Ha Ensiferum koncert, akkor Token-nek ott a helye! Most se volt ez másképp, a hazánkat igen csak gyakran, legalábbis nem ritkán látogató együttes koncertjein mindig szeretek ott lenni. Az időpont nekem meglehetőségen fura volt, a vasárnap még oké, ezen túl sokat nem lehet variálni, de koncert várható vége jó pár embert visszatántorított, ha másokat nem, azokat igen, akiknek nem lett volna jármű ami hazaviszi őket.

heidra 20160419A bejutás simán ment, nem volt nagy tömeg, és fél órával a bejutás után, már kezdett is a Heidra. A Dán bandáról konkrét stílus meghatározást nem találtam. Magukat Epic Power/black/folk metálnak írják le, és talán én is ezekhez tudnám sorolni őket. Annak ellenére, hogy a színpad előtti tér, csak kb egyharmadig telt meg, nagyon jó hangulatot varázsoltak a színpadra. Nem csak az énekes, Morten Bryld lelkesítette a közönséget, hanem még a három gitáros is. Nem zavarta őket az ilyenkor még igen foghíjas nézőtér, ugyan úgy játszottak, mintha második, vagy főzenekar lennének.
Meg kell említenem a hangosítást, amire most nem lehet panasz, minden hang jól szólt, bár az én fülemnek egy kicsit hangosabb volt, mint kellett volna, de hát, ha koncert, akkor kell a hangerő.

flashgod 20160419A tömeg nagy része nem titkoltan a második zenekar miatt jött, amit jelzett is a sok FA póló. Itt is egy rövidebb átszerelés után, pontosan kezdett a Fleshgod Apocalypse. A nevük nem volt ismeretlen előttem, a zenéjük viszont igen. A koncert előtt, pár dalukat meghallgatva rá kellett jöjjek, hogy hát ez a zene nem az én világom. Egy újságíró kollégával beszélgettem róluk a koncert előtt, és ahogy ő fogalmazta meg jól: „a Flashgod olyan, mintha a Rhapsody-sokat megölték volna, elásták volna, azok pedig a feltámadtak volna, és rájöttek, hogy death metalt akarnak játszani”. Mert az öltözékük mindenképp ezt sugallta, és a zenéjük pár eleme is. Veronica Bordacchini opera énekesnő bevonulása egyből megteremtette a kellő atmoszférát, és persze a közönséget se kímélték, vagyis inkább a közönség nem kímélte magát, mondjuk ilyen zúzás mellett, amit levágtak, nem is lehet. A legújabb albumukról, a King-ről a Marche Royale-al kezdtek, folytatták az In Aeternum-al, de a The Fool című számukat is leadták. Ha mással nem is, a pogóval alaposan bemelegítették a közönséget a fő zenekarra, hisz volt itt wall of death és circle pit is.

ensi2 201604019A pontosság jegyében, az Ensiferum is időbenkezdett. A The return of the one man army turné keretein belül az intró, az első és a második szám is a One Man Army albumukról szólt. A számlista összeállításánál úgy gondolhatták, hogy elővesznek egy-két régi számukat is, pl Guardians of Fate vagy a Treacherous Gods, amit a közönségből már sokan hiányoltak. Nem volt olyan számuk, ahol a tömeg nyugodtan állt volna, ha más nem, ugrálás mindig volt. Segítette a zúzós hangulat megteremtését, a lábdobok jó hangosítása. Emmi Silvennoinen is kivette a részét a színpadi mozgásból, táncolt, futkározott, és bíztatta a közönséget. A ráadás számuk között volt nem sokat játszott In my sword i trust, és persze utoljára a közönség kedvenc az Iron, avagy Tátárárá tátárárá. Sokan hiányolták az Into Battle-t, én még a One man army-t is hiányoltam, de aki elment, annak nem lehetett panasza a koncertre, főleg ha látta a végén, Markus Toivonen gitárszólóját, amit nem máshogy, mint a gitárt, a nyaka mögé téve játszott le.

Összegzésképp egy nagyon korrekt koncertnek lehetett szem- és fültanúja, aki eljött. A bandák összeállításával pedig nem csodálkozok, sokkal furább zenekarokat is raktak már össze egy koncertbe. TokenD voltam, legyetek jók, rosszak és kartel. 

Fotók: Balázs Orsy
További Képek: IDE KATTINTVA!