5 Billion Dead – 5 Billion Dead EP (2004)
A 5 Billion Dead még 2002-ben kezdte meg a ténykedését Orlandóban. A floridai csapat lehengerlő, erőteljes koncertjeivel hamar belopta magát az orlandói underground szívébe. A zenekar agya, Matt "Darkness" Wagner már sokat megélt a black/death vonalon mozgó, szintén floridai Equinox-ban, hiszen 1994-től ott pengette a négyhúrost. Újdonsült társainak (Strain – ének, Chris B. – dob, Alex Vieira – gitár) felvázolta, hogy az rendben van, hogy a bulik által egyre...
Bullet For My Valentine – Road To Nowhere EP...
Hálás vagyok ennek az EP-nek, noha igazi különlegességet nem rejt. Azon túl, hogy egyik kedvenc bandámról van szó, és imádok majdnem mindent, amit csinálnak, iszonyat mód betalált nálam ez a négyszámos anyag, egyben apropót adott, hogy bemutassam nektek ezt az együttest, amelyre igenis oda kell figyelni, hiszen a most készülő harmadik lemezzel esély van arra, hogy betörjenek a világelitbe, és ezt a legkomolyabban mondom. Nem is kimondott lemezkritika...
Mark Sweeney – All In 2010
Ki lehet ez a fickó? Őszintén megmondom nem ugrott be elsőre, hogy a svájci Crystal Ball énekeséről van szó. A tengerentúlon bizonyára sokkal előbb emlegetik a hasonló nevű baseball játékost, de Svájcban és talán az öreg kontinensen is, mindenképpen Mark Sweeney neve a Crystal Ball-al egyenlő. Három lemezt készített Mark a zenekarral, több mint 500 koncertet adott és olyan nevek előtt játszott, mint a PRETTY MAIDS, DOKKEN, DORO, U.D.O.,...
Megadeth – Endgame (2009, Roadrunner)
Annak ellenére, hogy sosem voltam véresszájú Megadeth-fan, mindig is bírtam őket, és ezt a lemezt is nagyon vártam. Számora a Rust In Peace - Countdown - Youthanasia albumtrió jelenti a csúcsteljesítményüket, még akkor is, ha utóbbin már eltávolodtak a technikás, komplex thrashtől, és egy kicsit rockosabb irányt vettek. Ez a Risk albumon tetőzött, amire hadd ne vesztegessek több szót - nem érdemtelenül volt bukás. Mustaie viszont az új évezredben...
Midas Touch – Presage Of Disaster (1989)
A Midas Touch muzsikusai Svédországban látták meg a napot. Ez még magában nem foglal akkora figyelmet, az viszont már felettébb furcsa, hogy a zenészek a thrash metal mellett tették le voksukat, annak is a technikásabb formájánál. Mondjuk germán vonalon a Mekong Delta, Deathrow, Destruction, Vendetta-féle irányt lehetne becélozni, ha jellemezni szeretnénk őket. Persze azért a Metallica sem hiányozhat, mint ahogy a ’80-as évek végén egyetlen thrash banda sem titkolta,...
Fezen 2. nap: gitár exhibicionizmus, és elektro-party
Ahogy telnek a napok, úgy válik egyre elviselhetetlenebbé a forróság a Fezen fesztiválon. A bulizók nagy része a közeli Velencei-tóban lógatja a lábát és próbál erőt meríteni az estére. Arra az estére, amit nagyon sokan a legjobban vártunk hisz a Fear Factory fellépése nagyon hiánypótló a hazai koncertéletben. Egy húszéves legendáról beszélünk, akik egyedi stílusukkal rengeteg későbbi zenekar irányvonalát határozták meg. Mondhatjuk úgy is, hogy a modern metál úttörőiről...
Jack Starr’s Burning Starr – Land Of The Dead...
Jack Starr az első két Virgin Steele album sikere után úgy gondolta, hogy meg tud állni a lábán egy zenei zsarnok szipolya nélkül is – DeFeis nem éppen a kooperációs tulajdonságairól híres – , és otthagyva a bandát szólókarrierbe kezdett, szépen el is tűnve a süllyesztőben, ahol esetleg néhány ezer ősfan tudta csak, hogy hol szólóban, hol kvázi szólóban, többé kevésbé a jelen felállásban, de alkot még a mester....
Aeon Zen – A Mind’s Portrait (2009, Time Divide)
Régóta szívesen látott vendég a lejátszómban az angol Aeon Zen tavalyi debütje. Hadd csapjak in medias res a lecsóba: a magam részéről egészen fantasztikusnak tartom. 2009 egyik legelőremutatóbb prog metal korongja tehát mostani alanyom. A metal világban mindig voltak multihangszeres zsenik, itt elég csak megemlítenem Devin Townsend, Quorthon (Bathory), Insahn (Emperor) vagy kedvenc polihisztorom, Dan Swanö (Edge Of Sanity, Nightingale) nevét. Ők szinte mind képesek voltak arra,...
Aeon Zen – The Face Of The Unknown (2010,...
Durván egy évvel ezelőtt írtam a brit prog metal Aeon Zen bemutatkozó anyagáról. Október 12-én kijött a folytatás, amelyet nagy izgalommal vártam. Hadd idézzek az előző kritikából: " ...itt a fiatal proggie-generáció tett le valami olyat az asztalra, ami hatalmas reményekre jogosítja őket az előreláthatólag idénre várható kettes lemezen. Akár azt is ki merném jelenteni: könnyen meglehet, hogy az idei év legnagyobb durranásán dolgozik most Rich...
Line Of Fire – Momentum 2010
„Több mint 20 éve játszunk különböző zenekarokban, ez idő alatt mind a hazai (US) és a nemzetközi sikerekből egyaránt részesedhettünk. 2003-ban alapítottuk a csapatot, olyan elhatározással, hogy dallamos Hard Rock zenét játszunk, olyasmit, mint a Journey, Def Leppard, Boston vagy a TNT. Különböző hangszínű, erős vokálokat, fogós dallamokat és tömény gitárokat akartunk a zenénkbe belegyömöszölni. Olyan zenét akartunk játszani, amit mi magunk is szívesen megvettünk volna, ha más...
















