Külföldi

A 2000-ben alakult Starsailor a zongorás, romantikus britpop zene egyik legjobb bandája! James Walsh gitáros-énekes érzékeny hangja, a csapat progresszív felfogású Coldplay-U2 minőségű zenéjében jó ideje nem lehet csalódni! Utoljára a 2005-ös On the Outside lemezük volt a műfaj kimagasló alkotása, a mostani All The Plans pedig semmivel sem lett rosszabb. Negyedik stúdióalbumán,közel négyév szünet után a négytagú Starsailor visszanyúlt a gyökereihez: a zongora gitár dominálta, középtempós, érzelmes,countrys-soulos, softos rockzenéhez. Az énekes-gitáros-dalszerző frontember, James Walsh bevallása szerint a...

Tudom, tudom, már 2012 ősze van, miért most írok listát a tavaly év személyes kedvenceiből, rég megtehettem volna már. Teljesen jogos felvetés tőletek, de igen egyszerű magyarázata van mindennek: Több tucatszor meghallgattam a tavalyi év zenei termését (no persze nem mindet), és most jutottam el oda, hogy biztosan ki tudok belőlük választani egy ötös listát, ami nekem a „best of” 2011. Ilyen egyszerű. No azért annyira mégsem… Először...

Jack Starr az első két Virgin Steele album sikere után úgy gondolta, hogy meg tud állni a lábán egy zenei zsarnok szipolya nélkül is – DeFeis nem éppen a kooperációs tulajdonságairól híres – , és otthagyva a bandát szólókarrierbe kezdett, szépen el is tűnve a süllyesztőben, ahol esetleg néhány ezer ősfan tudta csak, hogy hol szólóban, hol kvázi szólóban, többé kevésbé a jelen felállásban, de alkot még a mester....

Az idei év egyik várva várt momentuma volt számomra Ozzy Osbourne legfrissebb albumának megjelenése. Egyrészt azért, mert három év után ismét megajándékozott minket a Sötétség Hercege némi hallgatnivalóval, másrészt az Ozzy-t körülvevő zenekarban bekövetkezett változások miatt. Ha Ozzy-ról és a bandájáról beszélünk, a dalokon után jóformán mindenkinek Zakk Wylde jut eszébe, aki a Herceg és a Black Label Society dalainak sikoltozós gitárrifjeivel számtalanszor velőnkig hatolt.  Nos Zakk hosszú évek...

A metal műfaj ágas-bogas, néha teljesen öncélú és átláthatatlan szertágazásában van egy olyan kinövés, mely sötétebb és súlyosabb bárminél is amire valaha ráaggatták a metal jelzőt. Ez nem más, mint a doom metal. Hogy bizonyítsam az első mondatomat, a doom metalt, mint műfajt, skatulyát végtelenségig lehet bontani, hisz doom zene a Black Sabbath és doom zene az Inverloch is, jelen ismertető tárgya és mégis mekkora a zenei, hangulati különbség....

Underground alapművek I.  Dropkick Murphys: Sing Loud, Sing Proud! (2001) Új sorozatot szeretnék indítani.  Olyan kiváló underground (punk, hardcore, oi, psychobilly, stb) bandák általam alapműnek tartott lemezeit szeretném bemutatni, melyeket kis hazánkban igencsak kevesen ismernek, pedig megérdemelnék a figyelmet. A bemutatásra kerülő zenekarok között értelemszerűen több lesz a külföldi, hiszen sokkal többen vannak, mint a hazaiak, ráadásul a hazaiak talán nem annyira ismeretlenek előttetek. Meglepően sok...

Amennyiben az Obscura, s azon belül, Steffen Kummerer neve számodra is egyet jelent a minőséggel, akkor hadd ajánljam figyelmedbe a Thulcandra nemrégiben megjelent harmadik nagylemezét. Mivel a "teuton Schuldiner" anyazenekarának régóta várt nagylemeze még egy kicsit odébb van, be kell érnünk a 2003-ban alapított Thulcandra legújabb dobásával. Csüggedni nem kell, mert a szélsőséges zenék idei szériájának minőségét az Ascension Lost sem csorbítja. A The First Rebellion-nal induló album gyönyörű harmóniái...

2008-ban hallottam először erről a német bandáról. Teljesen véletlenül botlottam beléjük, és akkor még nem is sejtettem, hogy egy hosszú barátság kezdete lesz ez.Szokás szerint egy cikket olvasgatva kaptam kedvet a zenéjükhöz, bár negatív kritika is volt bőven. Mégpedig az, hogy szimplán lenyúlják a Dream Theater muzsikáját. És ráadásul még a banda nevében is jelen van a „Dream” szócska… Ez aztán a magas labda a kritikusoknak! Ezek után nem...

A Lillian Axe-nek sosem volt szerencséje a sikerekben. A nyolcvanas évek vége felé, a melodikus rock-hullám közepette tűntek fel, egy mocskos jó nótákat tartalmazó self-titled debüttel, ám hiába láttak bennük órási tehetséget, és hiába jósoltak nekik nagy karriert, ezekből nem lett semmi. Míg a Ratt vagy a Poison LA-ben milliószámra adták el a lemezeket, addig a Lillian Axe-ból sosem lett sikerbanda, valószínűleg azért, mert New Orleans-ból jöttek, nem a...

Vannak a rockzene széles palettáján igazán megbízható zenekarok, akik semmiféle megalkuvást nem ismerve, történjen az égvilágon bármi, időről időre szállítják a soron következő, rendszeresen magas nívójú albumaikat.  Nem kell átélni a csalódottság rohadt érzését, amit az kelt, mikor egy új album nem üti meg az általad elvárt színvonalat.  Nem feltétlenül minden album tökéletes, viszont van egy mérce, aminél alább nem mennek, és ez teszi őket felettébb szerethetővé.  Nyilván lehet...