2016-ban újabb turnéra indul a klasszikus Death dalokat játszó Death DTA formáció, méghozzá nem is akármilyen felállással: Steve DiGiorgio lesz a basszusgitáros (Death, Testament, Sadus), Gene Hoglan a dobos (Death, Testament, Dark Angel), Bobby Koelble a gitáros (Death – Symbolic album), Max Phelps pedig az énekes/gitáros (Exist, Cynic). A körút Chuck Schuldiner munkásságának állít emléket, megspékelve a Death mindenkori legkultikusabb dalaival. Szerencsére a ‘European Thought Patterns’ elnevezésű turnénak lesz budapesti állomása is, április 6-án a német prog death mester Obscura társaságában érkezik a Barba Negrába a Death DTA, hogy aztán lezúzzák az arcunkat az örökérvényű Death-klasszikusokkal. Naná, hogy ennek örömére elővettem a banda 1991-es keltezésű Human albumát.
Nem véletlen tartja a mondás: halottról jót, vagy semmit. Chuck Schuldiner a floridai Death alapító/frontembere 2001. december 13-án hunyt el, miután a rosszindulatú agydaganattal folytatott harcát elvesztette. A death metal műfaj egyik keresztapjának tartott muzsikus három éven keresztül harcolt az igen komoly betegséggel. Egy rövid időre sikerült leküzdenie a rákot, de a betegsége kiújult, ezért intenzív kezelésre szorult. Mivel Chuck nem rendelkezett betegbiztosítási kártyával, így az egyik kaliforniai kórház megtagadta a válságos állapotban lévő beteg gyógykezelését. Ezután a világ minden tájáról érkeztek a Death rajongók adományai, több ezer dollár gyűlt össze, számtalan zenekar pedig jótékonysági koncerteket adott, de mindez hiába, Chuck szervezete feladta a küzdelmet. És miért kezdtem a bekezdést a „halottról jót, vagy semmit mondással? Nos, a zenekar működése alatt a legvadabb pletykák keringtek Chuck zsarnoki uralmáról, kiszámíthatatlanságáról és makacsságáról. A Human lemezt is egy ilyen botrány előzte meg…
Az első Európa-turnéra a Death történetében 1989-ben került sor és a Gang Green társaságában léptek fel. A koncertkörút végeztével nekiláttak felvenni a harmadik albumot. A dráma egy zendülés után hágott a tetőfokára közvetlenül a Spiritual Healing megjelenés után 1990-ben. Az európai Death rajongók már torkukban érezhették vadul verdeső szívüket, amikor hosszú várakozás után kedvenc csapatuk végre megjelent a deszkákon. Az euforikus hangulat azonban egy szempillantás alatt szertefoszlott, amint kiderült, hogy egy személy hiányzik a zenekarból, méghozzá maga az alapító-vezéregyéniség, Chuck Schuldiner. Mint utóbb kiderült, Chuck rögtön a turné legelején fogta magát, és hazautazott, a többiek pedig két road-ot kértek fel, hogy nyomják le velük a turnét. Ez meg is történt, Chuck azonban ezután a teljes gárdát kirúgta. Schuldiner ezt követően olyan talentumokat gyűjtött maga köré, mint Sean Reinert dobos, Paul Masvidal gitáros (mindkettő Cynic) és Steve DiGiorgio basszusgitáros (a Sadus tagja, de később a Testamentben is zenélt). Chuck és új társai a Spiritual Healing által már megkezdett komplex és progresszív úton haladtak tovább, elkészítve addigi pályafutásának legérettebb, „legemberibb” lemezét.
1991 amúgy is fordulópontot jelentett nem csak a Death, de az egész death metal színtér számára. Azóta sem volt még egy olyan év, amelyben ennyi megkérdőjelezhetetlen extrém metal klasszikus született volna. Chuck Schuldinerék mellett olyan zenekarok rakták le a műfaj alapköveit jelentő alkotásokat, mint az Atheist, az Entombed, a Dismember, a Carcass, a Suffocation, a Cannibal Corpse, a Morbid Angel, az Autopsy, a Pestilence, a Bolt Thrower, vagy a Morgoth. A Human lemezen a „véres-beles” horrorfilmbe illő dalszövegeket társadalmi kérdések és filozofikus gondolatok váltották fel, a zene pedig minden eddiginél komplexebb és technikásabb lett. Persze ehhez az is kellett, hogy az újdonsült zenésztársak nem csupán magasan képzett hangszeresek voltak, hanem olyan sajátos zenei hátérrel is rendelkeztek, amelynek köszönhetően a nagy visszatérő lemez végül olyannyira képes volt eltávolodni a korábbi irányvonaltól. Masvidal és Reinert nagy jazz és prog rock fanatikusokként érkeztek Schuldiner mellé, és a Human albumon az ő nyakatekert ötleteik tökéletes harmóniában olvadtak össze az agytröszt hagyományosabb metalos stílusával. Mind a nyolc dalban gyönyörű harmóniamenetek, nagy igénnyel felépített szólók kényeztetik a hallgatót, emellett Chuck változatlanul nyers hangja, hörgése is érthetőbbé vált.
A Human a maga idejében úttörő lemez volt, ahogy mondani szokás, már megjelenésekor klasszikus. Ez a lemez volt a Death addigi legsikeresebb albuma, amihez nagyban hozzájárult, hogy a Lack of Comphrehension klipjét, gyakran műsorára tűzte az MTV. A Human volt az a lemez, amely az Atheist korabeli alkotásaival karöltve nagymértékben hozzájárult, hogy megdőljön az a mítoszt, hogy egy death metal előadó számára a haladás egyet kell, hogy jelentsen a brutalitás fokozásával. Egy elismerésre méltó zenészpálya egyik legszebb alkotása a Human. Alkotója már réges rég része a fémzene történelmének. Nagy voltál Chuck!
Pontszám: 7/10
Az együttes tagjai:
Chuck Schuldiner – gitár, ének
Paul Masvidal – gitár
Steve DiGiorgio – basszusgitár
Sean Reinert – dob
A lemezen hallható dalok listája:
01. Flattening Of Emotions
02. Suicide Machine
03. Together As One
04. Secret Face
05. Lack Of Comprehension
06. See Through Dreams
07. Cosmic Sea
08. Vacant Planets
