Lemezkritikák

A 60-as évek végén, 70-es évek elején - amikor a világ túlesett a Beatles és a Rolling Stones zenéje okozta első „sokkon”- a már lerakott alapokra új „zenefalak” felépí­tése kezdődött. Ekkor indultak a hard rock alapí­tó atyjai (pl: Deep Purple, Black Sabbath), és ekkor alakult ki a „progresszí­v rock” irányzat is melynek olyan jeles képviselői kezdték ezekben az években a pályafutásukat, mint a Pink Floyd, a Yes, a King...

Gary Moore észak-ír gitáros napjaink rockzenéjét egyik legjelentősebben befolyásoló zenész, hiszen pályafutása során játszott blues-rockot (Skid Row), progresszív rockot (Colosseum II), hard rockot (Thin Lizzy) majd a blues felé fordult. Gary Moore játéka a bluesban és a korabeli beatzenékben gyökerezik. Annak ellenére, hogy legtöbben rockgitárosként ismertük meg, aki később „kipróbálta” magát a bluesban is, sokan nem tudják, hogy ő a blues miatt kezdett el gitározni, és magát blues sznobként...

Ha csak röviden akarnám elintézni a dolgot, annyit írnék: Németország egyik vezető gótikus metal bandája kiadta új lemezét, ami hozza a tőlük elvárt színvonalat, de semmi extra. Természetesen nem akarom ennyiben hagyni, hiszen azért ez a zenekar többet érdemel ennél.   Magam a 2004-es, Revolution címet viselő visszatérő albumukkal kedveltem meg a bandát. Indusztriális és dark elemekkel tűzdelt gótikus metaljuk hamar utat talált hozzám, de különösen az...

A Live in Budapest a brit Queen együttes koncertfilmje, melyen az 1986. július 27-i, egyetlen magyarországi fellépésük látható. Az 1986-os Magic Tour egyik állomásaként a Népstadionban 70 000 ember előtt adott koncert teljes felvételét az együttes budapesti tartózkodása során készített jelenetekkel színesítették. A koncert több szempontból is jelentős. Egyrészt a Queen volt az első nyugati rockbanda, aki a vasfüggöny mögött adhatott ilyen nagyszabású koncertet. Másrészt ez volt a klasszikus...

Írásom előtt kíváncsiságból szörfözgettem a hazai zenei portálok között, és meglepetésemre a Billy „Mosh” Milano vezette M.O.D. zenekarról, leszámítva a két magyarországi fellépést, szinte semmit sem írnak. Persze mi is ludasak vagyunk itt a Rockvilágnál, mert egy apró cikk szerepel nálunk is, az amúgy kisebb-nagyobb megszakításokkal, de 1986 óta működő csapatról. Ez által adja magát a felvetés: a KlasszikuShock rovatunkban egy ennyire alacsony publicitással rendelkező bandának joggal szerepelhet bármelyik...

Azt hiszem, egy lemezt sem vártak annyira a hazai true metal hívők, mint a Wisdom második albumát. Ez érthető is, hiszen a csapat a 10 éves fennállása óta eddig csupán két kislemezt, illetve egy nagylemezt jelentetett meg. Mondhatnánk, hogy jó munkához idő kell, de ennél lényegesen többről van itt szó. Mindenesetre a csapat erényét mutatja az, hogy a látszólagos holtidőben sem feledkeztek meg róluk a rajongók. Ezt a...

A Whiplash szót hallva a legtöbb metalosnak a Metallica elsőalbumos thrash-gyilkolása ugrik be, félig jogosan, hiszen egy kiváló nótáról beszélünk. Létezett azonban egy thrash banda is ezen a néven, méghozzá nem is akármilyen zenével rukkolva elő. New Jersey-ből jöttek, és "a három Tony bandája"-ként is emlegették őket: Tony Portaro felelt a vokálokért és az agyahagyott speed/thrash riffekért/szólókért, Tony Bono basszusozott (2002-ben szívrohamban elhunyt), és Tony Scaglione dobolt, ő azonban...

Több oka is van annak, hogy megosztom veletek az 1987-ben alakult kaliforniai Forbidden visszatérő albumát. Az egyik legfontosabb tényező, hogy a Rockpanoráma műsorban elkezdtem boncolgatni a thrash metal műfaját, amelyben kiemelt szerepet kaptak a Bay Area öbölből származó gárdák is. Sajnos időhiány miatt abból a műsorból kimaradt ez a banda is, mint ahogy a Possessed, a Heathen, de említhetném a Vio-lence nevét is. Több oka is van, hogy...

Bár nagyon vágyakoztam a Katatonia új nagylemezére, a tüzetesebb hallgatással vártam, amíg rosszabbra fordul az időjárás. Megérkezett az eső, így már semmi sem választhat el minket. Mert hát ugye a svédországi Stockholm-ban, 1991-ben alakult bandánál kevesen tudnak ennyire reményvesztett, depresszív, borongós, negatív érzésekkel és gondolatokkal teli lemezt készíteni. Persze fennállásuk során ők is sokat változtak. A korai idők doom/death metalja már végleg az enyészeté, elhagyták a hörgést és zenéjük...

Nem lesz túl részletekbe menő, és hosszú ez a kritika. Egyrészt azért, mert egy idő után magamat ismételném, másrészt pedig még én magam sem tudtam igazán értelmezni az albumot. A befogadásához nem volt elég két hét számomra, és be kell valljam, általában nem szeretem azokat a lemezeket, amikért ennyit kell küzdeni. Viszont, amellett, hogy érzem, most megéri, érvényesíthetem kritikámban a kevesebb néha több-elvet. Ahogy a Mastodon is csinálta. ...