The Michael Schenker Group – World Wide Live (2004)
Michael Schenker mindössze 16 éves volt, amikor Rudolf bátyjával együtt felvették a Scorpions első albumát. A lemezt népszerűsítő turnén a brit UFO-val játszottak. A zenekarnak annyira megtetszett Michael stílusa, hogy átcsábították magukhoz a gitárost. Helyére Uli Jon Roth került. Így aztán a szőke csodagyerek már Angliában zenélt az UFO-ban, klasszikus hard rock albumok sorát alkotva meg. Michael mértéktelen kábítószer és alkoholfogyasztása miatt később azonban elhagyni kényszerült a zenekart. Az...
KlasszikuShock: Stairway To Heaven/ Highway To Hell (1989)
Már a W.A.S.P. 1989-es Live…In The Raw lemezénél említettem, hogy koncert- illetve best of lemezeket nem szokás „klasszikus” státuszba emelni. Válogatásalbumot meg pláne nem. Én most mégis kiemelek egyet, ami igazából jóval több, mint egy szimpla válogatás lemez. Dalok tekintetében is elüt az átlagtól, mivel olyan felvételek sorakoznak rajta, amelyek más kiadványokon nem szerepelnek, és akkor még nem is beszéltem arról a jótékony célról, melyben Kelet és Nyugat együtt...
Sixx: A.M. – Modern Vintage (2014)
Annyira szervesen illeszkedett az első lemezanyag Nikki Sixx kábítószer küzdelmeiről megírt Heroin naplók könyvéhez, a tökéletesen működő hitelességével, illetve az újdonság varázsával (nem utolsó sorban remek nótáival!), hogy igazán nehéz lett volna egy újabb adagnyi műremekkel überelni. Nem is tudott rám cáfolni a három srác, a This Is Gonna Hurt már nem hozta azt a varázslatot, azt a misztikus élményt, amit az első album dalai anno okoztak nekem. A...
Destruction – Under Attack (2016)
Interjúkészítésem során a zenészek többsége érdeklődik, hogy valójában tetszik-e nekem a zenéjük, és egyáltalán milyen muzsikákra gerjedek. Nem szoktam kitérni a válaszok elöl, de annyira konkrét feleletet sem tudok adni. Jobban mondva igyekszem én, de annyi minden tetszik a zenében, hogy szinte „mindenevő” vagyok. Épp ezért inkább azt szoktam megnevezni a kérdést feltevő zenésznek, mik azok a zenei irányzatok, amiket képtelen vagyok meghallgatni. Szerencsére ebből van kevesebb, így aztán...
Ov Hell – The Underworld Regime
Sötét hajnal, sátáni kacaj és az élet apró örömei Véletlenek márpedig nincsenek – állítják többen, nem merülök most vitába. Ha a böngészés kapcsán nézzük, akkor mindenképp igaz, hiszen ’kereső barátunk’ elemezve bennünket nagy eséllyel olyat dob elénk, amit keresünk. Meg minden egyéb kapcsolódót. Éppenséggel Dimmu Borgir lemez kapcsán kutattam, mikor felbukkant az Ov Hell neve. Kíváncsiság uraság ismét meggyőzött, találtam is lemezt (The Underworld Regime), melyről mint kiderült,...
Tesla – The Great Radio Controversy (1989)
A KlasszikuShock műsorában már foglalkoztunk a Kalifornia poros fővárosából, Sacramentóból származó Tesla 1989-ben The Great Radio Controversy című lemezével. A zenei kritikusok többsége szerint az ezt követő ’91-es Psychotic Supper korong számít a banda csúcspontjának, én mégis erre a kettes lemezre teszem le a voksomat. Szerintem nem túlzok, ha kijelentem, hogy ez a hatvan percnyi (13 dal) anyag maga a rocktörténelem.
A zenekar az első lemez munkálatai előtt, 1986-ban változtatta meg...
Purest Of Pain – Solipsis (2018)
A Purest of Pain egy már tíz éve létező zenekar, a hivatalos biográfia szerint dallamos death metal-t játszanak. Az alapítótag Merel Bechtold több nemzetközileg is elismert zenekarban épített már fel sikeres karriert gitárosként (Delain, The Gentle Storm), eddigi tevékenysége viszont nagyon távol áll a Purest of Pain világától.
A Solipsis a Purest of Pain első nagylemeze. Nyolc évnek kellett eltelnie, hogy ezek a dalok megjelenhessenek, ennek okait részletesen átbeszéltük a...
KlasszikuShock: Tesla-Bust A Nut (1994)
2013 utolsó KlasszikuShock írása következik most. Sokat gondolkodtam, hogy ha már az évet elbúcsúztatjuk, akkor a rovatba is valami igazán méltó albumnak kell szerepelnie. Olyan amire minden rockzenét szerető ember felkapja a fejét, amire mindenki elismerően bólogat. Aztán az jutott eszembe, hogy valami igazi kuriózum kellene amit méltatlanul kevesen ismernek, pedig többre lennének hivatottak. Hosszas tanakodás után úgy döntöttem, legyen az utóbbi. Mégis jobb egy olyan együttesről olvasni, akiket...
Fear Factory – Genexus (2015)
Megmosolyogtattak azok a Fear Factory rajongók, akik nemtetszésüket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy kedvencük az előző, The Industrialist című lemezt dobgép használatával vették fel. Most komolyan. A Demanufacture dobhangzása élőbbnek hat? Ne fárasszuk egymást! A Christian Wolbers/Raymond Herrera által komponált Archetype és Transgression lemezek kivételével, egyetlen egy FF album dobsoundjára sem lehetett eddig ráfogni, hogy "élő". Burton C. Bell énekes és a 2009 óta visszatért Dino Cazares gitáros legnagyobb bűne az volt, hogy sok más (sok esetben...
Mike Tramp – Museum (2014)
Zenei fejlődésemnek egyik kikezdhetetlen alapköve volt a White Lion nevű hard rock zenekar, ahol a címben szereplő úriember énekelt óriási örömömre. Egyszerűen meg voltam őrülve a fickó negédes, nyugodt szívvel nyálasnak nevezhető hangjától, amihez jó néhány feledhetetlen rock sláger tapadt. A Fight To Survive, Pride, és a Big Game albumuk örök favorit maradt mindmáig számomra , amelyek segítségével kétségtelenül igazi csajok kedvencévé váltak. Olyan dalírói vénákkal rendelkeztek - nem...


















