Már amikor tavaly decemberben megtudtam, hogy hazánkba látogat az Amorphis akkor biztos voltam benne, hogy ott a helyem a bulin, főleg, hogy a tavalyi Under the red cloud albumukat az év egyik legjobbjának tartom. Így aztán kis csúszással, de negyed kilenc körül Kieron kollégával meg is érkeztünk a koncert helyszínére Barba Negrába. És milyen kár, hogy késve értünk oda, mert így sajnos lemaradtunk az első zekekarról, a görög Poemről. Utólag böngészve a munkásságukban, az idén tíz éves progresszív metált játszó banda kifejezetten igényes zenével örvendezteti meg azokat, akik bármilyen formában találkoznak a zenéjükkel.
De sokat nem kesereghettem (igaz még nem is tudtam, hogy kéne) hisz kezdődött is a Textures előadása. A holland srácok, akik a progresszív metált vegyítik a metalcore-ral, igazán kitettek magukért, és az ekkor már félig telt küzdőteret is rendesen átmozgatták, úgy bemelegítés gyanánt. Érdekes egyébként, hogy mind a két előzenekar, kifejezetten friss anyaggal érkezett hazánkba, ugyanis mindkettőjük idén mutatta be legújabb albumát. Igaz, míg a Poemnél ez a második, addig a Texturesnél, már az ötödik lemez. Kicsit furcsállottam, hogy a Textures milyen hamar elhagyta a színpadot, körülbelül ötven perc után már köszöntek is el a srácok, és megkezdődött a színpad átszerelése. Ez mondjuk egy elég nagy üresjárat volt, hisz nagyjából fél óráig nem történt semmi, leszámítva azt, hogy a küzdőtér teljesen megtelt, és a pultoknál is egyre nagyobb lett a sörért sorban állók létszáma. A nagy tömeg engem igazából meglepett, hisz bár az Amorphis már 26 éve remek zenét játszik, valahogy sose botlottam bele túl sok hazai rajongójukba. Persze lehet csak rossz helyen kerestem őket.
Miután mindenki elfoglalta a helyét, fél tíz után pár perccel, fel is csendültek az első hangok, az Under the red cloud elejéből, a banda pedig egyesével megjelent a színpadon, hogy szabályosan leszedjék az arcunkat. Az első dolog, ami szembetűnt, az Tomi Joutsen énekes, igen egyedi kialakítású mikrofonja volt, ami engem egy kicsit a kézi traffipaxokra emlékeztetett. Hülyén nézett ki vagy sem, a hangzásával nagyrészt nem volt probléma, maximum a mélyebb hörgős részeknél éreztem úgy, mintha picit súlytalan lenne a hang. Ez mondjuk, lehet nem a beállítások hibája volt, hanem inkább annak, hogy a Barba Negra kialakítása miatt kívül estem a hangszórókon, ugyanis csak eléggé a szélen jutott már csak hely számomra, ez pedig azért rányomja a bélyegét a koncert teljes hangzására. Természetesen sok panaszra így sem lehetett okom, ez az egy volt, amit a hangzással kapcsolatban fel tudtam hozni. A hangszerek kiegészítették egymást, nem elnyomták, ez pedig, úgy hogy egyszerre öt szól nem kis teljesítmény. Mivel lemezbemutató turnén voltak a srácok, nem meglepő módon az Under th ered cloud albumról hallhattunk sok szerzeményt, szám szerint hatot, ami nem is egy rossz arány, ha belegondolunk, hogy az egész lemezen tíz dal található. És milyen jó, hogy ilyen sokat hallhattunk. Ugyanis, mint fentebb is említettem ez az album egyszerűen mestermű lett. Utána kellett néznem, mert nem voltam biztos benne, de az év végi top ötös listámon végül is csak a második helyet csípte ugyan meg, de arra tisztán emlékszem, hogy napokig gondolkoztam rajta jó döntés volt e a Soilworkot eléjük helyezni. Az Amorphis zenéje, a sok az évek és a sok tagváltás miatt rengeteget változott, és úgy érzem most hozták létre az eddigi legjobb albumukat. Az Under th ered cloud egy letisztult, mégsem egyszerű lemez lett, ami nagyszerűen játszik a sebességváltásokkal. Ezt pedig élőben is átélni külön öröm volt. Természetesen azért régebbi korongokról is felcsendült pár emlékezetes nóta, például a Wanderer vagy a The Smoke. Viszont sajnálatos módon maga a koncert nem tartott túl sokáig, igen hamar lepergett az röpke másfél óra, amíg élvezhettük a finn srácok zenéjét. Ennek ellenére ismét bizonyították, hogy minőségi zenét játszanak, amire érdemes odafigyelni.
Fotók Kieron
További képek: ITT
Setlist:
Under the Red Cloud
Sacrifice
Bad Blood
Sky Is Mine
The Wanderer
On Rich and Poor
Drowned Maid
Dark Path
The Four Wise Ones
Silent Waters
My Kantele
Hopeless Days
House of Sleep
Ráadás:
Death of a King
Silver Bride
The Smoke
