Külföldi

Kicsit megkésve érkezünk a KlasszikuShock rovattal, de cserébe garantáljuk, hogy egy olyan zenekarról olvashattok itt, akikről szerintem a 90%-tok nem is hallott. Ez persze ez nem azért van, mert nem jó a zene amit játszanak, szimplán csak az az ok, hogy sosem tudtak olyan körökbe betörni, ami a 80-as,90-es évek zenei és üzleti vonulatában sikeres lett volna. Mai főfogásunk az amerikai Agent Steel zenekar, akik a korai speed metálos ...

Marilyn Manson egy felpüffedt arcú, kiégett, szétcuccozott rocksztár, akiről valaha mindenkinek volt véleménye, ma viszont már csak vállvonogatás a jussa. Az új lemeze pedig azért jó, mert süt róla, hogy egy felpüffedt arcú, kiégett, szétcuccozott rocksztár csinálta, és nem a minősége,hanem a hangulata sugallja ezt. Brian Hugh Warner, alias Marilyn Manson idén januárban volt 40 éves. Öregszik, amit nem visel túl jól. A 2007-es Eat Me, Drink Me felemás volt, úgy tűnt nagy hiba...

Nagyon szeretem a Morbid Angelt és nagy tiszteletben tartom Erik Rutan életművét, de a Hate Eternal valamiért eddig nem talált telibe nálam. A néhai morbid gitáros, akit tárgyunk zenekara mellett, produceri/hangmérnöki munkásságáról is ismerhet a death metal tábor, most azonban valami nagyon különlegessel állt elő a négy évvel ezelőtti Phoenix Amongst The Ashes után. Nem is pazarolnám tovább a szót a bevezetésre, térjünk a lényegre. Semmi előjáték, semmi cicoma,...

Az „Álomszínház” soron következő nagylemezének megjelenésével egy új fejezet kezdődött a zenekar életében. Mint azt minden zenében járatos ember tudja, a Dream Theater egyik alapítója és névadója Mike Portnoy tavaly szeptemberében, huszonöt év együtt zenélés után ott hagyta a zenekart. Helyére hosszas meghallgatásokat követően az a Mike Mangini kerül, aki korábban olyan neves bandákban fordult meg, mint az Annihilator vagy az Extreme, de több évig turnézott Steve Vai-jel is,...

Pár hete olvashattatok már tőlem egy kritikát a Dream Theater nem hivatalos albumelőzeteséről ( http://href.hu/x/8t4t - a linket rövidítettem, hogy ne három sort foglaljon el), és ott finoman fogalmazva sem pozitív véleményemnek adtam hangot. Valahogy nem vártam Dimmu Borgir hatásokat egyik kedvenc bandám zenei palettáján, noha kétségtelen, korábban is elég sok dologba belenyúltak már Portnoyék. A lemez hátralévő kétharmada azonban könnyebben utat talált a szívemhez, mint a black metalos...

A német zenekarral első találkozásom a Follow The Blind turné magyarországi, csepeli (!) művelődési házban az Iced Earth-el adott közös koncertre tehető, valahol 1990-91 körül. Hansi Kürsch első két lemezére gyors, a speed metal alapelemeit felvonultató, mégis dallamos darabokat írt. Tales From The Twilight World című lemeztől kezdett bonyolódni a világ, amikor szimfonikus elemeket is csempésztek a gyors vágták közé. A hatodik lemezen aztán (Nightfall In Middle Earth)...

Nem tudom Ti hogy vagytok vele, én mindig kitörő lelkesedéssel fogadom azt a hírt, ha meghallom, hogy gyermekkorom egyik-másik meghatározó zenekara, így 40 év távlatból is új nagylemezzel jelentkezik. Minden tekintetben dicséretes a kitartásuk. A mai világban meg pláne az, amikor az emberek többsége már csak a YouTube-on hajlandó zenéket hallgatni, és ott sem ám albumokat, hanem minden előadótól egy-egy dalt. Sokat változott az idő, egykori kedvenceink csoda, hogy...

Kicsit megcsúszva érkezünk a KlasszikuShock legújabb írásával, de reméljük ez nem veszi el a kedveteket az olvasástól. Eheti cikkünkben egy olyan zenekar leghíresebb albumával foglalkozunk akik eredetileg nem is metál zenekarnak indultak, hanem a 80-as évek legelején, az akkor a teljes világot begyűrűző szinti-pop vonalon kezdtek el ténykedni. Aztán az évtized vége fele egy erős fordulatot véve az industrial-metál világában találták magukat. Ha azt mondom, hogy az Alejandro Ramirez...

A svéd Bloodbath története 1998-ig nyúlik vissza. A projekt eredetileg úgy jött össze, hogy Dan Swanö beszerzett egy friss stúdiócuccot otthonra és ezt valahogy kiakarta próbálni. Felhívta a Katatoniás haverjait, Anderst és Jonast, hogy mit szólnának egy klasszikus death metal hétvégéhez, és ha van kedvük hozzá, akkor cipeljék már el magukkal Mikaelt is az Opethből. Így is lett. Sörözgettek, régi demókat, kislemezeket hallgattak, mellesleg pedig megírtak és felvettek két...

Amikor 1998-ban Karl Sanders a világra szabadította a Nile Amongst the Catacombs of Nephren-Ka című debütlemezét, mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a death metal evolúciója nem ért véget. Mi több, számos mai extrém metal zenekar előszeretettel hasznosítja a demós korszak óta védjegyszerűnek számító közel-keleti dallamokkal kevert death metal alapokat, még ha közvetlen hatásként nem is említik a mára igen jó húsban lévő gitáros/hörgős/dalszerző zsenit és zenekarát. A hol erősebb, hol haloványabb...