Volbeat – Beyond Hell / Above Heaven 2010
Amikor a 21. század elején egy teljesen ismeretlen dán rock zenész (Michael Poulsen) azzal állt elő, hogy ő és zenekara a Volbeat egy új stílust alapított, mindenki furán nézett rá. Az Elvis metal-ra keresztelt új jövevény hihetetlen gyorsan szedte áldozatait, hiszen a nagy Elvis rajongók (valljuk be azért, pár millióan vannak a Földön) csak a modernkori villanygitár hangzással kellett, hogy megbarátkozzanak és azzal, hogy ezen túl nem öreg...
Satyricon – Live at the Opera (2015)
A tekintetben, hogy mi számít zenei fejlődésnek, illetve egyszerű váltásnak, valószínűleg sohasem lesz konszenzus, kiváltképp ha egy olyan műfajról van szó, mint a black metal. A Satyricon, hasonlóan a többi vezető skandináv hordához, örökké napirenden tartja ezt a kérdést, maga mögé parancsolva az olyan, mára már bagatell vitákat, mint a szintetizátor vagy a női vokál létjogosultsága a ”true” black metal zenékben. A Frost és Satyr által közel 25 éve...
Redemption-This Mortal Coil
Két éve mikor először hallottam a Redemption zenekarról, az akkortájt megjelent Snowfall On Judgement Day albumuk kapcsán, egyből felkaptam a fejem, hogy na végre egy kiemelkedő zenekar akiknek tényleg van jövője az egyre jobban feltöltődő progresszív rock zenei piacon.Tökéletesen ötvözik a Dream Theateres változatosságot a thrash metálos elemekkel, mégsem mondhatni azt , hogy kaotikus lenne a zene.Mégis azt mondtam akkor,hogy jó,jó de van még hova fejlődni,sok az üres járat a cd-n,inkább vettem le a...
Sword – Sweet Dreams (1988)
Emlékszik még valaki a Sword zenekarra? Kétségtelen, a '80-as évek második felének egyik legizgalmasabb kanadai heavy metal bandájának ők tekinthetők. A Rick Hughes énekes, Dan Hughes dobos, Mike Plant gitáros és Mike Larock basszusgitáros alkotta csapat összesen két lemezt készített, de a rövid fennállásuk alatt számtalan zenészikonra tettek nagy hatást. A Sword a kanadai Quebec tartományban alakult meg 1980-ban és mindössze két albumot adtak ki, 1986-ban jelent meg a...
Keep Of Kalessin – Reptilian (2010, Nuclear Blast)
A Keep Of Kalessin 2006 óta van képben nálam; ekkor kiadott Armada albumuktól totálisan seggrevágtam magam. Bődületesen erős anyag lett ez, egy remek hangzású black metal stuff. Persze, a black metalt már régen nem a templomgyújtogatós értelemben kell elképzelni, annak az érának már leáldozott a kilencvenes évek közepén. Azóta a black metal szinte mainstream zene lett Norvégiában, az egykori lázadók, a Mayhem, a Satyricon, az Immortal vagy a Dimmu...
Mägo de Oz – Gaia II – La Voz...
Hányan hallottak közületek a Mägo de Ozról idáig? Okés, kezeket le, szóval kevesen. Nem is csodálom, ugyanis egy nem akármilyen spanyol bandáról van szó, akik nem nagyon mozdulnak ki nyelvterületükről, tehát jobbára Spanyolhonban és Latin-Amerikában koncerteznek. Én is csak véletlenül ismertem meg őket, mikor gimnáziumban beteg lett a spanyoltanárunk, és a helyettese buzdított minket, hozzunk spanyol nyelvű zenéket, és majd hallgatjuk... Akkor leltem rá Ózra, a nagy varázslóra (a...
KlasszikuShock: Blackmore’s Night-Shadow of the Moon (1997)
Eheti KlasszikuShock rovatunkban, nem csak egy különlegességet igyekszem nektek bemutatni, hanem kicsit a rock zene merev határterületeit és át-át lépjük majd, a kiválasztott művel. Félre ne értsétek, nem pop, vagy diszkó muzsikát fogok most boncolgatni, hanem egy olyan művet, ami igazi hangszereken született, ugyanakkor stílusát tekintve, inkább folk vonalat erősíti, itt-ott megfűszerezve a gitár erősebb metálos hangzásával. Ki ne ismerné Richie Blackmore-t a legendás Deep Purple eredeti gitárosát. 1993-ban...
Queensrÿche – American Soldier (2009)
Új Queensryche lemez jött ki március végén. Ez a tény az emberekből általában kétféle reakciót vált ki; az egyik csoport lemondóan legyint, a másik pedig bizakodik, hogy az 1990-es Empire album után talán letesznek valami értékelhetőt az asztalra Geoff Tate-ék. A poént lelőném, én a második csoporthoz tartozom. Jelen időben, tehát még mindig remélek. És ezzel mindent elmondtam a lemezről.
A 2006-os Operation: Mindcrime II lemez bukás volt, zseniális (1988-ban...
Bullet For My Valentine – Fever (2010, Jive)
Az étvágygerjesztőnek szánt, tavaly év végi Road To Nowhere EP számomra pont arra volt elég, hogy még inkább felfokozott állapotba kerülve várjam a walesi srácok harmadik nagylemezét. Az a négy dal egy bivaly csapatot mutatott, és az év elején, fokozatosan kiszivárogtatott pár új dal sem adott okot aggodalomra. Mint ahogy az a tény sem, hogy a Scream albumnál dirigáló Colin Richardsont egy másik nagyágyú, a Linkin Park debütön...
Skid Row – Skid Row (1989)
Sebastian Bach tavalyi Kicking & Screaming szólólemezének beharangozójában arra célzott, hogy az új szerzemények erősen hajaznak majd korábbi bandájának, a Skid Row-nak első két lemezén található gyöngyszemeire. Nem kell ahhoz személyesen is ismernünk a frontembert, hogy rájöjjünk a nagyotmondására. Állítólag amúgy is hajlamos Münchausen bárót is megszégyenítő füllentésekre, de itt másról van szó. A debütáló, illetve az 1991-es Slave To The Grind című Skid Row lemezt egyszerűen nem lehet...















