Mr. Big – …The Stories We Could Tell (2014)
Vannak a rockzene széles palettáján igazán megbízható zenekarok, akik semmiféle megalkuvást nem ismerve, történjen az égvilágon bármi, időről időre szállítják a soron következő, rendszeresen magas nívójú albumaikat. Nem kell átélni a csalódottság rohadt érzését, amit az kelt, mikor egy új album nem üti meg az általad elvárt színvonalat. Nem feltétlenül minden album tökéletes, viszont van egy mérce, aminél alább nem mennek, és ez teszi őket felettébb szerethetővé. Nyilván lehet...
Artension – New Discovery (2003)
Még 1996-ban kezdődött, amikor valami olyat hozott létre az Artension, ami addig nem nagyon volt jellemző. Persze akkor sem volt már új dolog a virgázós, neoklasszikus ízekkel fűszerezett, nagyívű dallamokkal operáló metal muzsika, Malmsteen után nem is lehetett sok meglepő dolgot produkálni, itt azonban mégis sikerült.
Ellentétben a többi bandával, az Artension esetében a domináns gitárfutamok helyét a billentyűk vették át, tehát amolyan "Emerson, Lake & Malmsteen" íze volt a...
Jack Starr Feat. Rhett Forrester – Out Of The...
Jack Starr-t az archaikus hős-metal szerelmeseinek nem kell bemutatni. A Virgin Steele-es ’81-’84 közötti munkája után mi is emlegettük például a néhai Rhett Forresterrel közös 1984-es Out Of The Darkness-t, amit most a lemez közelgő 30. évfordulója alkalmából a Limb Music bónuszdalokkal felturbózva újra elérhetővé tette. Bizony, ezúttal egy igazi csemegét húzott elő a fiók mélyéről a hamburgi kiadó, akik a dallamos old school metal felségvizein lavírozva kezdenek magukra...
Ozzy Osbourne-Scream (2010, Epic, Sony Music)
Az idei év egyik várva várt momentuma volt számomra Ozzy Osbourne legfrissebb albumának megjelenése. Egyrészt azért, mert három év után ismét megajándékozott minket a Sötétség Hercege némi hallgatnivalóval, másrészt az Ozzy-t körülvevő zenekarban bekövetkezett változások miatt. Ha Ozzy-ról és a bandájáról beszélünk, a dalokon után jóformán mindenkinek Zakk Wylde jut eszébe, aki a Herceg és a Black Label Society dalainak sikoltozós gitárrifjeivel számtalanszor velőnkig hatolt. Nos Zakk hosszú évek...
David T. Chastain – Within The Heat (1989)
Abban az esetben, ha Udo Dirkschneider a metal törpe, akkor David Taylor Chastain a metal hangya. A gitárbűvölő a ’80-as évek közepén-végén szorgos hangyaként szállította a nagylemezeket. Olyan éveket is magunk mögött tudhatunk, amikor két albummal is előrukkolt. Persze úgy könnyű lemezeket megjelentetni, ha a hátunk mögött tudhatunk egy komplett lemezkiadót, márpedig David a Leviathan Records mellett a Diginet Music fő tulajdonosa is.
Eme instrumentális alkotása sok pozitívumot tartalmaz az...
Thulcandra – Ascension Lost (2015)
Amennyiben az Obscura, s azon belül, Steffen Kummerer neve számodra is egyet jelent a minőséggel, akkor hadd ajánljam figyelmedbe a Thulcandra nemrégiben megjelent harmadik nagylemezét. Mivel a "teuton Schuldiner" anyazenekarának régóta várt nagylemeze még egy kicsit odébb van, be kell érnünk a 2003-ban alapított Thulcandra legújabb dobásával. Csüggedni nem kell, mert a szélsőséges zenék idei szériájának minőségét az Ascension Lost sem csorbítja. A The First Rebellion-nal induló album gyönyörű harmóniái...
Paul Dean – Hard Core (1988)
Paul Dean, a kanadai Loverboy gitárosa 1988-ban úgy döntött, hogy szólólemezt készít. Aki esetleg nem tudná, a kanadai ötös 1980-tól ’85-ig a legnépszerűbb melodikus rockbandák közé tartozott, első 4 albumukból csak Amerikában több mint 10 millió példányt adtak el, a Bruce Fairbaim/Bob Rock producerpáros pedig e munkáknak köszönhetően nyerte el a Bon Jovi Slippery When Wet albumának koordinálását.
Persze Paul Dean szólópályára lépésének voltak előzményei, ami arra vezet vissza, hogy...
Roadless – Keep Rolling (2015)
Mi sem bizonyítja jobban a Sleaze / Glam metal újra virágzását, mintsem az a tény, hogy már Olaszországból is kapunk ilyen jellegű jófajta rock muzsikákat. Habár nem elfelejteni, mekkora fesztiválokat rendeznek a dígók ,a dallamos , Hard rock égisze alatt, amiért csakis irigyelhetjük őket. A torinoi glam/ sleaze kvartett is egészen a mára már hőskorként tisztelt nyolcvanas évekig nyúl vissza, oly sok jelenkori kortársával egyetemben. Hogy ez mennyire becsületes...
Liv Kristine – Skintight 2010
Liv Kristine Espenæs Krull-t a világ a Theater Of Tragedy zenekar háttérénekeseként ismerhette meg a 90-es évek közepén, majd a zenekarral eltöltött 8 év után kitették onnan. 2004-ben alapította meg saját együttesét a Leave's Eye-t, ahol férjével együtt muzsikálnak. Liv az előbb említett két zenekarral készített lemezek mellett már kiadott két szólólemezt is, és 2010-ben látta elérkezettnek ara az időt, hogy a harmadikkal lepje meg a világot. „Elsődleges célom...
2112 – Alterando las divisiones (1989)
2112 – egy évszám, ahol ugyan még nem tartunk, de nincs az a halandó rockzene rajongó, aki ne vágná rá elsőre, ez bizony a progresszív rock műfaj egyik legmeghatározóbb mesterművének a címe, nevezetesen a kanadai Rush 1976. április elsején kiadott nagylemezének a címe. A lemez központi témáját képviselő, hét tételből álló 20 perces dalmonstrum egyértelműen a zenekar történetének egyik legtökéletesebb s talán legismertebb momentuma is egyben. Az örökérvényű sztori...


















