Külföldi

Európa szerte március 27-én jelent meg a Nightwish legújabb nagylemeze, Endless Forms Most Beautiful címmel, ahol már az Anette kiválása után érkező Floor Jansen énekel, illetve Troy  Donokley (fúvós hangszerek) is a csapat teljes jogú tagja. Azt is meg kell jegyezni, hogy Jukka dobos betegsége miatt ezt az albumot Kai Hahto (Wintersun) dobolta fel.  Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy az albumkritika-írás sosem hálás feladat. Nem lehet mindig pozitív...

Amennyiben az Obscura, s azon belül, Steffen Kummerer neve számodra is egyet jelent a minőséggel, akkor hadd ajánljam figyelmedbe a Thulcandra nemrégiben megjelent harmadik nagylemezét. Mivel a "teuton Schuldiner" anyazenekarának régóta várt nagylemeze még egy kicsit odébb van, be kell érnünk a 2003-ban alapított Thulcandra legújabb dobásával. Csüggedni nem kell, mert a szélsőséges zenék idei szériájának minőségét az Ascension Lost sem csorbítja. A The First Rebellion-nal induló album gyönyörű harmóniái...

Idestova másfél évtizede annak, hogy 14 évesen volt szerencsém a Vörösmarty Művelődési Házban megtekinteni a Dimmu Borgir, Dark Funeral,  Evenfall, valamint a Dødheimsgard fellépését. Utóbbi zenekar, ha zenéje miatt nem is, de megjelenése miatt annál mélyebb benyomást tett rám. Az énekes sado-mazo felszerelésében előadott blaszfémia akkor sem tett rajongóvá. Most, hogy 2015-ben lehetőséget kaptam arra, hogy (immár felnőtt fejjel) kivesézhessem az aktuális korongot, megosztanám veletek, hogy hol is tartanak...

Aki kellően jártas a rock szakmában, nem hiszem , hogy  bekajálta volna a 2010- es  nagy búcsú dumát, én is csak jót tudtam mosolyogni ezen a jól bevált marketing fogáson. Azóta ugyebár kaptunk egy minden igényt kielégítő Sting In the Tailt 2010- ben , ami olyan ügyesen követte a Scorps hagyományokat, hogy majdhogynem  a klasszikus albumok idején érezhettük magunkat. Most egy kicsivel több szünet után érkezett a hír, egy...

Kamaszkorom óta rajongok a Portugália első számú zenei exportjának számító Moonspellért. Nem mellékesen egyike az első 10 nemzetközi bandának, akikhez ifjú koromban volt szerencsém (még anno 1999-ben, a másik örök kedvenc Kreator mellett a PeCsában). Annak ellenére, hogy átlagosan minden második lemezüket tartottam igazán jól sikerültnek, nálam mindig eseményszámba ment, ha kijött egy új anyag a luzitán farkasoktól. A rendkívül sápadtra sikerült 2012-es dupla cd-s Alpha Noir/Omega White után pedig izgatottan...

Hogy a Klasszikushock rovatba, vagy inkább a új lemezismertetők közé tartozik a Season of Mist kiadó jóvoltából újrakiadott első Inquisition lemez, az 1998-as Into the Infernal Regions of the Ancient Cult, azt mindenki döntse el maga. Jómagam úgy vélem, hogy ez az anno méltatlanul háttérbe szorult album, megérdemli a figyelmet, nem csak azért, mert úgy gondolom, hogy ez a legjobban sikerült black metal debütálás, hanem mert egy kezünkön megszámolhatjuk, hány...

Jelenkorunkban szinte nagyítóval sem találni igazán karakteres rock bandát, annál inkább tele van a piac az egyéniség minden szikráját nélkülöző társasággal.  Arra ,hogy a címszereplő  társaságban rátalálok valami egészen újszerűre   - nyilván nem számítottam, de blődség is lenne eredetiséget várni egy olyan brigádtól ,akik nyíltan a nyolcvanas évek elemeiből építkeznek.  A 2013. végén megalakult los angelesi Shock metal brigád nem titkolt célja megidézni a nyolcvanas évek  L.A. Rock /...

Ha van valami, amit mi Haterek gyűlölünk, akkor az a most tárgyalt banda állandó és indokolatlan hasonlítgatása a Behemoth és Vader zenekarokhoz. Először is, a Hate előbb alakult és kezdett el death metalt játszani, mint az Adam "Nergal" Darski vezette behemót horda. Másodszor pedig, nem lenne hülyeség azzal vádolni mondjuk az In Flames-t, hogy nyúlja az At the Gates-et? DE. Göteborg, mint a metal színtér egyik fellegvára, mára megkerülhetetlen...

Mi sem bizonyítja jobban a Sleaze / Glam metal újra virágzását, mintsem az a tény, hogy már Olaszországból is kapunk ilyen jellegű jófajta rock muzsikákat. Habár nem elfelejteni, mekkora fesztiválokat rendeznek a  dígók  ,a dallamos , Hard rock égisze alatt, amiért csakis irigyelhetjük őket.  A torinoi glam/  sleaze kvartett is egészen a mára már hőskorként tisztelt nyolcvanas évekig  nyúl vissza, oly sok jelenkori kortársával egyetemben.  Hogy ez mennyire becsületes...

Nagy reményeim vannak 2015-re az előre várható lemezek miatt, főleg azért mert a 2014-es év jó, ha öt olyan lemezt produkált, amit biztosan hallgatni fogok a jövőben is. Az idei évet nem is indíthatnánk jobban, mint Svédország első számú fekete fém exportjával, a Marduk új lemezével a Frontschwein-nal. Az elsőként kiszivárogtatott felvételek jócskán megnövelték a lelkesedésemet, és nem is csalatkoztam. Az előző, Serpent Sermon című albumukat az általam amúgy sem piedesztálra...