Külföldi

Előre leszögezem, hogy eme írás nem koncertbeszámolóként, hanem inkább élménybeszámolóként fog hatni, ugyanis egy ilyen frenetikus eseményt nem vagyok képes egyéb módon szavakba önteni. Michael Angelo Batio (számomra csak Báció) tavaly, a Pecsa Caféban megígérte, hogy eljön idén is. Tartotta szavát és eljött, a közönség (az a maréknyi ember) meg maga alá rottyantott. Pont, ahogy ennek történnie kellett. Sokszor találkozom gitárosokkal, akiknek vagy fogalmuk nincs emberünk...

Andy Copping idén is kitett magáért, kimondottan erősre sikeredett a Download 2015-ös felhozatala. Idén a pénteki Hellyeah – At The Gates – Lacuna Coil – 5FDP – Judas Priest – Slipknot összeállításra sikerült kijutnom, személy szerint az összes fellépőnek nagy tisztelője vagyok, hatalmas elvárásokkal érkeztem a helyszínre. Aki látta a Slipknot téli (vagy bármelyik korábbi) turnéját nagyjából kitalálhatja, mi várható a főzenekartól, Corey és csapata borítékolhatóan lezúz minden arra...

Nagy izgalom előzte meg a Seether (ZA) első magyarországi koncertjét, legalábbis az ismerőseim azon részéről, akik rajonganak a zenekarért. Így magam is várakozással néztem a naptár lapjai hogyan fogynak és közeledik a kitűzött dátum, amikor élőben élvezhetjük a Seether dalait a Dürer Kert kiváló hangosításában, melyben még sosem kellett csalódnom. Eljött a várva várt időpont. Magam ugye sajtós belépővel, vendéglistán vártam az estét, párom, rajongó lévén, VIP...

Van az a világhírű zenekar, alakulását alapul véve idestova 38 éve, melynek említésére csak néz üres tekintettel – már számolni sem tudom hány - ember körülöttem, mondván, nem ismeri. Ennek ellenére van az együttesnek három olyan dala, melyek közül legalább egyet garantáltan felismer, ahogy meghallja, már az elején vidáman szólal meg: ’Jajj ezt imádom!’ Ugye milyen érdekes? A PECSA szabadtéri színpadának talán utolsó nagy fellépőjére kétlem, hogy így indult...

Mi a közös Skóciában, Ausztráliában, Németországban és Kanadában? Biztos van rengeteg minden, de jelen esetben az, hogy szeptember 27-én, szombaton mind a négy nemzet tiszteletét tette a Barba Negra klubban, ahol egy-egy zenekaruk ontotta magából a jó kedvet, no meg a metálzenét. Ausztráliából a Troldhaugen nyitotta az estét, majd képzeletben repültünk egyet a juharlevél alá, és jött a Crimson Shadows, irány Stuttgart, Németország, ahol a 25 éves Brainstorm az...

Nem tudom, mi történik Kanadában, viszont jó pár éve elkönyveltem magamban, hogy ott bármilyen zenei műfaj legbetegebb, legigényesebb, legizgalmasabb formációira rátalálhatunk, és ez alól a thrash metal alapzenekar Annihilator sem kivétel.2 éve már volt szerencsém látni a Jeff Waters vezette brigádot a Testament és a Death Angel társaságában, azonban ebből a zenekarból sosem elég. Mindig érdemes meglesni, mit művelnek élőben. Azért mondom, hogy élőben, mert engem például az utóbbi...

Június 7-én, vasárnap érkezett el hozzánk a Hellyeah európai turnéja keretében, ami, vasárnap ide vagy oda, igazi csemegének ígérkezett. Megkésve érkeztünk, az első zenekar már kezdett, bár mint kiderült még az elején jártak, mert elég sokáig játszott. Nagyon egyik zenekart sem ismertem az előzenekarok közül. A Room of the Mad Robots egy két ponton így is megfogott, bár azt nem tudom, hogy a sör ütött meg olyan gyorsan -...

Sem a Mastodon, sem a Gojira zenéje nem győzött meg elsőre, később viszont már nem volt visszaút számomra. Szubjektív vélemény ugyan, de mind egyéni hangzását, mind zenéjét és üzenetét tekintve, úgy vélem, hogy a bayonne-i négyes jelenleg a színtér legminőségibb és legjobb zenekara. Számos műfaj éli reneszánszát és még ennél is több alműfaj született az elmúlt években, de olyan beskatulyázhatatlan és egyedi jelenség, mint a Gojira nincs még egy....

Végre eljött az ideje, hogy írhatok pár sort bolygónk egyik legkülönlegesebb zenekaráról, a Dream Theaterről. Viszonyom réges régen kezdődött az államokbeli prog legendával, és bár napjainkra kissé megromlott a kapcsolatunk, megfáradtam az utóbbi időkben kiadott anyagaiktól, mégis kötelességemnek éreztem részt venni a kultikus Metropolis Pt. 2: Scenes From A Memory korong 20 éves szülinapi turné budapesti állomásán.  Azt is meg kell valljam, számomra ez a lemez nem jelent annyit, mint mondjuk...

Nagy várakozás előzte meg a pénteki Within Temptation koncertet a részemről, hiszen idén hét éve már, hogy nem láttam a Sharon den Adel vezette csapatot. Az akkori fantasztikus szigetes buli óta eltelt években sorra hozták ki a jobbnál jobb lemezeket, de valahogy sosem tudtam eljutni egy bulijukra, pedig kedvből akkor sem volt hiány, maximum az idő vagy az anyagiak állták utamat. Most már az idő is nekem kedvezett, így...