Aeon Zen – The Face Of The Unknown (2010,...
Durván egy évvel ezelőtt írtam a brit prog metal Aeon Zen bemutatkozó anyagáról. Október 12-én kijött a folytatás, amelyet nagy izgalommal vártam. Hadd idézzek az előző kritikából: " ...itt a fiatal proggie-generáció tett le valami olyat az asztalra, ami hatalmas reményekre jogosítja őket az előreláthatólag idénre várható kettes lemezen. Akár azt is ki merném jelenteni: könnyen meglehet, hogy az idei év legnagyobb durranásán dolgozik most Rich...
Hevein – Sound Over Matter (2005)
A Hevein szóban forgó Sound Over Matter című mai napon megjelent albuma egyben a finn banda bemutatkozó nagylemeze is. Ez még magában nem is számítana annyira furcsának, de ha hozzáteszem, hogy a csapat idestova 13 éve funkcionál, akkor joggal tehetnénk fel a kérdést, hogy mi a fészkes fittyfenével mulatták eddig az időt? Persze jöhetnénk a jól elcsépelt klisével, hogy „jó munkához idő kell”, de többszöri korong-átrágás után ez a...
5 Billion Dead – 5 Billion Dead EP (2004)
A 5 Billion Dead még 2002-ben kezdte meg a ténykedését Orlandóban. A floridai csapat lehengerlő, erőteljes koncertjeivel hamar belopta magát az orlandói underground szívébe. A zenekar agya, Matt "Darkness" Wagner már sokat megélt a black/death vonalon mozgó, szintén floridai Equinox-ban, hiszen 1994-től ott pengette a négyhúrost. Újdonsült társainak (Strain – ének, Chris B. – dob, Alex Vieira – gitár) felvázolta, hogy az rendben van, hogy a bulik által egyre...
Roadless – Keep Rolling (2015)
Mi sem bizonyítja jobban a Sleaze / Glam metal újra virágzását, mintsem az a tény, hogy már Olaszországból is kapunk ilyen jellegű jófajta rock muzsikákat. Habár nem elfelejteni, mekkora fesztiválokat rendeznek a dígók ,a dallamos , Hard rock égisze alatt, amiért csakis irigyelhetjük őket. A torinoi glam/ sleaze kvartett is egészen a mára már hőskorként tisztelt nyolcvanas évekig nyúl vissza, oly sok jelenkori kortársával egyetemben. Hogy ez mennyire becsületes...
Mark Sweeney – All In 2010
Ki lehet ez a fickó? Őszintén megmondom nem ugrott be elsőre, hogy a svájci Crystal Ball énekeséről van szó. A tengerentúlon bizonyára sokkal előbb emlegetik a hasonló nevű baseball játékost, de Svájcban és talán az öreg kontinensen is, mindenképpen Mark Sweeney neve a Crystal Ball-al egyenlő. Három lemezt készített Mark a zenekarral, több mint 500 koncertet adott és olyan nevek előtt játszott, mint a PRETTY MAIDS, DOKKEN, DORO, U.D.O.,...
Megadeth – Endgame (2009, Roadrunner)
Annak ellenére, hogy sosem voltam véresszájú Megadeth-fan, mindig is bírtam őket, és ezt a lemezt is nagyon vártam. Számora a Rust In Peace - Countdown - Youthanasia albumtrió jelenti a csúcsteljesítményüket, még akkor is, ha utóbbin már eltávolodtak a technikás, komplex thrashtől, és egy kicsit rockosabb irányt vettek. Ez a Risk albumon tetőzött, amire hadd ne vesztegessek több szót - nem érdemtelenül volt bukás. Mustaie viszont az új évezredben...
Arjen Anthony Lucassen’s Star One – Space Metal (2002)
Arjen Lucassen a 80-as években sem volt egy ismeretlen figura. A holland gitárost akkoriban olyan metal csapatokból lehetett ismerni, mint a Bodine vagy a Vengeance. A 90-es évek közepétől azonban Arjen elment a progresszív rock operák irányába és az Ayreon név alatt kiadott lemezei egyre komolyabb szakmai és közönségsikereket arattak. A 2000-ben megjelent monumentális ikeralbum, a Universal Migrator után Ambeon néven adott ki egy nyugis ambient lemezt egy mindössze...
KlasszikuShock: Nux-Equilibrio (2006)
Eheti KlasszikuShock rovatunkban, azt a kérdést fogom feszegetni, hogy érdemes-e egy olyan zenekarról írni, akiknek szerintem ez idáig egyetlen egy ismerője nem volt Magyarországon, és ha én sem keresgetek a héten bőszen olyan országokban zenét, amik nem igazán vannak fönt a metáltérképen, akkor még most sem tudnánk mi fán terem Nux nevű csapat. Az indusztriálisabb alapokon nyugvó hatos fogat, nem máshol zúzza szét az éjszakákat, mint a távoli Dominikai...
Fezen 2. nap: gitár exhibicionizmus, és elektro-party
Ahogy telnek a napok, úgy válik egyre elviselhetetlenebbé a forróság a Fezen fesztiválon. A bulizók nagy része a közeli Velencei-tóban lógatja a lábát és próbál erőt meríteni az estére. Arra az estére, amit nagyon sokan a legjobban vártunk hisz a Fear Factory fellépése nagyon hiánypótló a hazai koncertéletben. Egy húszéves legendáról beszélünk, akik egyedi stílusukkal rengeteg későbbi zenekar irányvonalát határozták meg. Mondhatjuk úgy is, hogy a modern metál úttörőiről...
Aeon Zen – A Mind’s Portrait (2009, Time Divide)
Régóta szívesen látott vendég a lejátszómban az angol Aeon Zen tavalyi debütje. Hadd csapjak in medias res a lecsóba: a magam részéről egészen fantasztikusnak tartom. 2009 egyik legelőremutatóbb prog metal korongja tehát mostani alanyom. A metal világban mindig voltak multihangszeres zsenik, itt elég csak megemlítenem Devin Townsend, Quorthon (Bathory), Insahn (Emperor) vagy kedvenc polihisztorom, Dan Swanö (Edge Of Sanity, Nightingale) nevét. Ők szinte mind képesek voltak arra,...
















