Külföldi

Eleve úgy rugaszkodtam neki a csütörtöknek, hogy a nosztalgia jegyében zajlik majd a napom. Délutánra adva volt ugyebár egy premier vetítés a Corvin moziban. Századszor is átélhettem Marty és az őrült, dilis doki barátjának kalandjait a Vissza a jövőbe sorozat első részében. Hiába nézem meg évente ezt a filmet, mozivásznon még sosem láttam, így nem is volt kérdés, hogy ott kell lennem a premieren. Amúgy meg ne higgyétek, hogy...

12 év. Legutóbb ennyi ideje játszott a Tool Európában. 12 év bizony hosszú idő emberi léptékben. Munkahelyek, kapcsolatok, barátok, lakások, városok változnak meg, zajlik az élet ezidő alatt bőven – ahogy zajlott a Tool háza táján is. Már 2009-ben felröppentek az első hírek a 2006-ban megjelent 10000 days albumuk utódjáról. Megindultak a spekulációk, az örökoptimista Danny Carey pedig, a banda dobosa, sorra ígérgette, hogy pár hónap múlva már hallhatjuk...

Van az a világhírű zenekar, alakulását alapul véve idestova 38 éve, melynek említésére csak néz üres tekintettel – már számolni sem tudom hány - ember körülöttem, mondván, nem ismeri. Ennek ellenére van az együttesnek három olyan dala, melyek közül legalább egyet garantáltan felismer, ahogy meghallja, már az elején vidáman szólal meg: ’Jajj ezt imádom!’ Ugye milyen érdekes? A PECSA szabadtéri színpadának talán utolsó nagy fellépőjére kétlem, hogy így indult...

Az előzményeket gondolom különösebben nem kell bemutatnom. Adott a világ talán legismertebb progresszív-metal zenei csodája, a Queensrÿche, annak egykori frontembere Geoff Tate és legnépszerűbb lemezeik az Operation: Mindcrime I-II. Geoff és a Queensrÿche közös útja az 1981-es megalakulástól egészen a közelmúltig, 2012-ig tartott, majd egy igencsak rögös útelágazáshoz ért, mely végül a progresszív-metal zene történetének legbotrányosabb szakítását – Geoff-nál rendesen elgurult a gyógyszer- eredményezte, ami aztán minden...

Ha jól emlékszem még valamikor nyáron kezdődött, mikor is megtaláltam a Dragonforce zenekar honlapján ezt a februári dátumot, és mindjárt ki is találtam, hogy mivel fogom meglepni a két gyerkőcöt Karácsonyra. Akkor még sejtelmem sem volt, hogy mekkora örömöt fog jelenteni majd ez a kb. 10x20cm papírdarab. Még nem jártam a Diesel Klubban ezelőtt, így picit meglepett a hely mérete, kissé nagyobbra számítottam bevallom, és ami az elején kicsit furcsa...

Dublinban kezdte meg az Mastodon a legutóbbi Once More 'round the Sun lemezének európai koncertkörútját. Ahogyan a tavaly nyári turné alkalmával, úgy az ideire is hamar elfogytak a belépők, de ezúttal nem volt duplázás. Nem is volt könnyű menet jegyet szerezni a brit szigeteken amúgy kiemelten népszerű atlantai csapat bulijára. Értetlenül vakartam a fejem a szervezők észjárása miatt, hiszen ezek az emlősök már rég kinőtték a klubokat. Na, de nézzük, hogy...

Amikor 2010 májusában dühösen és csalódottan jöttem ki, az azóta sajnos megszűnt Metálfeszt Open Air nagyszínpadától, nem gondoltam volna, hogy én valaha is elmegyek még egy Sonata Arcica koncertre. Azt meg végképp nem, hogy még akár élvezni is fogom. A négy évvel ezelőtti gyalázatos koncert élmény után, azonban mégis úgy hozta a sors, hogy idén újra szembe kerültem a Tony Kakko vezette finn csapattal. A farkasok a Club 202...

Másfél héttel ezelőtt vettem észre a Hard Rock Magazin oldalán, hogy Blaze Bayley hazánkba látogat. Nagy örömmel és sietséggel vettem meg a jegyet, gondolván, hogy a Club 202 egy ilyen jó, híres énekesnek kicsi lesz. Mivel március 24-én volt a szülinapom és 25-én volt a koncert, így ez betudható volt számomra egy szülinapi bulinak is. A Maidenes munkája miatt Anyuval mentem a koncertre, aki ugyanúgy, mint én, nagy tisztelője...

"Égni kell, hogy felgyújtsd a világot! Égni kell, vad tűzben égni el"...szóval, hogy mennyire hitted el, az előadásuk után ezt a mondanivalót...? Nah, ezt hozzáfűzhetnéd;-)! Igaziból az emberemnek csuda jó dolga volt, mert két szőke csajjal volt most kénytelen koncertet látogatni:-) Olyan fél nyolc felé értünk oda, és akkor már ment a Hard...valószínű, úgy negyed nyolc körül kezdhettek. Immár másodszor érte az a megtiszteltetés a Béres Ferenc, Csillik Zsolt, Donászy Tibor, Kalapács József,...

Több, mint húsz év után járt ismét nálunk az Ice-T nevével fémjelzett Body Count, amit a magyar rock kultúra úgy várt már, mint Mari néni a nyugdíjat. Oké, a mai világban létezik a YouTube és hasonló videómegosztók, ahol orrvérzésig lehet nézni a gengszter-core-t, de az mégsem ugyanolyan, mintha élőben kapod az arcodba a motherfuckin-t , olyan sűrűséggel mint nyári záporban az esőcseppeket. A szinte csordulásig megtelt Budapest Park közönsége...