KlasszikuShock: Onslaught – In Search Of Sanity (1989)
Kieronnal a KlasszikuShock rovatunkban kitűzött célnak tartjuk, hogy a véralap bandák mellett olyan zenekarok alkotásairól is szót ejtsünk, akik ilyen/olyan okokból sosem tudtak igazán áttörni, pedig néhány nagylemez erejéig rendesen elkapta őket a szerzői ihlet. Ilyen volt múlthéten Kieron választása, amikor az Agent Steel 1999-es Omega Conspiracy lemezét elemezte ki, én pedig most hasonló nyomvonalat követek. Mi a közös bennük: Black Sabbath, Judas Priest, Iron Maiden, Saxon? Szerintem egyből...
Paradox – Riot Squad (2009, AFM)
Nincsen szerencséje a német Paradoxnak. A nyolcvanas évek végén tűntek fel két igen ígéretes lemezzel (Product Of Imagination - 1987, Heresy - 1989), és bár nagyon jó kritikákat kaptak mindkettőre, a kiadójuk bénázása miatt nem tudtak a német thrash-triász (Sodom, Destruction, Kreator) mellé kerülni, és fel is oszlottak. 2000-ben egy több mint remek visszatérő albumot követtek el (Collision Course), soraikban a Blind Guardianből, Rhapsody-ból ismert Holzwarth-tesókkal, akik viszont...
KlasszikuShock: Agent Steel-Omega Conspiracy (1999)
Kicsit megkésve érkezünk a KlasszikuShock rovattal, de cserébe garantáljuk, hogy egy olyan zenekarról olvashattok itt, akikről szerintem a 90%-tok nem is hallott. Ez persze ez nem azért van, mert nem jó a zene amit játszanak, szimplán csak az az ok, hogy sosem tudtak olyan körökbe betörni, ami a 80-as,90-es évek zenei és üzleti vonulatában sikeres lett volna. Mai főfogásunk az amerikai Agent Steel zenekar, akik a korai speed metálos ...
Edge Of Sanity – Crimson (1996, Black Mark Records)
Gjoe-nak adott ígéretemet, miszerint főleg friss albumokra fogok koncentrálni, máris megszegném (bár már a MH-kritikámmal félig megtettem :) ), ugyanis miközben kutattam itthon, kezembe akadt a svéd Edge Of Sanity együttes Crimson című alkotása. Alkotásnak mondom, igen, mert semmi máshoz nem fogható, ami azelőtt (és talán azóta) melodikus death metal berkekben fogant.
Egy megkérdőjelezhetetlen alapmű ez, a műfaj alapvetése, amit még a melodic death-császároknak tartott In Flames-nek sem sikerült überelniük...
Dream Theater – Dream Theater (2013)
Ugyan még van pár nap a hivatalos megjelenésig, de a kiadónak (és természetesen a zenekarnak) köszönhetően, a hét közepén elérhetővé vált az új Dream Theater korong. Nehéz egy olyan együttesről objektívan véleményt alkotni, akiknek nagyban köszönhetem, hogy én magam is ezt a pályát választottam, akik nélkül biztos, hogy nem itt tartanék, és akik nélkül az egész rockzenei élet másmerre haladna. Abban mindenki egyetért, hogy a Dream Theater alapjaiban...
Forbidden- Omega Wave (2010)
Több oka is van annak, hogy megosztom veletek az 1987-ben alakult kaliforniai Forbidden visszatérő albumát. Az egyik legfontosabb tényező, hogy a Rockpanoráma műsorban elkezdtem boncolgatni a thrash metal műfaját, amelyben kiemelt szerepet kaptak a Bay Area öbölből származó gárdák is. Sajnos időhiány miatt abból a műsorból kimaradt ez a banda is, mint ahogy a Possessed, a Heathen, de említhetném a Vio-lence nevét is. Több oka is van, hogy...
Crematory – Infinity (2010, Massacre)
Ha csak röviden akarnám elintézni a dolgot, annyit írnék: Németország egyik vezető gótikus metal bandája kiadta új lemezét, ami hozza a tőlük elvárt színvonalat, de semmi extra. Természetesen nem akarom ennyiben hagyni, hiszen azért ez a zenekar többet érdemel ennél. Magam a 2004-es, Revolution címet viselő visszatérő albumukkal kedveltem meg a bandát. Indusztriális és dark elemekkel tűzdelt gótikus metaljuk hamar utat talált hozzám, de különösen az...
Hatebreed – Hatebreed (2009)
Új albummal jelentkezett a metalcore egyik legkiemelkedőbb és legismertebb csapata a Hatebreed. A zenekar a 90-es évek elején/közepén alakult. Pontos évszámost nem tudnék mondani, mert ahány forrást néztem meg mind más időpontot adott meg (93, 94, illetve a banda 10. évfordulóját ünnepelendő, 2005-ben adott koncertet. Így legyen okos az ember.). A zenekar átesett nem egy tagcserén, volt tragédiában is részük (a korábbi gitáros 2006-ban öngyilkos lett), de töretlenül nyomják...
Metallica – St. Anger (2003)
Ahhoz, hogy teljes mértékben értelmezni tudjuk a június 5-én megjelent St. Anger nagylemezt, jócskán vissza kell lapoznunk a Metallica történelemkönyvében. Tény és való, az új album mind hangzásban, mind megközelítésben szokatlanul antikommersz és kompromisszummentes új felfogású Metallicát mutat. De vajon mi vezethetett idáig?
Kezdésként nézzük át a basszusgitáros-posztot: Ron McGovney-ről mindhárom társa tudta, hogy nem ő az, akire szükségük van. Nem véletlen, hogy egy éven belül, még mielőtt bármi is...
KlasszikuShock: Exodus – Bonded By Blood (1985)
A thrash metal, mint önálló műfaj utoljára a ’80-as évek második felében vonzott jelentős számú fanatikust. Abban az időszakban, amikor az underground metal éppen futó trendjének számított. Ebben a dicsőséges érában működött a stílus egyik fellegvára az Államok nyugati partján. A San Francisco-i öbölről, annyak környékéről van szó, az itt működő bandákról, azaz a legendás Bay Area thrashről. Sokak szerint a Metallicától a Kill ’Em All, a Slayertől a...


















