A következő cikknek kicsit félve kezdek neki, hisz tárgya egy olyan album, amelyet földijeim hoztak napvilágra idén, és nemrégiben a novemberi Hammer mellékleteként is megjelent. Páran fel is hívtátok a figyelmemet a lemezre, de már az album megjelenésekor eldöntöttem, hogy én erről írni fogok, és ajánlásaitok csak megerősítettek ebbéli elhatározásomban. Nem árulok zsákbamacskát tovább, az Agregator új lemezével foglalkozom az alábbiakban.
Aki ismer, a bevezetőből már kideríthette, hogy a zenekar is tatabányai, így aztán nem kellett messzire mennem, ha pár éve el akartam csípni őket. Már akkor sem voltak rosszak, és aztán a Túlontúl EP-vel, valamint az ezt követő két nagylemezzel (Semmi ágán 2004, Szürkület 2006) folyamatos fejlődést mutatott a skandináv death metalt játszó gárda. Saját honlapjukon a fiúk következőképp jellemzik zenéjüket: “dallamos zene, erős énekhanggal”, és ez a megállapítás maximálisan áll; a gitárok hozzák a dallamok javát, Mikus Tomi (alias Tass) pedig kétségtelenül az egyik legérthetőbben vokalizáló extrém metal-frontember, akit volt szerencsém hallani.
Ha nem hallottál még Agregatort, akkor egyfelől itt a remek alkalom, másfelől meg ne légy olyan eszetlen, hogy a hörgés miatt mulasztasz el egy olyan bandát, amely következő albumával akár újabb szintet is léphet, és a magyar extrém paletta élvonalába juthat. Zenéjük kiváló elegye a kemény, ám dallamos metalzenének, valamint a tisztán érthető, mégis hihetetlenül mély és durva hörgésnek. Korábban voltak külföldi próbálkozásaik is, vettek is fel angol nyelvű dalokat, de amennyire tudom, egyik albumuk oroszországi megjelenésén túl komolyabb eredményt nem értek el, és mára a külhoni bulijaik javát a környező országokban adják. Itt van tehát a remek alkalom, hogy bizonyítsák tehetségüket a fiúk, és nem is vallanak szégyent.
Alaposan bekezdenek az Éjfél felé című szerzeménnyel. Ez a nóta az elsők közt készült el az új lemezhez, és az Agregator tán eddigi legslágeresebb dala, főleg Tanka Balázs énekes (Turbo, ex-FreshFabrik) vendégszereplésének köszönhetően, aki kiválóan ellensúlyozza Tass hörgését, meg persze a nyitóriff se semmi! Ennél a pontnál kell megjegyezni, hogy Loderer László érkezése pozitív hatással volt a gitárjátékra, minden korábbinál több az emlékezetes melódia a zenében, a riffek leszakítják az arcodat, a szólók pedig kimunkáltak, igényesek, szóval teljesen rendben van a dolog zenei része. A vokális oldalról pedig már ejtettem szót.
A Skorpió útjában ismét egy cimbora, Rieckmann Tadeusz segíti ki a bandát énekfronton (a szóló nagyon jó!), a harmadik Romok közöttben pedig ismét Tankával duettezik Mikus Tomi, és hát azt kell mondjam, ez a nóta ismét nagyon combos. Laza indítás után egy isteni nyitóriff (ha nem kezdesz el arcot rázni, felejtsd el, hogy rocker vagy!), majd a tiszta és durva ének elementáris erejű párbaja a refrénben, Tass agyas szövege; hiába ragoznám tovább, itt se találok fogást.
Felesleges további nótákat elemezni, a szint végig egyenletes marad a kilencszámos album során, mi több, a hangzás is korrekt. Eddigi legjobb lemezét készítette tehát el a tatabányai Agregator, ha így folytatják, következő albumukkal egy hasonló méretűt tudnak majd előrelépni. December 29-én Budapesten játszanak, csekkoljátok őket!
10/8
