Lemezkritikák

Az 1968-ban, a németországi Solingen-ben még Band X néven indult, majd 1976-tól Accept-re keresztelt banda a ’80-as évek közepén egyértelműen Európa vezető metal zenekarának számított. Meggyőződésem, ha zenei nézeteltérésekre hivatkozva 1987-ben nem hagyja ott őket Udo Dirkschneider énekes (hogy U.D.O. néven saját bandát hozzon össze), akkor talán ma is közösen gyártanának újabb és újabb albumokat. Udo kilépése után azonban az Accept már nem talált magára. Az amerikai származású David...

A kritikusoknak nem szokásuk a koncertlemezeket klasszikus státuszba helyezni, mondván, az ilyen albumok nem többek egy egyszerű „best of” lemeznél, melyre a banda kiválogatja a legjobb dalait, majd a felvételre a technikai személyzet rákever némi közönségzajt. Pedig aztán a Deep Purple 1973-as Made In Japan,  a Scorpions ’85-ös World Wide Live vagy akár a Maiden szintén abból az évből származó Live After Death korongja is megérne egy-egy írást. Ráadásul...

A Falkenbergből származó Ablaze My Sorrow 1993 nyarán alakult, alapító tagjai Magnus Carlsson (gitár) és Martin Quist (gitár/ének) voltak, akikhez néhány héttel később csatlakozott Anders Brorsson (basszusgitár) és Fredrik Wenzel (dob), és már készen is volt a zenekar. Természetesen ők is végigjárták a ranglétrát, de melodikus death metaljuk mit sem változott. Nem úgy a banda tagsága, az első demószalag (For Bereavement We Cried, 1994) után Fredrik Wenzel dobos lelépett,...