Cradle of Filth – Hammer of the Witches (2015)
Ki gondolta volna a nagy black metal őrület környékén, hogy a Cradle of Filth jövőre fennállásának 25. évfordulóját ünnepelheti majd. Mocsok Dániel körül ugyan folyamatosan cserélődött a tagság, némiképp egy átjáróház látszatát keltve, de minden nehézség ellenére rendületlenül halad előre a zenekar, hol gyengébb, hol erősebb albumokat produkálva. Én személy szerint eléggé ellenszenvesnek érzem, ha egy zenekar folyton a korai lemezek érzésvilágát kommunikálja le a sajtóban a következő sorlemez...
Marilyn Manson – The High End Of Low (2009)
Marilyn Manson egy felpüffedt arcú, kiégett, szétcuccozott rocksztár, akiről valaha mindenkinek volt véleménye, ma viszont már csak vállvonogatás a jussa. Az új lemeze pedig azért jó, mert süt róla, hogy egy felpüffedt arcú, kiégett, szétcuccozott rocksztár csinálta, és nem a minősége,hanem a hangulata sugallja ezt.
Brian Hugh Warner, alias Marilyn Manson idén januárban volt 40 éves. Öregszik, amit nem visel túl jól. A 2007-es Eat Me, Drink Me felemás volt, úgy tűnt nagy hiba...
Sting in the Tail lemezkritika és Scorpinformációk
The Best Is Yet To Come... Rudolf Schenker, Klaus Meine, Matthias Jabs, James Kottak és Pawel Maciwoda a Scorpions tagjai beiktatást nyernek a Hollywood's RockWalk -ba 2010. április 6-án délután. A Scorpionst -- amely együttes eladott, több, mint 100 millió lemezt világszerte-- a rajongóik tisztelik meg, egy különleges ceremónia keretein belül a Guitar Center in Hollywood-ban. Ez a jelölés egy nagyon különleges alkalom a Scorpions számára: március 23-án...
Jack Russell’s Great White – He Saw It Comin’...
Legutóbb Stephen Pearcy új szólólemezénél hoztam fel a bíróságot egy lemezismertetőben. A Ratt zenekar éléről ismertté vált énekes úgy döntött, hogy nem várja meg a bírósági döntést, hogy ők, vagyis Stephen Pearcy énekes, Warren DeMartini gitáros és Juan Croucier basszer (a 2002-ben elhunyt Robbin Crosby gitáros helyén továbbra is Carlos Cavazo játszik) vihetik-e tovább a zenekar nevét, vagy esetleg a főügyészség az eredeti felállásból egyedül maradt Bobby Blotzer dobost...
Aborym – With No Human Intervention (2003)
Amikor kedvenc zenei műfajunkat a nemzetközi palettán elemezzük, talán egyetlen zenész/rajongó sem sértődik meg azon, ha kijelentem, hogy világszínvonalon a Csihar Attila vezette Tormentor érte el a legtöbbet. Kis túlzással azt is mondhatnám, az ő hatásukra kezdtek el gombamód szaporodni a norvég black hordák. Az 1985-ben alakult Tormentor elsőként Közép-Európa legjobb black/thrash bandájává küzdötte fel magát, majd 1988-ban kiadott Anno Domini című kazettájuk a világot is meghódította. Külön pikantéria,...
Bloodbath – Resurrection Through Carnage (2002)
A svéd Bloodbath története 1998-ig nyúlik vissza. A projekt eredetileg úgy jött össze, hogy Dan Swanö beszerzett egy friss stúdiócuccot otthonra és ezt valahogy kiakarta próbálni. Felhívta a Katatoniás haverjait, Anderst és Jonast, hogy mit szólnának egy klasszikus death metal hétvégéhez, és ha van kedvük hozzá, akkor cipeljék már el magukkal Mikaelt is az Opethből. Így is lett. Sörözgettek, régi demókat, kislemezeket hallgattak, mellesleg pedig megírtak és felvettek két...
Dream Theater – Black Clouds And Silver Linings (2009)
Pár hete olvashattatok már tőlem egy kritikát a Dream Theater nem hivatalos albumelőzeteséről ( http://href.hu/x/8t4t - a linket rövidítettem, hogy ne három sort foglaljon el), és ott finoman fogalmazva sem pozitív véleményemnek adtam hangot. Valahogy nem vártam Dimmu Borgir hatásokat egyik kedvenc bandám zenei palettáján, noha kétségtelen, korábban is elég sok dologba belenyúltak már Portnoyék. A lemez hátralévő kétharmada azonban könnyebben utat talált a szívemhez, mint a black metalos...
Dream Theater – A Dramatic Turn Of Events
Az „Álomszínház” soron következő nagylemezének megjelenésével egy új fejezet kezdődött a zenekar életében. Mint azt minden zenében járatos ember tudja, a Dream Theater egyik alapítója és névadója Mike Portnoy tavaly szeptemberében, huszonöt év együtt zenélés után ott hagyta a zenekart. Helyére hosszas meghallgatásokat követően az a Mike Mangini kerül, aki korábban olyan neves bandákban fordult meg, mint az Annihilator vagy az Extreme, de több évig turnézott Steve Vai-jel is,...
Blind Guardian – At The Edge Of Time 2010
A német zenekarral első találkozásom a Follow The Blind turné magyarországi, csepeli (!) művelődési házban az Iced Earth-el adott közös koncertre tehető, valahol 1990-91 körül. Hansi Kürsch első két lemezére gyors, a speed metal alapelemeit felvonultató, mégis dallamos darabokat írt. Tales From The Twilight World című lemeztől kezdett bonyolódni a világ, amikor szimfonikus elemeket is csempésztek a gyors vágták közé. A hatodik lemezen aztán (Nightfall In Middle Earth)...
Hate Eternal – Infernus (2015)
Nagyon szeretem a Morbid Angelt és nagy tiszteletben tartom Erik Rutan életművét, de a Hate Eternal valamiért eddig nem talált telibe nálam. A néhai morbid gitáros, akit tárgyunk zenekara mellett, produceri/hangmérnöki munkásságáról is ismerhet a death metal tábor, most azonban valami nagyon különlegessel állt elő a négy évvel ezelőtti Phoenix Amongst The Ashes után. Nem is pazarolnám tovább a szót a bevezetésre, térjünk a lényegre. Semmi előjáték, semmi cicoma,...


















