Slipknot – .5: The Gray Chapter (2014)
Nem megyek bele a dél-amerikai szappanoperákat is maga mögé parancsoló eseménysorozatba, ami a Slipknot háza táján történt az elmúlt néhány évben, de nem kerülhetem meg közelmúlt történéseit, amikor górcső alá veszem az idei év talán leginkább várt metal lemezét. Utoljára 2008-ban jelent meg lemez az eredetileg 9 tagú terrorbrigádtól, ezalatt két központi dalszerzőt is veszített a zenekar, egyet sajnos örökre. Ilyen hosszú szünetet megszokhattunk egy Guns 'n' Roses vagy...
Satyricon – Live at the Opera (2015)
A tekintetben, hogy mi számít zenei fejlődésnek, illetve egyszerű váltásnak, valószínűleg sohasem lesz konszenzus, kiváltképp ha egy olyan műfajról van szó, mint a black metal. A Satyricon, hasonlóan a többi vezető skandináv hordához, örökké napirenden tartja ezt a kérdést, maga mögé parancsolva az olyan, mára már bagatell vitákat, mint a szintetizátor vagy a női vokál létjogosultsága a ”true” black metal zenékben. A Frost és Satyr által közel 25 éve...
Sword – Sweet Dreams (1988)
Emlékszik még valaki a Sword zenekarra? Kétségtelen, a '80-as évek második felének egyik legizgalmasabb kanadai heavy metal bandájának ők tekinthetők. A Rick Hughes énekes, Dan Hughes dobos, Mike Plant gitáros és Mike Larock basszusgitáros alkotta csapat összesen két lemezt készített, de a rövid fennállásuk alatt számtalan zenészikonra tettek nagy hatást. A Sword a kanadai Quebec tartományban alakult meg 1980-ban és mindössze két albumot adtak ki, 1986-ban jelent meg a...
Ajattara – Kuolema (2003)
Az Ajattara egy finn underground black metal banda, melynek frontemberi posztján az Amorphis énekes, Pasi Koskinen áll. Itt Ruoja néven tevékenykedik és gitározik is az ének mellett. Az 1996-ban létrehozott Ajattara zenéjének persze semmi köze az Amorphishoz. Ha valaki esetleg nem ismerné a zenekart, olyan bandákra gondoljon, mint a Legenda, az Alastis, esetleg a korai Samael, gyors tempónak tehát itt nyoma sincs. Lassú, középtempós dalok, némi szintivel és kissé...
KlasszikuShock: Blackmore’s Night-Shadow of the Moon (1997)
Eheti KlasszikuShock rovatunkban, nem csak egy különlegességet igyekszem nektek bemutatni, hanem kicsit a rock zene merev határterületeit és át-át lépjük majd, a kiválasztott művel. Félre ne értsétek, nem pop, vagy diszkó muzsikát fogok most boncolgatni, hanem egy olyan művet, ami igazi hangszereken született, ugyanakkor stílusát tekintve, inkább folk vonalat erősíti, itt-ott megfűszerezve a gitár erősebb metálos hangzásával. Ki ne ismerné Richie Blackmore-t a legendás Deep Purple eredeti gitárosát. 1993-ban...
Redemption-This Mortal Coil
Két éve mikor először hallottam a Redemption zenekarról, az akkortájt megjelent Snowfall On Judgement Day albumuk kapcsán, egyből felkaptam a fejem, hogy na végre egy kiemelkedő zenekar akiknek tényleg van jövője az egyre jobban feltöltődő progresszív rock zenei piacon.Tökéletesen ötvözik a Dream Theateres változatosságot a thrash metálos elemekkel, mégsem mondhatni azt , hogy kaotikus lenne a zene.Mégis azt mondtam akkor,hogy jó,jó de van még hova fejlődni,sok az üres járat a cd-n,inkább vettem le a...
Keep Of Kalessin – Reptilian (2010, Nuclear Blast)
A Keep Of Kalessin 2006 óta van képben nálam; ekkor kiadott Armada albumuktól totálisan seggrevágtam magam. Bődületesen erős anyag lett ez, egy remek hangzású black metal stuff. Persze, a black metalt már régen nem a templomgyújtogatós értelemben kell elképzelni, annak az érának már leáldozott a kilencvenes évek közepén. Azóta a black metal szinte mainstream zene lett Norvégiában, az egykori lázadók, a Mayhem, a Satyricon, az Immortal vagy a Dimmu...
Mägo de Oz – Gaia II – La Voz...
Hányan hallottak közületek a Mägo de Ozról idáig? Okés, kezeket le, szóval kevesen. Nem is csodálom, ugyanis egy nem akármilyen spanyol bandáról van szó, akik nem nagyon mozdulnak ki nyelvterületükről, tehát jobbára Spanyolhonban és Latin-Amerikában koncerteznek. Én is csak véletlenül ismertem meg őket, mikor gimnáziumban beteg lett a spanyoltanárunk, és a helyettese buzdított minket, hozzunk spanyol nyelvű zenéket, és majd hallgatjuk... Akkor leltem rá Ózra, a nagy varázslóra (a...
Bullet For My Valentine – Fever (2010, Jive)
Az étvágygerjesztőnek szánt, tavaly év végi Road To Nowhere EP számomra pont arra volt elég, hogy még inkább felfokozott állapotba kerülve várjam a walesi srácok harmadik nagylemezét. Az a négy dal egy bivaly csapatot mutatott, és az év elején, fokozatosan kiszivárogtatott pár új dal sem adott okot aggodalomra. Mint ahogy az a tény sem, hogy a Scream albumnál dirigáló Colin Richardsont egy másik nagyágyú, a Linkin Park debütön...
Kansas – In The Spirit Of Things (1988)
A rockrajongók fiatalabb nemzedékének talán nem mond túl sokat a Kansas név. Annál többet azoknak, akik az 1976-1983 közötti időszak amerikai rockzenéjét figyelemmel kísérték. Ekkortájt alapvetően hat zenekar uralta az újvilági AOR/westcoast mezőnyt: Journey, Boston, Toto, Foreigner, Styx és a Kansas. Több, mint három évtizednyi munkálkodása során a veterán art/prog. rocker Kansas bizony elég kacskaringós pályát futott be. Karrierjüket számos tagcsere súlyosbította, hatalmas sikereket éppen úgy megéltek, mint nehezebb...















