Eheti KlasszikuShock rovatunkban Svédországba látogatunk, ahol a metál nem csak egy stílus, hanem egy igazi életérzés is. Amióta világszerte elterjedt az ABBA láz minden helyi banda azon dolgozik, hogy meggyőzze a bolygót arról, hogy az IKEA és a húsgolyók hazájában, van metál is, és nem csak mosolygós pop. (Nem lebecsülve persze az ABBA érdemeit) Egy-két kivételtől eltekintve (Roxette, Europe), azért mindig sikerült nekik kőkemény metál zenét alkotni, és ezzel bizonyítani, hogy a fagyos tájakhoz, fagyos hangulat is párosul. Most egy olyan zenekart, és albumát hoztam nektek, akik nem csak hazájukban, de világszerte stílusteremtőnek számítanak. A Dream Theater lázba hozta a 90-es évek elején a közönséget azzal, hogy a klasszikus progresszív-rock elemeket, keményebb metál zenével ötvözték. Ennek a folytatásába vágott bele az Opeth zenekar, akik a Pink Floyd, és a Rush vonalát brutális death-metállal keverték, és ez az összhatás valami addig teljesen ismeretlent hozott a zenei világba. Most az 1998-as My Arms, Your Hearse album lesz terítéken, ami minden szempontból az Opeth pályafutásának ékköve.
Eleve különleges az, ha különböző stílusokat keverünk, de ha mindezt úgy tesszük, hogy elsőként vágunk bele ebbe a koncepcióba, akkor garantáltan leesett állak, és csodálkozó tekintetek lesz a jutalmuk….. hát még ha jól csináljuk.
Az Opeth 1990-ben kezdte pályafutását, és az ilyenkor szokásos tagcseréket követően 1998-ra nyerte el első végeges felállást. A kezdeti időkhöz fűződik az Orchid és a Mornigrise lemezek kiadása is, amik még inkább progresszívebbek voltak, mint sem death-metálosak, de itt is elvitathatatlan volt már a keveredés a stílusok között. Ennek egyik legfeltűnőbb eleme az énekes Mikael Åkerfeldt, aki egyszerre alkalmazta tökéletesen a tiszta énekhangot és a hörgés technikáját is.
A csapat harmadik lemeze 1998-ban jelent meg My Arms, Your Hearse címmel, ahol előtérbe lépett a kemény vonal, és sokkal több lett a hörgőének mint addig, ezáltal azonban mégis jobban kitűnt a progresszív varázslat a dalokból.
A My Arms Your Hearse jelentős változásokat hozott : a dalok lerövidültek 6-8 percesre, Mikael egyre inkább a hörgésre koncentrált, a lemez kisugárzása pedig sötétebb mint elődjéé. A lemez szövegi értelemben egy konceptlemez, melyen kevesebb szerep jut az akusztikus átkötéseknek. Épp ezért sokkal lendületesebb anyag mint elődjei. A hangulata váltakozó, sokszor melankolikus és lehangoló, de sokszor tüzes és van benne valami sodró, ami pozitívan hat a lelkedre. A progresszív betétektől színes és változatos, a death-metálos témáktól pedig olyan, amire minden bulizni vágyónak szüksége van.
Az album egy esős Prológus után az April Ethereal és a When mocskos nagy zúzdájával nyit, amit csak itt –ott szakít meg némi progos varázslat, hogy aztán az instrumentális Madrigalba, és a következő The Amen Cornerben, a technikai tudásé és a bonyolult dallamoké legyen a főszerep. Innentől ez a változatosság adja az album tematikáját, aminek csúcspontja az azóta klasszikussá vált Demon of the Fall és a gyönyörűen szép Credence. A kedélyek a záró Epilógusban csillapodnak le, ami egy keretet ad az albumnak, hisz így zárul: Rising and telling everyone,about the beauty of its PROLOGUE.
Ott fejeződik be ahol elkezdődött. Érdekesség, hogy nem csak itt, de végig az albumon minden dal utolsó szava, sora, a következő dal címe. ( Kivéve az album végén található két bónusz felvételt a „Circle of the Tyrants-t”, ami egy Celtic Frost feldolgozás, és a „ Remember Tomorrow-t+”, ami pedig egy Iron Maiden átírat)
ARVE Error: The [[arve]] shortcode needs one of this attributes av1mp4, mp4, m4v, webm, ogv, url
Az Opeth ezzel a lemezzel felért a csúcsra, ahol még sok-sok évet töltött, miközben remekebbnél remekebb albumokat adott ki. A különleges harmóniája a stílus különbségeknek, Mikael egyedi hangszíneinek játéka, a technikás dallamok, és az agyszaggató ritmusok váltakozása unikummá tette az Opethet, amit azóta másnak nem sikerült megközelítenie sem.
9/10
Opeth- My Arms Your Hearse (1998)
Prologue
April Ethereal
When
Madrigal
The Amen Corner
Demon Of The Fall
Credence
Karma
Epilogue
+
Circle Of The Tyrants (Celtic frost Cover)
Remember Tomorrow (Iron Maiden Cover)
