Külföldi

A Xerosun egyenesen Dublin-ból jutatta el hozzánk nemrég kiadott, This Dark Rage címre keresztelt EP-jét. A zenekar már 10 éve létezik, Absence of Light címmel megjelent már egy bemutatkozó lemezük, a felállásuk viszont komoly változásokon ment keresztül az elmúlt években. Az elérhető interjúk alapján az az érzésem, hogy ezzel az EP-vel új életet kezd a zenekar. Az EP-t jegyző, és reményeik szerint a közeljövőben már nem változó felállás a...

Annak ellenére, hogy sosem voltam véresszájú Megadeth-fan, mindig is bírtam őket, és ezt a lemezt is nagyon vártam. Számora a Rust In Peace - Countdown - Youthanasia albumtrió jelenti a csúcsteljesítményüket, még akkor is, ha utóbbin már eltávolodtak a technikás, komplex thrashtől, és egy kicsit rockosabb irányt vettek. Ez a Risk albumon tetőzött, amire hadd ne vesztegessek több szót - nem érdemtelenül volt bukás. Mustaie viszont az új évezredben...

Öt évet kellett várni a svéd melodic thrash-banda harmadik albumára. Elődje, a Karma In Black nagyon bejött, és az azon található 10 vs 9 nóta azóta is napi rendszerességgel pörög nálam. Az új albumra mindenből kicsit többet ígért az ötös: dallamból, agresszióból, dinamikából, és változatosságból is. A Defaced új pacsirtáját Jens Bromannak hívják, ő váltotta a 2005-ben kiszállt alapítót, Henrik Sjöwallt, valamint a dobok mögé is új arc került, Henrik...

Arjen Lucassen a 80-as években sem volt egy ismeretlen figura. A holland gitárost akkoriban olyan metal csapatokból lehetett ismerni, mint a Bodine vagy a Vengeance. A 90-es évek közepétől azonban Arjen elment a progresszív rock operák irányába és az Ayreon név alatt kiadott lemezei egyre komolyabb szakmai és közönségsikereket arattak. A 2000-ben megjelent monumentális ikeralbum, a Universal Migrator után Ambeon néven adott ki egy nyugis ambient lemezt egy mindössze...

Aki ismer kicsit is, tudja rólam, hogy imádom a melodikus death metalt, főleg, ha van benne jóféle dallamos ének, gitárharmóniák, és emlékezetes riffek. Így aztán, ha nem is számolatlanul, de tömegével szerzem be az ilyesféle lemezeket, és nemritkán a myspace-t is feltúrom, hátha találok egy reménységet a műfajban. Jelentem, találtam! Egy olasz csapat, mely a Myspace térhódításának köszönhetően szerzett valamelyes nevet magának, és szerzőiben hozta ki debütáló lemezét:...

A Hevein szóban forgó Sound Over Matter című mai napon megjelent albuma egyben a finn banda bemutatkozó nagylemeze is. Ez még magában nem is számítana annyira furcsának, de ha hozzáteszem, hogy a csapat idestova 13 éve funkcionál, akkor joggal tehetnénk fel a kérdést, hogy mi a fészkes fittyfenével mulatták eddig az időt? Persze jöhetnénk a jól elcsépelt klisével, hogy „jó munkához idő kell”, de többszöri korong-átrágás után ez a...

Hálás vagyok ennek az EP-nek, noha igazi különlegességet nem rejt. Azon túl, hogy egyik kedvenc bandámról van szó, és imádok majdnem mindent, amit csinálnak, iszonyat mód betalált nálam ez a négyszámos anyag, egyben apropót adott, hogy bemutassam nektek ezt az együttest, amelyre igenis oda kell figyelni, hiszen a most készülő harmadik lemezzel esély van arra, hogy betörjenek a világelitbe, és ezt a legkomolyabban mondom. Nem is kimondott lemezkritika...

Amikor 2005 végén a Nightwish kirúgta Tarja Turunent, a csapat kiadója, a Nuclear Blast igencsak megrettent. Elvégre a 2004-es Once albumot turnéztató csapat az istálló legismertebb csajos bandájának számított, és ekkor még nem lehetett tudni, lesz-e folytatás. Sürgősen cserelednie kellett hát a Blastnak, és nem is tétlenkedtek; sorban szerződtették az énekesnős csapatokat más kiadóktól, így került hozzájuk például a Sirenia a Napalmtól, valamint ekkor tettek szert az After...

Kevin James Labrie egy kanadai énekes, aki a kamaszkori zenei szárnypróbálgatások után a Winter Rose csapattal adott ki egy albumot, majd hirtelen a karrierje hajnalán lévő progresszív Dream Theater-ben találta magát, akik a második lemezükre készülődtek éppen. Hihetetlen, de Labrie jövőre ünnepli 20. évfordulóját, hogy a Mike Portnoy alapította zenekarral együtt zenél. Ma már szinte mindenki a DT múltjáról ismeri őt, a Winter Rose albumon mutatott szereplés a homály...

Ha valaki azt mondja nekem még az új album megjelenése előtt, hogy ez inkább fog hasonlítani egy klasszikus Jethro Tull albumra, mint sem Opethre, hát valószínű kiröhögtem volna az illetőt.Félreértés ne essék, én szeretem a Jethro-t is, de az Opeth az Opeth,akiktől azt várja el az ember, hogy ott folytassák, ahol 2008-ban abbahagyták,a kőkemény progresszív-death metálnál. "Örökség" címmel megjelent albumuk, inkább egy letűnt kor hagyatéka, mint sem a zenekar...