Alice In Chains. A nagy négyesből az egyik! Mert azzal gondolom senki sem vitázik, hogy a grunge etalonjának a Pearl Jam, Soundgarden, Nirvana és az említett Alice In Chains számít. Az olyan – egyébként koránt sem rossz – bandák, mint a Candlebox, a Screaming Trees a nyomukban sem érhetett, de még a The Smashing Pumpkins és a Stone Temple Pilots sem tudta azokat a lemezeladásokat produkálni, mint a négy főkolompos. Főkolomposok, hiszen az ő megalakulásukkal gyakorlatilag szeretett műfajom, a hajsprayvel átitatott glam bandák a süllyesztőbe kerültek. De nem csak ők, a grunge az egész zeneipart átreformálta.
A Nirvana punkos lendülettel tolta, a Soundgarden picit pszichedelikus megközelítéssel, mindezt fűszerezve a 70-es évek muzsikájával, a Pearl Jam pedig valóban az a bizonyos „tornacipő-bámulós” búskomor egyetemista feelinget árasztott. Négyük közül az Alice In Chains volt talán a legmetalosabb. Dalaikban olyan gitárriffek tornyosultak, amiket a fajsúlyosabb metal bandák is szerettek volna lekoppintani.
Layne Staley már 16 éve halott, sajnálatos módon az eredeti felállással sosem jutottak el hozzánk. A megmaradt tagok, tehát Jerry Cantrell, Sean Kinney és Mike Inez 2005-ben álltak össze először Staley halála után. A 2004-es cunami áldozataiért rendezett jótékonysági koncerten léptek fel, és több ismert énekest kértek fel a koncertre. Aztán egyre több alkalmi fellépésük lett, mindig más énekessel. Ilyen beugró volt William DuVall is a Comes With The Fallból. DuVall végül otthagyta régi együttesét, és beállt az Alice in Chainsbe, és azóta újra él az együttes, igaz, új hanggal. Layne Staley emlékét méltó módon őrzi az együttes, és nem csak a régi dalokon keresztül.
Lehet, hogy csak „urban legend”, de amennyiben hinni lehet a híreknek, 2006 nyarán elővételben alig több mint 50 jegy fogyott el a Petőfi Csarnokba meghirdetett Alice In Chains koncertre, ami így értelem szerűen el is maradt. Mindössze egyszer, 2009. november 27-én léptek fel hazánkban, a helyszín a Petőfi Csarnok volt.
A kockás ingek most is előkerültek, amikor egy szép haveri társaság szállt fel a 24-es villamosra, amivel én is igyekeztem megközelíteni a Budapest Parkot. Sajnos volt egy kis malőr a bejutásommal, na meg aztán, amint beléptem azonnal megtámadtam a merch-kínálatot, hogy beszerezzek egy turnépólót, így sajnos az osztrák Mother’s Cake kimaradt az életemből. Mivel az utóbbi időben nagy vinyl-gyűjtő lettem, így kis híján 6500 forintért beruháztam volna egy Mother’s Cake bakelitre, de egyrészt döntésképtelen voltam, mert két albumuk is kapható volt, ráadásul a színpadról áradó muzsikájuk is olyan színtelen-szagtalan volt a számomra. Sajnos Alice In Chains bakelitet nem lehetett kapni, nem véletlen, mert ez a buli amolyan lemezelőzetesként szolgált, ugyanis jön az új Alice in Chains lemez, a Rainier Fog, immár a harmadik, William DuVall-lal a mikrofonnál. A zenekar nyár eleje óta Európában koncertezik, egy tizenkilenc állomásos európai turné volt betervezve a seattle-i banda számára, Magyarország volt a tizedik a sorban.
A Mother’s Cake cuccát rövid időn belül letakarították a színpadról, majd Jerry Cantrell vezetésével az Alice in Chains tagjai szép lassan besétáltak a színpadra. Óriási üdvrivalgás fogadta őket. Már a nyitó Bleed The Freak is bizonyította, hogy ez a négyes Layne nélkül is Alice In Chains. A dolog eleve megszólalás, a hangzás, Jerry Cantrell dalszerzői stílusa összetéveszthetetlen, ezért az új korszak dalai sem lógtak ki a régiek közül, a klasszikusok pedig nem kis részben DuVall kiváló képességeinek köszönhetően korhűen szólaltak meg. A közönség együtt lélegzett a bandával, hömpölyögve ugrálta végig a következő négy dalt (Check My Brain, Again, Them Bones, Dam That River). Láthatóan a zenekar tagjai is élvezték a bulit és az eufórikus fogadtatást, Mike Inez basszeros már az elején teljesen beindult, de Sean Kinney doboson is látható volt, hogy élvezi a bulit. Frontemberi részről itt nem azt kaptuk, mint pár hete a Body Count esetében Ice-T-től, itt sem William, sem Jerry nem vitte túlzásba a szónoklatot, ehelyett csupán apró szünetekkel követték egymást a jobbnál jobb régi és új dalok.
Layne Staley kétségtelenül a rocktörténelem egyik legtündöklőbb tehetségű énekese volt, de az Alice In Chains ezen az estén is csak azt bizonyította be, amit már a Black Gives Way To Blue is ékesen példázott: ha valaki nem fél kockáztatni, végzetes tragédiák után is lehet méltósággal és értelmesen újrakezdeni. Ez egy hihetetlenül jó koncert volt, egy masszív, best of Alice in Chains dalcsokorral. Nálam eddig az „Év Bulija” első várományosa volt ez a vasárnap esti produkció.
Fotók és videók: Patrick H. Fitzgerald
Alice in Chains 2018 Tour
Helyszín: Budapest, Budapest Park
Időpont: 2018. július 1.
Alice in Chains:
Jerry Cantrell – gitár, ének
Sean Kinney – dob
Mike Inez – basszusgitár
William DuVall – ének, gitár
Setlist:
Bleed The Freak
Check My Brain
Again
Them Bones
Dam That River
Hollow
Last Of A Kind
Dowin In A Hole
No Excuses
Stone
We Die Young
Nutshell
Man In The Boksz
Heaven Beside You
It Ain’t Like That
The One You Know
Got Me Wrong
Would?
Rooster
