Külföldi

Akár csak Kieron kollégának, nekem is igen nehéz döntés volt a Június 25. Bár én nem fordultam a magasabb erőkhöz segítségért, azért sikerült eldönteni, hogy én inkább vagyok a „Fehérkígyó csakrájú kolléga”, mint Mr. tízezer ököl Aura. Így aztán az igazságos osztozkodás után nem is volt más dolgom, mint kedd este elindulni a Barba Negra Track-be.  Meg is érkeztem pont annyi késéssel, hogy a közönség bemelegítését végző Ivan & the...

Amikor az ember elmegy egy koncertre, azért lélekben felkészül arra, hogy nem minden lesz tökéletes. Hiába szereti a zenekart, a dalokat, legbelül mindig tudjuk, lehetnek hibák, akár a tagoktól, akár technikai vagy hangosítási szempontból. Kivéve, ha TOTO koncertre mész! Na, ott tuti nem lesz hiba, semmilyen, soha. Egyszerűen ez a zenekar nem képes hibázni, és ez már-már idegesítő. Harmadszor látom a Steve Lukather vezette legendás formációt, de mindig megrökönyödöm attól...

Miután hetekig vertem a fejem a falba, hogy Disturbed vagy Whitesnake koncertre menjek-e június 25-én, úgy döntöttem magasabb erők segítségét kérem. Az EZO TV összes jósának véleményét figyelembe véve, úgy döntöttem David Draiman-ék buliját választom, mert a "szakemberek" szerint inkább  Ten Thousand Fists az aurám, mint Here I Go Again. De ne aggódjon senki, a stábban találtunk "Fehérkígyó" csakrájú kollégát is, így Coverdale-ék bulijáról is hamarosan érkezik egy beszámoló. Na, szóval, stílusos késéssel, mert azért napközben dolgozni is...

12 év. Legutóbb ennyi ideje játszott a Tool Európában. 12 év bizony hosszú idő emberi léptékben. Munkahelyek, kapcsolatok, barátok, lakások, városok változnak meg, zajlik az élet ezidő alatt bőven – ahogy zajlott a Tool háza táján is. Már 2009-ben felröppentek az első hírek a 2006-ban megjelent 10000 days albumuk utódjáról. Megindultak a spekulációk, az örökoptimista Danny Carey pedig, a banda dobosa, sorra ígérgette, hogy pár hónap múlva már hallhatjuk...

Mint oly sok más embernek, nekem is volt fiatalabb koromban egy rövidebb skate-punk időszakom. Aztán egyszer csak vége szakadt a dolognak, és csak nemrég kezdtem el újra felfedezni, hogy tudtak-e megújulni a stílust mai napig képviselő zenekarok. És míg azt láttam, hogy például a Blink 182 egy igen erőteljes irányváltás keretében, ma már rapperekkel turnézza körbe Amerikát, addig a Sum 41 bő egy hónappal ezelőtt kidobott egy ízelítőt, a...

Azzal kezdeném a beszámolómat, hogy rögtön kikiáltom magam a földkerekség legnagyobb eretnekének: nem tartoztam soha az első, de még a másodvonalas Slayer-rajongók körébe sem. Ha megszólalt valahol persze sosem kiabáltam, hogy kapcsoljátok el, vagy mi ez a szar, de otthon magamtól nagyon ritkán raktam be Araya-ék dalait. Ismerem és tisztelem a munkásságukat, de valahogy sosem érintettek meg annyira, hogy rajongóvá váljak. Ettől függetlenül persze, amint bejelentették, hogy hazánkban is...

A tökéletes show. Így tudnám jellemezni a Muse tegnapi koncertjét. A stadionrock, mint műfaj hosszú évtizedek óta az egyik legkeresettebb könnyűzenei cikk. A Muse szinte azonnal ebbe a körbe esett bele, nyilván a zenéje is ide predesztinálná, de a körítés az, ami egy igazi három-az-egyben eseménnyé teszi minden egyes koncertjüket. Olyan, mint a jó instant kávé: koffein, tej, cukor. A koffein a zene, a tej a látvány, a cukor pedig...

Van egy ősi szanszkrit bölcsesség, mely a következőképpen hangzik: „Tony minden egyes hang kipengetésével magasabbra emeli a szintet, és ahhoz, hogy ezt felfogd, alpinistának kell lenned.” „Badumm tss!!!” Úgy látszik, az idei ősz a gitármágusok szezonja Budapesten. A lavinát Axel Rudi Pell fergeteges koncertje nyitotta, és ezúttal a stafétabotot Tony MacAlpine ultragitáros vette át, majd eztán hátra van még egy Vinnie Moore koncert, illetve egy Andy Timmons féle gitár workshop...

Ha a metal egy epikus akció/kaland/fantasy film lenne, akkor bizony a Kamelot muzsikája is szerepelne azon a soundtrack-en olyan bandákkal karöltve, mint a Blind Guardian, a Rhapsody, a Myrath, és még sorolhatnám. Legutóbb (és először) 2015-ben láttam a multikulti bandát a Dream Theater előtt. Már akkor is meglepődtem ezen a párosításon, mint ahogy a mostani koncerten is. Nem, mintha bármi bajom lenne a Leaves’ Eyes-zal, de mondjuk egy Myrath...

Megérkezvén a Barba Negrába – ahova a bejutást kicsit megmókolták a tavalyihoz képest – a francia Existance már javában tolta a színpadról az újhullámos heavy metalt. A fiatal banda igazából az underground körökben felkapott NWOTHM (New Wave Of Traditional Heavy Metal) kategóriába sorolható – már annak, akinek kenyere az a beskatulyázás. Fiatalságuk ellenére azonban teljesen korrekt performanszot produkáltak. Az egyetlen bökkenő az egésszel az volt, hogy meghökkentően kevesen voltunk...