Külföldi

Megmondom őszintén, kicsit féltem a Sons of Apollo bulitól, mert (Kövezzetek meg! Inkább ne!) számomra sajnos nem volt egyetlen épkézláb dal sem a lemezen, viszont lelkem mélyén azért sejtettem, hogy élőben oda fog verni a földönkívüliekből álló ötösfogat. Mert hát ennél betyárabb felállású szupergroup amúgy már-már ritkaságszámba menő jelenség. Ezért talán úgy tűnhet, hogy ellent mondok saját magamnak, de valójában csak objektív próbálok lenni. Reméljük sikerül. Nos, a valódi ok,...

Ha valaki előfizet egy online zenei szolgáltatónál, érdemes a nagy kedvencek és a “kötelező” korongok mellett időt szánni egy kis random felfedezésre is. Az én esetemben ennek miértjére az Earthless egy tökéletes példa, ugyanis a trió idei albuma a Black Heaven pár hónappal ezelőtt az “új megjelenések” között került a látóterembe és első hallgatásra be is rántott a cucc. A zenekar 2001-ben alakult San Diegoban. Kezdetben Led Zeppelin és Black...

Alice In Chains. A nagy négyesből az egyik! Mert azzal gondolom senki sem vitázik, hogy a grunge etalonjának a Pearl Jam, Soundgarden, Nirvana és az említett Alice In Chains számít. Az olyan – egyébként koránt sem rossz – bandák, mint a Candlebox, a Screaming Trees a nyomukban sem érhetett, de még a The Smashing Pumpkins és a Stone Temple Pilots sem tudta azokat a lemezeladásokat produkálni, mint a négy...

Több, mint húsz év után járt ismét nálunk az Ice-T nevével fémjelzett Body Count, amit a magyar rock kultúra úgy várt már, mint Mari néni a nyugdíjat. Oké, a mai világban létezik a YouTube és hasonló videómegosztók, ahol orrvérzésig lehet nézni a gengszter-core-t, de az mégsem ugyanolyan, mintha élőben kapod az arcodba a motherfuckin-t , olyan sűrűséggel mint nyári záporban az esőcseppeket. A szinte csordulásig megtelt Budapest Park közönsége...

Különösebb elvárások nélkül néztem az este elébe, igazából csak egy jó hangulatú bulira vágytam. Ezt bőven megkaptam, sőt még többet is. A mókás nevű Jesus Chrüsler Supercar nyitotta a koncertet, akik zenéje leginkább egy újkori Motörhead-nek tudható be. Mind vokál, mind zeneiség szempontjából. Talán nem is véletlen, hogy a frontember Motörhead-es pólóban lépett színpadra. Esetleg még egy enyhe Rob Zombie feeling is van a bandában. Stílus tekintetében nem igazán passzoltak...

Aki azért nem jött el a vasárnapi Sepultura koncertre, mert még mindig azon rágódik, hogy bezzeg régen mennyivel jobb volt minden, hogy Cavaleráékkal volt az igazi a zenekar, annak van egy rossz hírem: Hatalmas kapufás öngólt lőtt. Andreas Kisserék, az ős Sepu rajongók által még  mindig "új énekesként " emlegetett Derrick Greennel jöttek, láttak és technikai KO-val kiütötték a Cavalera tesós Sepulturát.  Az egész este egyébként, egy kinek a keményebb a .... zenéje versenyről szólt. Az előzenekarok...

Megérkezvén a Yuk-ba, épp abban a pillanatban kezdett a Hamferð, mikor beléptem a színpad elé. Halálpontosan 20:00-kor. Nem igazán tapasztaltam még ilyet, de mindenképp jár egy jópont érte mind a szervezőknek, mind a zenekarnak, és a crew-nak. Az énekest hamar felismertem, ugyanis a Barren Earth nevű zenekarnak is tagja, őket pedig már régebben is figyelemmel kísértem. Ami rögvest szembeötlő, hogy a death-doom keverék zenéjüket szépen öltönybe kiöltözve adják elő...

Már- már azt mondhatjuk, hogy a Fates Warning hazajár hozzánk. Egy év telt el, szinte napra pontosan a legutóbbi magyarországi koncertjük óta, és ismét Budapestre látogatott a Jim Matheos vezette amerikai progresszív legenda. Ami a legjobb az egészben, hogy most is mint mindig ismét tele volt az A38 koncertterme, tehát nem mondhatjuk azt, hogy a sűrű látogatásaik érdektelenségbe torkolnának.  Az igényes zenének  szerencsére mindig lesz vevő közönsége. Napokkal a koncert előtt szinte már csak Fates...

A Testament, Annihilator, Death Angel hármas, már előjáróban sejtetni engedte, hogy az év egyik legkülönlegesebb buliját kapjuk. Nemcsak három kiváló, világszerte elismert zenekar látogatott egyszerre a Barba Negrába, de a thrash metál műfaj olyan triója is egyben, akik jelenleg talán a leghitelesebben tolják ezt az irányzatot, és akik élőben a legjobb produkciókat nyújtják. Így hatalmas izgalommal vártam az estét, de szerintem nyugodtan állíthatom ezt minden ott lévő nevében. Nem...

Az este számomra a kaliforniai Beastmaker-rel kezdődött. Zenéjük azt a hullámot követi, amit pl az Uncle Acid & the Deadbeats is, azaz a jelenkorba próbálja injektálni a 70-es évek stoner-es, doom-os világát. Ez többé-kevésbé sikerült is. Az egyetlen probléma a kb 40 perces bulival az volt, hogy a dalok nem sokban tértek el egymástól. Mind 3-4 perc körül mozgott, és felépítésükben sok azonosság volt. Így kissé egyhangú érzetet adott...