KlasszikuShock: Inquisition – Into The Infernal Regions Of The...
Hogy a Klasszikushock rovatba, vagy inkább a új lemezismertetők közé tartozik a Season of Mist kiadó jóvoltából újrakiadott első Inquisition lemez, az 1998-as Into the Infernal Regions of the Ancient Cult, azt mindenki döntse el maga. Jómagam úgy vélem, hogy ez az anno méltatlanul háttérbe szorult album, megérdemli a figyelmet, nem csak azért, mert úgy gondolom, hogy ez a legjobban sikerült black metal debütálás, hanem mert egy kezünkön megszámolhatjuk, hány...
Theatre of Tragedy – Forever is the World
Mindenekelőtt egy személyes jegyzettel inditanám ezt az áttekintést. A Theatre Of Tragedy meghatározó volt az életemben. Az 1996-s Velvet darkness / They Fear albumuk vezetett be engem a sötétebb metal regióiba. (És most leszögezem, számomra a stílusirányzatok teljesen másodlagosak). Azzal a lemezzel lettem rocker-metal senkiből dark-goth-rocker-metal senki. Aztán ToT elindult egy másik úton, ami még számomra eleinte azt jelentette, hogy próbálkoznak (Musique 2000 )...
KlasszikuShock: Blackmore’s Night-Shadow of the Moon (1997)
Eheti KlasszikuShock rovatunkban, nem csak egy különlegességet igyekszem nektek bemutatni, hanem kicsit a rock zene merev határterületeit és át-át lépjük majd, a kiválasztott művel. Félre ne értsétek, nem pop, vagy diszkó muzsikát fogok most boncolgatni, hanem egy olyan művet, ami igazi hangszereken született, ugyanakkor stílusát tekintve, inkább folk vonalat erősíti, itt-ott megfűszerezve a gitár erősebb metálos hangzásával. Ki ne ismerné Richie Blackmore-t a legendás Deep Purple eredeti gitárosát. 1993-ban...
Iron Maiden – The History Of Iron Maiden Part...
Na, akkor nézzük azokat a „korai napokat”…1980 áprilisában jelent meg az Iron Maiden debütáló nagylemeze, amely alapjaiban változtatta meg a brit zenei életet és azzal együtt az egész világon a legnagyobb alkotások között említik. Pedig Steve Harris alapító tagnak nem volt könnyű dolga, amikor 1975-ben létrehozta a zenekart. Abban az időben punklázban égett London és környéke. Olyan zenekarok játszottak teltházas koncerteket, mint a The Exploited, a The Clash, a...
Destruction – Under Attack (2016)
Interjúkészítésem során a zenészek többsége érdeklődik, hogy valójában tetszik-e nekem a zenéjük, és egyáltalán milyen muzsikákra gerjedek. Nem szoktam kitérni a válaszok elöl, de annyira konkrét feleletet sem tudok adni. Jobban mondva igyekszem én, de annyi minden tetszik a zenében, hogy szinte „mindenevő” vagyok. Épp ezért inkább azt szoktam megnevezni a kérdést feltevő zenésznek, mik azok a zenei irányzatok, amiket képtelen vagyok meghallgatni. Szerencsére ebből van kevesebb, így aztán...
Stryper – Fallen (2015)
Nem mondható el rólam, hogy a kezdetektől, hű de baromi nagy Stryper-fan voltam. Nem mintha bármi bajom lett volna a keresztény metalarcok dallamvilágával, egyszerűen a beáramló információ hiányában nem jutott el hozzám az általános iskola padjai közé a legendás érájuk (The Yellow And Black Attack 1984, Soldiers Under Command 1985, To Hell With The Devil 1986, In God We Trust 1988). A két László – Cselőtei és Lénárd- még...
Tesla – The Great Radio Controversy (1989)
A KlasszikuShock műsorában már foglalkoztunk a Kalifornia poros fővárosából, Sacramentóból származó Tesla 1989-ben The Great Radio Controversy című lemezével. A zenei kritikusok többsége szerint az ezt követő ’91-es Psychotic Supper korong számít a banda csúcspontjának, én mégis erre a kettes lemezre teszem le a voksomat. Szerintem nem túlzok, ha kijelentem, hogy ez a hatvan percnyi (13 dal) anyag maga a rocktörténelem.
A zenekar az első lemez munkálatai előtt, 1986-ban változtatta meg...
KlasszikuShock: Metal Church – Blessing In Disguise (1989)
Írásom előtt átnéztem, hogy eddig milyen zenekarok lemezeivel foglalkoztunk a KlasszikuShock rovatban. A tradicionális, vérbeli heavy metaltól kezdve az ős glam rock-on keresztül a gothic muzsikáig több műfajjal foglalkoztunk. A lemezekről írt cikkeink fürkészése során azonban volt némi hiányérzetem. Nem találtam klasszikus US power metal korongokat. Jó, persze lehetne még sorolni, hogy milyen zenei műfajt felejtettünk eddig ki, van belőlük bőven, de hétről hétre igyekszünk majd ezt pótolni. Mi...
KlasszikuShock: Gamma Ray – Heading For Tomorrow (1990)
Biztos vagyok abban, hogy nincs olyan fémszívű ember, akit nem érintett meg a Helloween muzsikája. De, hogy legalább egy lemezüket végighallgatta az eddigi 16-ból (ha jól számoltam a sorlemezeket), az hétszentség. Legyen az a germánok Hansen-es, Kiske-és, netán Deris-es időszaka. Mert valljuk, meg, a zenekarok pályafutását hajlamosak vagyunk az aktuális frontemberek kilétével azonosítani. Még akkor is, ha a Helloween fő arculatát a Markus Grosskopf/ Michael Weikath szerzőpáros határozza meg....
Soulfly – Archangel (2015)
Egyáltalán nem tudok lelkesedni azért, ha egy banda, vagy épp egy kulcsfigurának számító zenész sorra ontja magából a lemezeket, akár az anyazenekar, akár más mellékzenekar berkein belül teszi azt, mivel 10-ből 9 esetben ez mindig a minőség rovására megy. Gondolom a 2013-as Savages lemezt nemcsak én éreztem egy rendkívül elkapkodott dobásnak az egy évvel azt megelőzően piacra dobott Enslaved után, ami mellesleg szintén nem volt egy kimagasló produkció, még a Soulfly mércéjével mérten...


















