákkal rendelkeztek   - nem...

Lemezismertetőinkben nem szeretném folyton a KlasszikuShock rovatunkat erőltetni. A friss megjelenésekre is gondolnunk kell, na és persze ne midig a múltból táplálkozzunk. Elnéztem napjaink albummegjelenéseit, hát nem sok jóval kecsegtetett számomra. Igazából egyedül a német Lacrimosa új kiadványán akadt meg a szemem. Sosem voltam nagy rajongójuk, legyen az bármely zenekar, a német nyelvet továbbra is rühellem a zenében, de a gothic vonal azért megmozgatta a fantáziámat. Apró foszlányként még...