Lemezkritikák

Egy cimborám egyszer azt mondta a WMD-re, hogy neki ez Weapons of Mass Destruction. :) Hazánk igen kevés tömegpusztító fegyverrel rendelkezik, de a magyar színtér arzenáljának kétségkívül leggyilkosabb instrumentuma  a Watch My Dying. Eddig valamennyi sorlemezük a hazai modern metal szcéna klasszikusa lett, melynek ékes bizonyítéka az, hogy élőben még mindig akkorát ütnek például a több, mint tíz éves Klausztrofónia lemez dalai, mint az ősember bunkósbotja a mamut homlokán. Be kell...

Elkészítette legújabb, Hail To The King címre hallgató nagylemezét az Avenged Sevenfold. Kiváncsian vártam, hogy a Nightmare kitörő sikere után sikerül-e megint a srácoknak még jobbat, de legalább is hasonló szintűt alkotni. A lemez előzetesként megjelenő címadó nóta hallatán már kicsit húztam a szám, hogy itt valami nem stimmel, és reménykedtem benne, hogy a „Hail To The King” a leggyengébb dal lesz az albumon. Sajnos nem… az a...

A norvég rock színtér egyik legpatinásabb zenekara kétségkívül a Trondheim városában 1982-ben megalakult TNT. A  Ronni Le Tekrø gitárzseni vezette kvartett a ’80-as évek második felében előremutató dallamos hard rockjával szerte a világban óriási sikereket aratott. Az aranytorkú amerikai énekes, Tony Harnell közreműködésével készült TNT lemezek a skandináv melodikus metal valódi ékkövei, ám ezek közül is kiemelkedik az 1989-es Intuition, minden idők egyik legjobb melodikus metal anyaga. Persze nekik is...

Mától a KlasszikuShock műsorában elindítottuk a nagy vs (versus) sorozatot, melyben olyan bandákat állítunk egymással szembe, akik pályafutásaik során valóban „küzdöttek egymással”. Ez a csata persze egy esetben sem vérre menő, leginkább a slágerlistákon lévő előkelő helyek megtartásáért folyt a küzdelem. Persze azért bőven alakult ki verbális szócsata már zenészek között, amelyről szintén sokat beszélünk majd műsorainkban. Na de mi a helyzet, mondjuk a családon belüli rivalizálással? Mert ilyen...

A The Burning Red album (kritika: The Burning Red 1999, Roadrunner ) után két évvel egy újabb furcsa (értsd: a thrashes gyökereket megtagadó, a rap-metalos irányba tovább mozduló) lemez került ki az oaklandi Machine Head műhelyéből. Az ősfanok számára már az előző korong is túl dallamos volt, sok rapes hatással, amire az új albumon még csak rádobtak Flynnék. Viszont nem tudom csak ennyivel elintézni ezt a lemezt, és bevallom, ennek...

Ha lenne a metal zenének múzeuma, akkor a kiállított hírességek között mindenképpen ott szerepelne az a német együttes, mely a fémipari német nemzeti bajnokság első osztályában talán a leghíresebb csapattá vált. A 80-as évek közepén Németországban thrash vonalon a Kreator/Sodom/Destruction triumvirátus számított etalonnak, míg a dallamosabb speed/heavy (de nevezhetnénk germán metalnak is) körökben az Accept/Running Wild/Helloween tartozott a legjobbak közé. Ez utóbbi egy olyan zenei világot hozott létre, mely...

Kieronnal a KlasszikuShock rovatunkban kitűzött célnak tartjuk, hogy a véralap bandák mellett olyan zenekarok alkotásairól is szót ejtsünk, akik ilyen/olyan okokból sosem tudtak igazán áttörni, pedig néhány nagylemez erejéig rendesen elkapta őket a szerzői ihlet. Ilyen volt múlthéten Kieron választása, amikor az Agent Steel 1999-es Omega Conspiracy lemezét elemezte ki, én pedig most hasonló nyomvonalat követek. Mi a közös bennük: Black Sabbath, Judas Priest, Iron Maiden, Saxon? Szerintem egyből...

Eheti KlasszikuShock rovatunk főszereplője nem más lesz, mint a dark/goth zene legnagyobb alakja, a Paradise Lost.  Sokan általánosítanak, hogy a gótikus zene az, amikor pandára sminkelt lányok a könny-szemükkel csorgatják a vérüket, a meleg próbababára sminkelt cicafiúkra. Hát kurvára nem! Ez az az általánosítás, amit a legjobban utálok, összekeverni a dark/goth vonalat az érvagdosós emoval. Rendszerint Nick Holmesék is megsértődnek ezeken a kijelentéseken, de nem tudnak vele mit...

Sok ember van, akinek semmit nem mond a Voivod név, ellenben sokaknak igen. Egyike azon zenekaroknak, akiket ennyi év távlatából is érdemes felkutatni, megismerni. Sokkal inkább, mint a mostanság megjelenő street food albumokat. Máig aktív zenekarról van szó, és annak ellenére, hogy mai albumaik nem érik utol minőségben a klasszikus kiadványaikat, fércmunkát soha nem préseltek hanghordozóra. Ezt az örökséget hivatott a Vektor táplálni első két albumán, magasra emelve a...

A Prong 2012-es újjáéledése óta éves rendszerességgel képes újabb anyagokat megjelentetni, teszik mindezt annak ellenére, hogy látszólag folyamatosan turnéznak. Fontos azt is leszögezni, hogy a mennyiség korántsem megy a minőség rovására, az előző X-No Absolutes véleményem szerint az egyik legjobb albumuk. A lemezek vastag hangzását és energiáját élőben is hozza a zenekar, az élőben alatt azt értem, hogy hárman kiállnak zenélni laptopok és CD-ről bekevert extra sávok nélkül. A nyerő...