Lemezkritikák

Hadd meséljek el egy kis történetet, melyhez negyed évet vissza kell ugranom az időben. Szeptember táján említette ugyanis a CrabJam-gitáros Szuszbácsi, hogy kijött a Lynyrd Skynyrd új albuma, és nagyon bika lett, nem írnék róla. Iigazából el is felejtettem az egészet, egészen szilveszter éjszakáig, amikor is egy-két pohár Ballentines mellett ücsörögve mutatott pár dalt a lemezről. Abban a pillanatban végem volt. El kell még áruljam azt is, hogy...

A thrash metal a ’80-as évek végén lassan felélte újdonságának erejét, az új zenekarok már semmi változást nem hoztak, csak a jól bevált kliséket pufogtatták. Sokaknak nem jutott szelet a siker és a dicsőség tortájából, főleg a német vonalra volt ez érvényes, ahol emiatt a másodvonal sok csapata feloszlott, vagy a feloszlás küszöbére került. Erre a sorsra jutott az Assassin, a Deathrow, az Agent Steel, a Violent Force, a...

Tudom, tudom, már 2012 ősze van, miért most írok listát a tavaly év személyes kedvenceiből, rég megtehettem volna már. Teljesen jogos felvetés tőletek, de igen egyszerű magyarázata van mindennek: Több tucatszor meghallgattam a tavalyi év zenei termését (no persze nem mindet), és most jutottam el oda, hogy biztosan ki tudok belőlük választani egy ötös listát, ami nekem a „best of” 2011. Ilyen egyszerű. No azért annyira mégsem… Először...

1999-ben a Vörösmarty Művelődési Házban ismerkedtem meg a Dark Funeral zenéjével, amikor a Dimmu Borgir előtt nyitottak a Dodheimsgard és az Evenfall zenekarokkal együtt. Ahhoz elég hatásos volt a műsor, hogy 13 és fél évesen a fateromat kiakasszam velük, de élő teljesítményüket tekintve a fellépők egyike sem remekelt aznap este. Később a The Secrets of the Black Arts és Vobiscum Satanas lemezeket hallgatva, valamivel befogadhatóbbnak találtam az ex-Hypocrisy frontember,...

Mit is várhatunk egy olyan zenekartól, amely a '80-es évek elejétől nyomja az ipart? Sőt, igazából 1979 óta léteznek, bár akkor még Axes néven készítették el első kislemezüket. Én a '89-es Voices In The Night albumukat ismerem és teszem fel időnként a lemezjátszóra. Az album producere Michael Sweet volt, tehát a Stryper párhuzam adja magát, és ha az információim nem csalnak, a bostoni Mass tagjai is mélyen keresztény vallásúak...

Nyilván megoszlanak a vélemények arról, hogy melyik lemezt is lehet klasszikusnak nevezni. Ez többnyire az ember szubjektív véleményén alapszik, persze ettől még a beszédes lemezeladási adatokat nem lehet megmásítani. Ami tetszik a Népnek, az bizony tetszik. Punk-tum. Arra viszont kíváncsi lennék, milyen végeredménnyel zárulna egy olyan szavazás, melyben azt kellene eldönteni, hogy az Accept vagy az U.D.O. lemezeit szeretik-e jobban a rockerek. Lehet, hogy az erős nosztalgia, vagy valóban...

Michael Monroe számomra a nyolcvanas évek egyik “mi lett volna ha” története. Mi lett volna, ha Vince Neil és Razzle nem indul el aznap este autóval még egy karton whiskey-ért? Mi lett volna, ha a Hanoi Rocks klasszikusnak nevezett felállása még éveken keresztül albumokat tudott volna kiadni? Valószínűleg minden idők egyik (ha nem a) legsikeresebb finn zenekara lehettek volna. A dolog legszebb része talán az, hogy Michael nem ragadt...

Az Alerta Antifascista, tipikusan azokhoz a underground kiadókhoz tartozik, akik a „kiadjuk ami nekünk tetszik” elvet követik. Ez nekem egy nagyon szimpatikus attitűd, hogy olyan emberek terjesztik a zenét, akik rajonganak is érte. A Morrow pedig igencsak meg érdemli a támogatást. A zenekart Alex CF vezényli, akit ismerhetnek azok, akik jártasak a neocrust unergroundban. Egy londoni grafikus úriemberről van szó, aki nem csak lélegzetelállító képeit szüli a világra, amikhez...

Aki ismer, tudja, hogy a Machine Headdel kapcsolatban nem tudok nem elfogult lenni. Imádom a csapatot, szerintem nincs gyenge korongjuk, bár ezt a szakma nem így gondolja, a kritikusok csak a debüt Burn My Eyes-tól dobtak egyértelmű hátast, az utána következő The More Things Change már kevesebb elismerést kapott, a rap-metalos korszak által megbénított The Burning Red és Supercharger korongok pedig szinte dicsérő szóban sem részesültek. Az idő azonban...

Nagy érdeklődéssel vártam a Primal Fear legújabb lemezét, mert egy régi kedvencem ez a banda. 1997-ben alapította meg Ralf Scheepers és a Sinner zenekar akkori felállása. Zenéjük újszerűen hatott az akkori német Power-Heavy Metal stílusra, egy pörgős új hangzás született. A jelenlegi felállásban már csak Ralf Scheepers és Mat Sinner az alapító tagok. Sok nagyszerű album után 2009-ben kiadták 16.6 (Before The Devil Knows You're Dead) albumot. Bevallom,...