Lemezkritikát írni a mai fogyasztói szokások mellett sokszor igencsak hálátlan dolog. Egyrészt, sok olvasó csak a fejéhez kap, hogy ugyan minek akarja neki egy újságíró megmagyarázni, hogy az adott hanganyag milyen is. Majd azt ő jól eldönti saját minősítésében. Másodszor annyira a populárisra rendezkedett be még a rock és a metál társadalma is, hogy ha nem valamelyik mainstream zenekar új lemezéről jön ki cikk, az átlag ember rá sem kattint. Ez utóbbi sajnos nagyon elszomorító, hiszen rengeteg olyan zenekar van akinek az ilyen írások az egyetlen esélye, hogy szélesebb rétegnek is bemutassa magát. És pontosan ezért kell az ilyen cikkeket megírni nekünk újságíróknak, hogy az olvasóhoz eljusson egyáltalán a híre a fő sodorvonalon kívül létező zenekaroknak. Persze nem kell egyetérteni azzal amit mi gondolunk, sőt az a jó ha mindenkinek máshogy csapódik le az amit hallgat, megvan a saját véleménye, de legalább így meghallgatja és az írás eléri célját.

Ez alapján a filozófia alapján született meg ez az írás is a budapesti Evermind bemutatkozó lemezéről.
A héten kaptam meg az anyagot, gyorsan be is raktam az autóba, mondván majd vezetés közben elkezdek ismerkedni vele. Nem volt nyerő ötlet. Ha mondjuk egy hosszú forgalommentes autópálya monotonitása mellett hallgatom, lehet tudok rá figyelni, akkor lehet működik. De a budapesti forgalomban nem volt rá esélyem sem, hogy érdemben hallgassam a dalokat .
Csapó kettő, meló után otthon elindítottam. Megpróbáltam úgy, hogy minden mást félreraktam. Nem álltam neki közben főzni, nem olvasgattam az emailjeim, nem pörgettem lefele a facebookot értelmetlen posztokat bámulva. Kétszer ment le így a tíz tételt tartalmazó anyag. De csak ültem ott, és nem jöttek a gondolatok. Mit is írhatnék? Mert amit hallottam az korrekt, a stúdió munka teljesen rendben van. Még egy gyengébb minőségű laptopon sem volt olyan érzésem a hangzás miatt mint amit esetleg összecsaptak volna.
Aztán elindítottam harmadszor, de most már közben azért elkezdtem tenni-venni hiszen az élet mégsem állhat meg amiatt, mert nekem zenét kell hallgatni. És láss csodát el kezdett működni a dolog. Úgy látszik kellett egy átmenet a teljes odafigyelés, és aközött a koncentráció között amit egy délutáni budapesti csúcsforgalomban történő vezetés alatt van.
Ahogy csináltam a napi dolgaimat vettem észre, hogy egyre jobban ül bele a hallójáratomba az Evermind, Büszkeségem Mocsara című debüt albumának dallamai. Másnap a villamoson zötykölődve, fülessel hallgatva is működött a dolog. Ahogy bambultam bele a körút házaiba, megint csak azon kaptam magam, hogy a “háttérben” zúzó gitárok dallama elkap engem.
A hét hátralévő részében már ez volt a bevett megoldás. Neki kezdtem valaminek közben pörgött a háttérben az anyag. Ez persze nem azt jelenti, hogy az Evermind egy olyan koronggal jelentkezett, ami csak és kizárólag háttérzenének jó. Egyszerűen ez engem így fogott meg. Nem akarom többnek látni mint ami, nem akarom azt taglalni, hogy itt és ott most épp hogy szólnak a gitárok, miről énekel Debreceni Márk énekes.Egyszerűen csak élvezem, ahogy a mindennapi teendőim közepette végre nem a megszokott zenék pörögnek körbe körbe, hanem valami új és ráadásul hazai, ami bemutatkozó lemez ellenére igen pozitív összképet kelt bennem. A hol a modern metál, hol a klasszikusabb thrash vonalon operáló lemez, igen rendesen megmozgatja a nyakizmokat, ha csak úgy hagyod, hogy a végletekig kimért riffek tegyék a dolgukat.  Szinte biztos vagyok benne, hogy ez egy füstös klubban kurva nagyot fog robbanni. Az első pár ízlelgetés után úgy gondolom az Evermind bemutatkozó lemeze nem  nagyszínpadra termett. Megvan neki az a hangulata, ami egy sör mellett vadul bólogató klubkoncertnek van. Nem váltja meg a világot, nem ez lesz az az album amire azt mondjuk, hogy úristen most kidobom az összes eddigi kedvencem és ez lesz az “atyaúristen”. Viszont első albumnak igen erős, és igen kellemes meglepetés, ami tökéletesen bizonyítja, hogy a felszín alatt is érdemes körülnézni. Nem csak az létezik amit a folyó a tetején sodor. A meder fenekén is van élet ráadásul sokkal gazdagabb mint fent.

Így, akit érdekel mi zajlik a magyar undergroundban az szeptember 18-án Budapesten, az Analaóg Music Hall-ban megtekintheti az Evermind lemezbemutató koncertjét.
Alább spotify-on meg is hallgathatjátok az anyagot, hátha minél több embernek megjön a kedve hozzá. Erősen ajánlom, hogy csak úgy rakd be. Ne megérteni akard elsőre, csak élvezni. Ha pedig ez megvan, akkor irány az Analóg, hiszen ebben az időben ki kell használni minden olyan lehetőséget amikor koncertre lehet menni. Az Evermind bulija pedig erősnek ígérkezik.

IDE KATTINTVA ÉRITEK EL A DALOKAT SPOTI-N

A végén szokás pontozni, de nyilván egy debütáló zenekart nem lehet azonos mércével értékelni, mint egy húsz lemezes legendát, hiszen nincs még akkora összehasonlítási alap.  Így egy erős négyest adok most az Evermind-os srácoknak az ötből, aztán remélem a következő koronggal még feljebb tolják a szintet! \m/

KONCERT ESEMÉNY ITT ÉRHETŐ EL!

Alább pedig bekövethetitek őket minden létező platformon:

Kapcsolódó cikkekTöbb ettől a szerzőtől