A fesztivál második napja ugyanúgy indult, mint az első. A helyszín szinte teljesen kihalt volt, mindenki a közeli Balatonban keresett felfrissülési lehetőséget. Valljuk be, a szinte teljesen árnyék nélküli helyszínen való megélés, még a legszívósabb metál arcoknak is igen nagy kihívást jelent 40 fokos hőségben.
Késő délután (még mindig izzasztó hőségben) újra felpezsdült az élet mikor a Jagermeister sátorban az Agregator csapott a húrok közé. Este hatkor aztán a nagyszínpadon is beindult a pörgés. Elsőnek az Anna and the Barbies sokkolta az idegeket. Direkt fogalmaztam így, hiszen több stílust ötvöző energikus előadásmódjuk, igen csak letaglózta az közönséget. Utánuk az idén 20 éves Alvin és a Mókusok következett. Punk-rock himnuszaikon több generáció nevelkedett, így garantált volt a sikerül itt is. Több száz ember tombolta végig a bő egy órás koncertjüket, a még mindig közel 35 fokos hőségben. Ez idő tájt a sátorban az Akela is elkezdte buliját. Kivételesen elhagyták megszokott farkas bundájukat, az azért még nekik is meleg lett volna. Főnökék is kitettek magukért és rendesen megmozgatták nyakizmainkat. Külön köszönet a sátor hangosítójának, ugyanis az Akela koncert cd minőségben pörgött le. Utánuk a Blind Myself következett, akik szerintem azon kevés magyar zenekar közé tartoznak, akik külföldön is simán megállnák helyüket. Igazi atomtámadás volt, amit elkövettek ellenünk. Azok sem tudtak ellenállni a zene elsöprő lendületének, akik egyébként nem is ismerik őket, és esetleg ezt a stílust sem kedvelik. Nekem mindenképpen ők adták a fesztivál legjobb magyar koncertjét. Köszi Srácok. Sajnos amilyen gyorsan kezdődött a bulijuk olyan gyorsan vége is lett, hiszen nem töltötték ki a nekik szánt műsoridőt, mert a nagyszínpadon kezdődött a Gojira koncert, ami természetesen őket is érdekelte.
Bevallom őszintén én a francia Gojira zenekarról a fesztivál kezdete előtt nem sokat tudtam. Mikor kiderült, hogy ők lesznek a szombati nap headlinerei természetesen utána néztem mi fán is terem az, amit csinálnak. Megalkuvást nem tűrő zenéjük egyből belopta magát a szívembe, így izgatottan vártam, hogy élőben is vissza tudják e adni ugyanazt, mint stúdió minőségben. A válasz igen, vissza.
Elementáris erejű bulit csaptak, és ugyan hazánkban még egy viszonylag ismeretlenebb csapatról van szó, azért szép számú sereg gyűlt össze a nagyszínpad előtt. A nyitó Explosia, egyből megadta az alaphangulatot, de a sorban következő Flying Whales, Backbone, Love trió sem hagyott alább a tempóból. Számomra behatárolhatatlan a stílus, amit ők képviselnek. A gitárok és a basszus folyamatos darálását ellensúlyozza a dob lassabb kimértebb tempója, ezzel a thrash-es keménység mögé egy darkosabb, grooveosabb vonalat rejtettek. Ami nagyon megfogott az Jon Dunplantier frontember hangja, és nem csak azért mert nagyon nagy erő van benne, hanem azért is mert olyan mint Jonathan Davisé a Kornból. Mikor délután a beállt a zenekar, el is kezdtem lapozgatni a program füzetem, hogy mi van itt, lesz Korn is? Végül persze nem volt, de nem is baj, a Gojira buli tökéletes volt, és ezt most egy Korn sem tudta volna felülmúlni. Ami mindenképpen említést érdemel még, az Jean-Michel Labadie basszer játéka. Nagyon ritka az ennyire gyors, és pontos basszusgitáros. Szerencsére, a kezdeti nehézségeket leküzdve erre a koncertre már tökéletesen rendbe jött a nagyszínpad hangosítása, így mindenki hallhatta, hogyan is szól tökéletesen egy jó basszus alap. A közel másfélórás buli egyáltalán nem hagyott kívánnivalót maga után, aki esetleg most nem látta őket az ne felejtse el, hogy a zenekar 08.31.-én Budapesten az A38 hajón is fellép. Mindenkinek ott a helye.
A Gojira után még belelestem a Rómeó Vérzik koncertjébe, akiket most láttam először azóta, hogy Ernit Nagy Dávid váltotta gitáros poszton. Egy mondatban össze lehet foglalni az élményt: Hiába a személycsere a lendületből mit sem vesztettek a srácok és Dávid személyében egy tökéletes gitárost találtak a zenekarba. Lendületes zárása volt a napnak, ugyanis az utána jövő Nevergreen koncertet már nem vártam meg, a Balaton hűsítő vize csábítóbb volt.
A nap krónikájához hozzátartozik, még egy bombariadó, ami éjjel fél háromkor sújtotta a fesztivált, és ami miatt mindenkit kiterelgettek a mezőkre, amíg a rendőrök és a kutyák átkutatták a terepet.
Köszönet a rendőröknek, és a szervezőknek, hogy a legkorrektebben kezelték a helyzetet. Az ismeretlen telefonálónak meg a……………………………….. ( Ide mindenki behelyettesítheti, amit gondol).
További képek: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.594321940625411.1073741830.104378096286467&;type=3 (Gojira)
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.594379890619616.1073741833.104378096286467&;type=3 ( Alvin,Akela,Blind Myself,Rómeó
