Lemezkritikák

Csak az új évben jöttem rá, hogy teljesen elhanyagoltam ősszel a lemezkritika rovat érdemi részét, és nagyon kevés új lemezt mutattam be nektek. Ígérem, az új évben ez is meg fog változni, egyfelől azért, mert növelem a fordulatszámot (két kritika egy nap tőlem ugyebár még sose került fel), másfelől pedig azért, mert, mint a kis színeseimben olvashattátok, 2010-ben rengeteg várva várt album fog kijönni, és rengeteg olyan lemez...

Tudom, tudom, már 2012 ősze van, miért most írok listát a tavaly év személyes kedvenceiből, rég megtehettem volna már. Teljesen jogos felvetés tőletek, de igen egyszerű magyarázata van mindennek: Több tucatszor meghallgattam a tavalyi év zenei termését (no persze nem mindet), és most jutottam el oda, hogy biztosan ki tudok belőlük választani egy ötös listát, ami nekem a „best of” 2011. Ilyen egyszerű. No azért annyira mégsem… Először...

Semmi sem olyan mint régen, hangzik az ismert mondás. Így van ez a zenekaroknál is. Nehéz  megütni azt a szintet amivel anno beléjük szerettünk, amivel anno megírták a legnagyobb slágereiket. Ha pedig olyan egyedit alkottak mint a Dream Theater 1992-ben, akkor egyenesen lehetetlen, akárcsak megközelíteni is.  2010 óta, mióta Mike Portnoy elhagyta a zenekart, ez a DT negyedik nagylemeze, de valahogy sosem jött össze igazán az az íz, amiért az Álom...

Nem tehetek róla, évtizedek óta rajongok Mike Tramp hangjáért. Pedig nem egy Pavarotti a dán származású srác, de én sosem rajongtam „a csillagokat is leéneklem az égről” frontemberekért. Amióta meghallottam a White Lion 1987-es Pride lemezét, azóta legyen az Freak Of Nature vagy akár szólóban, rabja vagyok a nyávogós, olykor sírásra csukló hangjától. Na persze a White Lion nem csak róla szólt (még ha ő ezt így is gondolja),...

Pár hete a közösségi oldalon írt rám egy nagyon régi kedves zenész-ismerősöm, nevezetesen Botos Laci. A következő sorokkal nem akarom magam öregbíteni, de tény, hogy Lacival elsőként még a szép reményekkel kecsegtető Nottingham zenekarral kapcsolatban ismerkedtem meg. Ennek pedig már idestova simán van vagy 15-18 éve. Laci akkor a vonatozást sem sajnálva pattant fel a gőzösre, hogy meg se álljon Gyömrőig, ahol én a néhai Sirius rádióban indítottam útjára...

Mit is várhatunk egy olyan zenekartól, amely a '80-es évek elejétől nyomja az ipart? Sőt, igazából 1979 óta léteznek, bár akkor még Axes néven készítették el első kislemezüket. Én a '89-es Voices In The Night albumukat ismerem és teszem fel időnként a lemezjátszóra. Az album producere Michael Sweet volt, tehát a Stryper párhuzam adja magát, és ha az információim nem csalnak, a bostoni Mass tagjai is mélyen keresztény vallásúak...

Hosszú idő után végre új lemezzel rukkolt elő a Stereomilk. Az 'Az' címet viselő korong számomra üdítő színfoltot jelent a hazai pop-rock és alternatív zenei piacon. A lemez viszonylag kevés idő alatt elkészült (a 2010-es foci VB alatt álltak neki a fiúk, és 2011 május 9-ére készültek el vele), ennek ellenére minden egyes dalon érezni lehet, hogy rengeteg időt és energiát szántak rá. A lemezen érezhetően jelen van az...

Kétségtelen, hogy ha a dallamos heavy metal kialakulását elemezzük, akkor nyugodtan kijelenthető, hogy a Dokken a legeurópaibb amcsi zenekar. A norvég felmenőkkel rendelkező frontember, Don Dokken a 80-as évek végén Európában szívta magába a zene illatát. 12 éves korában még gitározni tanult, de aztán az egyik sulis fellépésen nem jött el a csapat énekese, így Don kényszerből ragadta magához a mikrofont. Olyan jó hangja volt (amit persze énekleckékkel képzett...

Kétségtelen, hogy ha a dallamos heavy metal kialakulását elemezzük, akkor nyugodtan kijelenthető, hogy a Dokken a legeurópaibb amcsi zenekar. A norvég felmenőkkel rendelkező frontember, Don Dokken a 80-as évek végén Európában szívta magába a zene illatát. 12 éves korában még gitározni tanult, de aztán az egyik sulis fellépésen nem jött el a csapat énekese, így Don kényszerből ragadta magához a mikrofont. Olyan jó hangja volt (amit persze énekleckékkel képzett...

Alice Cooper, az Offspring, a Saxon, a Blind Guardian, a Therion és az Ignite mellett Glenn Hughes is ott lesz idén a FEZEN rockos nagyszínpadán. A legendás énekes/basszer augusztus 4-én játszik Székesfehérváron. A Mester szerencsére visszatérő vendég hazánkban, majd fél évszázados pályafutása során több koncertet is adott már nálunk. Így a kánikula közepén a hűvös szoba és néhány hideg sör társaságában, amolyan Fezenre való ráhangolódásképp elő is vettem a...