Külföldi

Bátran ki merem jelenteni, hogy a világ legjobb koncert zenekara a Faith No More, a világ legjobb frontembere Mike Patton, és mondom ezt úgy, hogy –habár szeretem őket- de nem ők a kedvenc zenekarom. Olyan energia és lendület van a csapatban amit bárki megirigyelhetne. Van valami különös, bizsergető érzés abban, ha meghallod azokat a dalokat amit tízmilliók ismernek és szeretnek  világszerte. Továbbá az sem elhanyagolható tényező, hogy az FNM...

Írásom előtt átnéztem, hogy eddig milyen zenekarok lemezeivel foglalkoztunk a KlasszikuShock rovatban. A tradicionális, vérbeli heavy metaltól kezdve az ős glam rock-on keresztül a gothic muzsikáig több műfajjal foglalkoztunk. A lemezekről írt cikkeink fürkészése során azonban volt némi hiányérzetem. Nem találtam klasszikus US power metal korongokat. Jó, persze lehetne még sorolni, hogy milyen zenei műfajt felejtettünk eddig ki, van belőlük bőven, de hétről hétre igyekszünk majd ezt pótolni. Mi...

Eheti KlasszikuShock rovatunkban Svédországba látogatunk, ahol a metál nem csak egy stílus, hanem egy igazi életérzés is. Amióta világszerte elterjedt az ABBA láz minden helyi banda azon dolgozik, hogy meggyőzze a bolygót arról, hogy az IKEA és a húsgolyók hazájában, van metál is, és nem csak mosolygós pop. (Nem lebecsülve persze az ABBA érdemeit) Egy-két kivételtől eltekintve (Roxette, Europe), azért mindig sikerült nekik kőkemény metál zenét alkotni, és ezzel...

Múlthéten Kieron az egyetlen Winter Rose nagylemezt mutatta be, választása pedig megkérdőjelezhetetlen, végtére is a zeneiparnak számtalan alulértékel zenésze/zenekara/nagylemeze született. A Winter Rose is egyike volt az ilyen bandáknak. Kiváló nagylemezük ellenére sajnos ma már legtöbben csak úgy emlékeznek rájuk, hogy abban a bandában énekelt a kiváló torkú Dream Theater- pacsirta, James LaBrie. Ezúttal ugyanabból az évből választottam albumot, amikor az említett zenekar is kiadta egyetlen nagylemezét. Hű maradok...

Két hete a Paradise Lost, „Draconian Times” albumát választottam, a KlasszikuShock rovatba. Múlthéten Gyuri a Judas Priest „British Steel”-jét vette górcső alá. Két olyan album, ami az adott stílusban mérföldkő volt a zenetörténelemben, és amik máig emberek millióinak kedvencei. Két ilyen híres, sikeres és ismert album után, úgy döntöttem nem ezt az irányvonalat folytatom, hanem előveszek valami olyat, ami a maga nemében nagyszerű, de mégsem lett soha olyan...

Múlthéten a KlasszikuShock rovatunkban Kieron a Paradise Lost örökérvényű Draconian Times lemezének bemutatójánál azzal érvelt, hogy a dark/goth műfaj legnagyobb bandájának, legjobban sikerült lemezét mutatja be. Kijelentését még abban a tudatban sem lehet cáfolni, megvétózni, hogy cikke írását biztos nagymértékben befolyásolta, az, hogy már lázban ég a pár nap múlva esedékes bécsi Paradise Lost/ Katatonia/ Lacuna Coil csúcshármas koncertjétől. Míg ő a bulira készül, én azon agyaltam, hogy egy...

Jack Starr-t az archaikus hős-metal szerelmeseinek nem kell bemutatni. A Virgin Steele-es ’81-’84 közötti munkája után mi is emlegettük például a néhai Rhett Forresterrel közös 1984-es Out Of The Darkness-t, amit most a lemez közelgő 30. évfordulója alkalmából a Limb Music bónuszdalokkal felturbózva újra elérhetővé tette. Bizony, ezúttal egy igazi csemegét húzott elő a fiók mélyéről a hamburgi kiadó, akik a dallamos old school metal felségvizein lavírozva kezdenek magukra...

Eheti KlasszikuShock rovatunk főszereplője nem más lesz, mint a dark/goth zene legnagyobb alakja, a Paradise Lost.  Sokan általánosítanak, hogy a gótikus zene az, amikor pandára sminkelt lányok a könny-szemükkel csorgatják a vérüket, a meleg próbababára sminkelt cicafiúkra. Hát kurvára nem! Ez az az általánosítás, amit a legjobban utálok, összekeverni a dark/goth vonalat az érvagdosós emoval. Rendszerint Nick Holmesék is megsértődnek ezeken a kijelentéseken, de nem tudnak vele mit...

Talán az ifjúságra oly jellemző lázadás miatt, de én sosem rajongtam a Metallica zenekarért. Az általános iskola felső tagozatára jártam, sőt nagyjából végzős voltam, amikor kitört a ’tallica-láz. Az osztálytársaim mellett még a bevállalósabb tanárok is Hetfieldék pólójában lófráltak. Úgy voltam vele, hogy nehogy már én is „beálljak a sorba”, inkább szétnéztem a hasonló zenét produkáló bandák háza táján (már persze amennyire abban az időszakban erre lehetősége nyílt egy...

Az emberek nagytöbbsége csak legyint, ha Kanadáról van szó. „ Áá ugyan mi az? Nincs ott semmi csak hó és erdők.” Ha zenei téren nézzük még inkább lenéző az átlagember, pedig rengeteg nagyszerű zenekart és előadott adott a világnak a juharszirup hazája. Mindenkinek ismerősen cseng a klasszikus rock vonaláról Nickelback, Sum 41, Billy Talent, Simple Plan, Alanise Morisette, Three Days Grace vagy Bryan Adams neve, de kanadai a...