KlasszikuShock: Whiplash – Insult To Injury (1989)
El tudnátok úgy képzelni a Tankcsapdát, hogy Lukács csak a basszusgitárt pengetné és bevennének egy énekest a bandába? Naná, hogy nem, hisz Lukács szövegvilágát más szájából hiteltelennek éreznénk, arról nem beszélve, hogy a debreceni banda a megalakulásától kezdve trióban nyomta. És ez, most miként kapcsolódik a New Jersey-beli Passaic városában alakult Whiplash zenekarhoz? Az égadta világon sehogy, ha csak azért nem, hogy a szintén trióként funkcionáló zenekar két roppant...
Vesania – Deus Ex Machina (2014)
A bandatagok mellett engem is megmosolyogtat, amikor a Vesania-t, Lengyelország vezető metal supergroupjaként emlegetik. Akik nincsenek teljesen tisztában eme alulértékelt szimfonikus black metal banda történelmével, hajlamosak ekképp aposztrofálni a (többek közt) Behemoth, Decapitated, Dimmu Borgir, Vader… stb stb… tagokból álló hordát, pedig a történet pont fordítva történt. Bár az elmúlt években lényegesen több aktivitást mutattak Bem József unokái az előbb említett csapatok oldalán, szerencsére Tomasz „Orion” Wróblewskinak még a...
KlasszikuShock: Sepultura – Beneath The Remains (1989)
25 év nagy idő. Ahogy a mondás is tartja, annyi idő alatt sok víz lefolyik a Dunán. Hát még az Amazonason! 25 év alatt a zenei trendek is jócskán átalakulnak, változnak. Pont ennyi évvel ezelőtt (na jó, szeptemberben, most meg ugye a naptár szerint mindjárt vége az évnek) jelent meg egy olyan lemez, amit a szaksajtó nemes egyszerűséggel a Slayer 1986-os mesterművéhez, a máig utolérhetetlen Reign In Blood-hoz hasonlított....
KlasszikuShock: Black Sabbath – Headless Cross (1989)
Hivatalossá vált, hogy a 13 című album, és a lemezen található, idén januárban Grammy- díjjal jutalmazott God Is Dead? dal után 2015-ben új lemezt készít a Black Sabbath, azt követően pedig egy nagy búcsúturné következik. Az örömteli hírt még szeptember végén maga Ozzy Osbourne közölte a brit Metal Hammernek. Naná, hogy ő, végtére is a banda az Ozzy-s korszak második éráját éli. Érdekes, de ha csak a frontembereket vesszük alapul,...
Mike Tramp – Museum (2014)
Zenei fejlődésemnek egyik kikezdhetetlen alapköve volt a White Lion nevű hard rock zenekar, ahol a címben szereplő úriember énekelt óriási örömömre. Egyszerűen meg voltam őrülve a fickó negédes, nyugodt szívvel nyálasnak nevezhető hangjától, amihez jó néhány feledhetetlen rock sláger tapadt. A Fight To Survive, Pride, és a Big Game albumuk örök favorit maradt mindmáig számomra , amelyek segítségével kétségtelenül igazi csajok kedvencévé váltak. Olyan dalírói vénákkal rendelkeztek - nem...
Slipknot – .5: The Gray Chapter (2014)
Nem megyek bele a dél-amerikai szappanoperákat is maga mögé parancsoló eseménysorozatba, ami a Slipknot háza táján történt az elmúlt néhány évben, de nem kerülhetem meg közelmúlt történéseit, amikor górcső alá veszem az idei év talán leginkább várt metal lemezét. Utoljára 2008-ban jelent meg lemez az eredetileg 9 tagú terrorbrigádtól, ezalatt két központi dalszerzőt is veszített a zenekar, egyet sajnos örökre. Ilyen hosszú szünetet megszokhattunk egy Guns 'n' Roses vagy...
Lordi: Rettegés Az Elnök Különgépén-Scare Force One Lemezkritika.
A 2006-os Eurovíziós Dalfesztiválról is ismert finn Lordi zenekar idén nyáron rögzítette új albumát Scare Force One címmel, Mikko Karmila producer közreműködésével. Az együttes – rémisztő jellegéből kifolyólag – nem is meglepő, hogy a hallgatóság számára október 31-én, Halloween alkalmára jelentette meg hetedik nagylemezét. A borítót illetően megállapíthatjuk, hogy a középpontban a banda tagjai helyezkednek el szokás szerint szörnyjelmezbe öltözve, a helyszín pedig valamiféle háborús...
KlasszikuShock: Iron Maiden – Seventh Son Of A Seventh...
Ahhoz képest, hogy sosem tartoztam az Iron Maiden lelkes/népes táborába, immár a második lemezismertetőmre szántam rá magam. Na, jó, egy olyan bandánál, ahol már csak a sorlemezek száma is meghaladja a 15-öt, akkor ez a két kritika nyilván nem nagy szám, de gondoljatok csak bele, hány olyan kedvenc zenekarom van, akikről eddig még egy mondatot sem ejtettem. Tehát igyekszem én Maiden-ügyileg rendesen. Az első írásomat egy szomorú hír árnyékolta...
Crucified Barbara – In The Red (2014)
Ideje elásni azon meggyőződést, mely szerint a rock muzsikálás csak a menő srácok kizárólagos privilégiuma. Számos példa megdöntötte már eme hipotézist, elég csak a legendás Runuways- re vagy éppen a jobb sorsra érdemes Phantom Lordra gondolni. Mivel az éremnek ebben az esetben is két oldala van, amennyire óvatosan közelítünk egy női zenészek által kreált rock album felé, éppen annyira lehet érdekesség az erősebbik nem számára , sőt kifejezetten vonzó...
KlasszikuShock: Gamma Ray – Heading For Tomorrow (1990)
Biztos vagyok abban, hogy nincs olyan fémszívű ember, akit nem érintett meg a Helloween muzsikája. De, hogy legalább egy lemezüket végighallgatta az eddigi 16-ból (ha jól számoltam a sorlemezeket), az hétszentség. Legyen az a germánok Hansen-es, Kiske-és, netán Deris-es időszaka. Mert valljuk, meg, a zenekarok pályafutását hajlamosak vagyunk az aktuális frontemberek kilétével azonosítani. Még akkor is, ha a Helloween fő arculatát a Markus Grosskopf/ Michael Weikath szerzőpáros határozza meg....


















