Külföldi

Előre leszögezem, hogy eme írás nem koncertbeszámolóként, hanem inkább élménybeszámolóként fog hatni, ugyanis egy ilyen frenetikus eseményt nem vagyok képes egyéb módon szavakba önteni. Michael Angelo Batio (számomra csak Báció) tavaly, a Pecsa Caféban megígérte, hogy eljön idén is. Tartotta szavát és eljött, a közönség (az a maréknyi ember) meg maga alá rottyantott. Pont, ahogy ennek történnie kellett. Sokszor találkozom gitárosokkal, akiknek vagy fogalmuk nincs emberünk...

Mókus Master ma este egyébként is beszámolót tart majd a tegnap (2009.04.21.) meglátogatott Scorpions koncert tapasztalatairól. Mivel a zenekar által előadott művek listáját többé-kevésbé sikerült jegyzetelnem, hiányosságaim miatt egyébként is egyeztetnem kell majd Vele - már csak annál is fogva, mivel tudatlanságom miatt nem ismertem fel egy-két (na jó, 4-5) dalt. Ennél fogva a listát inkább nem itt, hanem egy hozzászólásban fogom majd prezentálni.   A helyszínre érve volt némi érdekesség...

Nyáron úgy voltam vele, kötelességem részt venni egy Eluveitie koncerten, mert már jó ideje nem fordultak elő kicsiny hazánkban, szóval kapva kaptam az alkalmon és nem is csalódtam. Kvázi a koncert másnapján bejelentésre került a folk-core vasainak decemberi önálló estje, szóval egy szó, mint száz: duplázás.  Tulajdonképpen a Rockmaratonos koncertjük óta a svájci brigád lemezei igen gyakori vendégek a lejátszóban, úgyhogy bátran mondhatom, viszonylag fel voltam készülve az este történéseire. llenben...

Szellem a palackból, feltámadás, extázis – az Open Road Fest teljes gőzerőre kapcsolt, a fesztivál első napján olyan rockzenei koktéllal öntötték nyakon a fesztiválozókat, amit sosem felednek. A Ten Years After a 70-es évekbe repített, vissza a gyökerekhez, vissza a tiszta rockzenéhez, a 66-os úton száguldottunk motoron és a zene hullámhosszán. Kortalan, karcos, mégis tiszta, zsigerig ható érzés kerített mindenkit hatalmába a Ten Years After koncertjén, a zene megemelt és...

Nem tudom, mi történik Kanadában, viszont jó pár éve elkönyveltem magamban, hogy ott bármilyen zenei műfaj legbetegebb, legigényesebb, legizgalmasabb formációira rátalálhatunk, és ez alól a thrash metal alapzenekar Annihilator sem kivétel.2 éve már volt szerencsém látni a Jeff Waters vezette brigádot a Testament és a Death Angel társaságában, azonban ebből a zenekarból sosem elég. Mindig érdemes meglesni, mit művelnek élőben. Azért mondom, hogy élőben, mert engem például az utóbbi...

A szerdai Everlast koncertről most kicsit nehezemre esik beszámolót írni, mert ez a zene nekem mindig kicsit több lesz egy átlagos bulinál. Van, ahova azért megyek el fotózni, beszámolót írni, interjúzni, mert Ti, az olvasók igénylitek, de esetleg én kevésbé szeretem az adott zenekart. Van, ahova viszont azért, mert én is szeretem a zenekart, vagy, ahogy az Everlast esetében is, köt hozzá valami élmény, valami maradandó, ami miatt kötődöm...

Amikor 2010 májusában dühösen és csalódottan jöttem ki, az azóta sajnos megszűnt Metálfeszt Open Air nagyszínpadától, nem gondoltam volna, hogy én valaha is elmegyek még egy Sonata Arcica koncertre. Azt meg végképp nem, hogy még akár élvezni is fogom. A négy évvel ezelőtti gyalázatos koncert élmény után, azonban mégis úgy hozta a sors, hogy idén újra szembe kerültem a Tony Kakko vezette finn csapattal. A farkasok a Club 202...

Épp egy éve, hogy a Hellish Rock Tour part 2-val a Helloween és a Gamma Ray együtt látogatott hazánkba, és hát akkor sajnos a szürke, beindulni nemigen akaró buli után jópáran már temetni készültek Kai Hansent, akitől gyakorlatilag a Helloweenben kitaposott germán speed-power ered. ÁM! A mágus úgy döntött, hogy ez még nem lehet a vége, és Empire of the Undead lemezük megjelenéséhez egy turnét is igazítottak, mellékszerepben egy...

Végre eljött az ideje, hogy írhatok pár sort bolygónk egyik legkülönlegesebb zenekaráról, a Dream Theaterről. Viszonyom réges régen kezdődött az államokbeli prog legendával, és bár napjainkra kissé megromlott a kapcsolatunk, megfáradtam az utóbbi időkben kiadott anyagaiktól, mégis kötelességemnek éreztem részt venni a kultikus Metropolis Pt. 2: Scenes From A Memory korong 20 éves szülinapi turné budapesti állomásán.  Azt is meg kell valljam, számomra ez a lemez nem jelent annyit, mint mondjuk...

Röviden: korrekt. Hosszabban: Na lássuk! Valószínűleg nem kérdéses ennek a koncertnek a fontossága, hiszen két olyan formáció tette tiszteletét kicsiny országunk porondján, akik a metal zenét, mint olyat velejében reformálták meg, ezáltal újabb zenei alfajok felé megnyitván az ajtókat. Mindazonáltal fura párosításnak hathatott a lengyel extrém metal titánjait összerakni a mára már legendás iowai betyárokkal, mégis úgy éreztem, ez egy kiváló párosítás.  A 18:30-as kapunyitást az esthez illő zord időjárás is...