Kansas – In The Spirit Of Things (1988)
A rockrajongók fiatalabb nemzedékének talán nem mond túl sokat a Kansas név. Annál többet azoknak, akik az 1976-1983 közötti időszak amerikai rockzenéjét figyelemmel kísérték. Ekkortájt alapvetően hat zenekar uralta az újvilági AOR/westcoast mezőnyt: Journey, Boston, Toto, Foreigner, Styx és a Kansas. Több, mint három évtizednyi munkálkodása során a veterán art/prog. rocker Kansas bizony elég kacskaringós pályát futott be. Karrierjüket számos tagcsere súlyosbította, hatalmas sikereket éppen úgy megéltek, mint nehezebb...
A Type O Negative tökéletlen tökéletessége – Harminc éves...
Harminc éves lett egy olyan lemez melynek sikerességét, illetve elsősorban műfaji hatását senki nem kérdőjelezheti meg. Harminc éves lett egy olyan album ami felrakta a Type O Negative-ot a mainstream térképre, underground hatása azonban sokkal nagyobb maradt mindig is annál, mintsem, hogy a zenekart igazán a legnagyobbak közé lökje. Harminc éves lett a Bloody Kisses, a lemez ami alapvetés mindenkinek aki valamilyen szinten is kötődik a gothic világhoz, ugyanakkor...
Hate Eternal – Infernus (2015)
Nagyon szeretem a Morbid Angelt és nagy tiszteletben tartom Erik Rutan életművét, de a Hate Eternal valamiért eddig nem talált telibe nálam. A néhai morbid gitáros, akit tárgyunk zenekara mellett, produceri/hangmérnöki munkásságáról is ismerhet a death metal tábor, most azonban valami nagyon különlegessel állt elő a négy évvel ezelőtti Phoenix Amongst The Ashes után. Nem is pazarolnám tovább a szót a bevezetésre, térjünk a lényegre. Semmi előjáték, semmi cicoma,...
Machine Head – The Blackening (2007, Roadrunner)
Nem hiszem, hogy van valaki a Röffök családjában, aki ne hallott volna eddgi a Machine Head-ről, legalább említés szintjén. Az 1992-ben, Oaklandben alakult négyes a koraidőkben hardcore hatásoktól sem mentes thrash metalt játszott (sokan máig a csapat legjobbjának tartják a debüt Burn My Eyes korongot), majd az ezredforduló környékén bejöttek a rappelős verzék a csapat repertoárjába, de véleményem szerint az ezen időszakot fémjelző két album (The Burning Red, illetve...
David T. Chastain – Within The Heat (1989)
Abban az esetben, ha Udo Dirkschneider a metal törpe, akkor David Taylor Chastain a metal hangya. A gitárbűvölő a ’80-as évek közepén-végén szorgos hangyaként szállította a nagylemezeket. Olyan éveket is magunk mögött tudhatunk, amikor két albummal is előrukkolt. Persze úgy könnyű lemezeket megjelentetni, ha a hátunk mögött tudhatunk egy komplett lemezkiadót, márpedig David a Leviathan Records mellett a Diginet Music fő tulajdonosa is.
Eme instrumentális alkotása sok pozitívumot tartalmaz az...
Itt az első új Dream Theater dal
The Enemy Inside címmel, bemutatta első új dalát a szeptember végén érkező nagylemezéről a Dream Theater. A csapat 12. nagylemeze a fantáziadús "Dream Theater" nevet kapta. Európában szeptember 23.-án kerül a friss anyag a polcokra.Ez az első lemez ahol Mike Mangini dobos már a zeneszerzési folyamatba is beleszólt. Kiváncsian várjuk a többi dalt is. Számlista: 01. False Awakening Suite I. Sleep Paralysis II. Night Terrors III. Lucid Dream 02....
Tesla – The Great Radio Controversy (1989)
A KlasszikuShock műsorában már foglalkoztunk a Kalifornia poros fővárosából, Sacramentóból származó Tesla 1989-ben The Great Radio Controversy című lemezével. A zenei kritikusok többsége szerint az ezt követő ’91-es Psychotic Supper korong számít a banda csúcspontjának, én mégis erre a kettes lemezre teszem le a voksomat. Szerintem nem túlzok, ha kijelentem, hogy ez a hatvan percnyi (13 dal) anyag maga a rocktörténelem.
A zenekar az első lemez munkálatai előtt, 1986-ban változtatta meg...
KlasszikuShock: Tesla-Bust A Nut (1994)
2013 utolsó KlasszikuShock írása következik most. Sokat gondolkodtam, hogy ha már az évet elbúcsúztatjuk, akkor a rovatba is valami igazán méltó albumnak kell szerepelnie. Olyan amire minden rockzenét szerető ember felkapja a fejét, amire mindenki elismerően bólogat. Aztán az jutott eszembe, hogy valami igazi kuriózum kellene amit méltatlanul kevesen ismernek, pedig többre lennének hivatottak. Hosszas tanakodás után úgy döntöttem, legyen az utóbbi. Mégis jobb egy olyan együttesről olvasni, akiket...
Holy Moses – Disorder Of The Order (2002)
Valahogy az Aachenből származó Holy Moses sosem tartozott Németország élcsapatai közé. A Ramon Brüssler basszeros és osztálytársai által életre hívott banda thrash metalban utazik, amitől még sikeresek is lehettek volna, hisz tudjuk, hogy a Sodom/Kreator/Destruction triumvirátus például megalakulásuk óta töretlen sikereket ér el. Pedig ha azt vesszük, Ramon fejéből előbb pattant ki a zenekarosdi, mint a már említett bandák esetében, hiszen a Holy Moses 1980-ban már javában demózgatott. Fölösleges...
KlasszikuShock: U.D.O. – Animal House (1987)
Egy új karrier kezdete? Vagy egy régi befejezése? Ez is, az is igaz az U.D.O. zenekar debütáló Animal House lemezére. A Restless And Wild (1982) és a Balls To The Wall (1983) album máig a heavy metal alaplemezei közé tartozik, mint ahogy a nyolcvanas évek közepén világsikert indukáló, a korábbiaknál kipolírozottabb Metal Heart is. Ezekkel az albumokkal az Accept vitathatatlanul a legnagyobb, legnépszerűbb zenekarok ligájába lépett, különösen Európában és...

















