Külföldi

Nagy érdeklődéssel vártam a Primal Fear legújabb lemezét, mert egy régi kedvencem ez a banda. 1997-ben alapította meg Ralf Scheepers és a Sinner zenekar akkori felállása. Zenéjük újszerűen hatott az akkori német Power-Heavy Metal stílusra, egy pörgős új hangzás született. A jelenlegi felállásban már csak Ralf Scheepers és Mat Sinner az alapító tagok. Sok nagyszerű album után 2009-ben kiadták 16.6 (Before The Devil Knows You're Dead) albumot. Bevallom,...

A minap olvastam, hogy a 21. század legjobb lemeze a német Hammer-nél, a Slipknot IOWA lemeze lett. Vagyis 2000 és 2016 között nem jelent meg nála jobb lemez. Ez akkora abszurdum, mint a Holdra utazás. Kapásból száz lemezt tudnék felsorolni, amely mellett az IOWA úgy elsápadna, mint a tej, amikor találkozott a kakaóval. Többek között a Periphery utóbbi albuma, a monstre dupla Juggernaut is köröket ver a fent említett...

Első találkám egy japán metal zenekarral (na persze nem személyes találkára gondolok) valamikor a 80-as évek végén volt, mégpedig A Heavy Metal kedvelőinek című akkortájt igen népszerűnek mondható rádióműsor jóvoltából. Ha emlékezetem nem csal, Adorján Ágnes volt a műsor szerkesztője, arról pedig lövésem sem volt, hogy miért éppen a Loudness 1986-ban kiadott Lightning Strikes albumát vette górcső alá, én mindenesetre startra készen álltam a magnóm „play” gombja fölött, hogy...

A thrash metal, mint önálló műfaj utoljára a ’80-as évek második felében vonzott jelentős számú fanatikust. Abban az időszakban, amikor az underground metal éppen futó trendjének számított. Ebben a dicsőséges érában működött a stílus egyik fellegvára az Államok nyugati partján. A San Francisco-i öbölről, annyak környékéről van szó, az itt működő bandákról, azaz a legendás Bay Area thrashről. Sokak szerint a Metallicától a Kill ’Em All, a Slayertől a...

Idestova másfél évtizede annak, hogy 14 évesen volt szerencsém a Vörösmarty Művelődési Házban megtekinteni a Dimmu Borgir, Dark Funeral,  Evenfall, valamint a Dødheimsgard fellépését. Utóbbi zenekar, ha zenéje miatt nem is, de megjelenése miatt annál mélyebb benyomást tett rám. Az énekes sado-mazo felszerelésében előadott blaszfémia akkor sem tett rajongóvá. Most, hogy 2015-ben lehetőséget kaptam arra, hogy (immár felnőtt fejjel) kivesézhessem az aktuális korongot, megosztanám veletek, hogy hol is tartanak...

A Whiplash szót hallva a legtöbb metalosnak a Metallica elsőalbumos thrash-gyilkolása ugrik be, félig jogosan, hiszen egy kiváló nótáról beszélünk. Létezett azonban egy thrash banda is ezen a néven, méghozzá nem is akármilyen zenével rukkolva elő. New Jersey-ből jöttek, és "a három Tony bandája"-ként is emlegették őket: Tony Portaro felelt a vokálokért és az agyahagyott speed/thrash riffekért/szólókért, Tony Bono basszusozott (2002-ben szívrohamban elhunyt), és Tony Scaglione dobolt, ő azonban...

Ideje elásni azon meggyőződést, mely szerint  a rock muzsikálás  csak a menő srácok kizárólagos privilégiuma. Számos példa megdöntötte már eme hipotézist, elég csak a legendás Runuways- re vagy éppen a jobb sorsra érdemes Phantom Lordra gondolni.  Mivel az éremnek ebben az esetben is két oldala van, amennyire óvatosan közelítünk egy női  zenészek által kreált rock album felé, éppen annyira lehet érdekesség az erősebbik nem számára ,  sőt kifejezetten vonzó...

Clive Nolan egy fantasztikusan tehetséges brit billentyűs, akit a prog rock színtéren évek óta istenként tisztelnek az olyan csapatokban, projektekben nyújtott zeneszerzői, muzsikusi teljesítménye miatt, mint a Pendragon, a Strangers On A Train, a Jabberwocky, a Shadowland, az Ayreon, vagy épp az Arena. A brit prog rock zenekar eddigi pályafutását illetően számomra az 1998-as The Visitor album számít az abszolút csúcspontnak. Ott mind a zenét, mind a szövegeket, mind...

Amikor a 21. század elején egy teljesen ismeretlen dán rock zenész (Michael Poulsen) azzal állt elő, hogy ő és zenekara a Volbeat egy új stílust alapított, mindenki furán nézett rá. Az Elvis metal-ra keresztelt új jövevény hihetetlen gyorsan szedte áldozatait, hiszen a nagy Elvis rajongók (valljuk be azért, pár millióan vannak a Földön) csak a modernkori villanygitár hangzással kellett, hogy megbarátkozzanak és azzal, hogy ezen túl nem öreg...

Bevallom, az idei év egyik legnagyobb szívfájdalma számomra, hogy nem láthattam élőben a FEZEN fesztiválon a Testament zenekart. Pedig a csodálatos 80-as években, amikor virágkorát élte a thrash metal és szinte az egész ország Metallica lázban égett, én a Testament/Exodus/Overkill triumvirátusra tettem a voksomat. A Bay Area öböl bandái sorban jelentették meg a király albumokat. Az 1983-ban, akkor még Legacy néven alapított Testament debütáló The Legacy című nagylemeze 1987-ben...