Külföldi

Ahhoz képest, hogy a Five Finger Death Punch az utóbbi tíz évben a bombasikerek ellenére jóformán lemezről-lemezre egyre csak érdektelenebbé válik, egészen üdítő, sőt rendesen szívet melengető volt látni, hogy a 2020 elején megtartott legelső budapesti koncertjük mekkorát szólt és mennyire tökéletesen működött. Gyakorlatilag tízezer ember egyként ünnepelte azt, hogy Báthory Zoltán gitáros, aki a ‘90-es években állítólag mindössze egy darab gitárral a hátán hagyta itt az országot, sok...

Alapvetés. Kihagyhatatlan. Legalább egyszer mindenkinek muszáj. Szokták ezeket mondogatni filmekre, könyvekre, meg persze zenekarokra is, és ha utóbbiakról van szó, igazából nem nagyon tudnék olyan nevet mondani, akikre jobban illene ez a közhely, mint az Iron Maiden. Habár a több mint negyven éve töretlenül nyomuló angoloknál sokkal későbbi, modernebb bandákon nőttem fel, de amikor először láttam őket a 2018-as Volt fesztiválon, kénytelen voltam megállapítani, hogy tökmindegy, mi a kedvenc...

Végre eljött az ideje, hogy írhatok pár sort bolygónk egyik legkülönlegesebb zenekaráról, a Dream Theaterről. Viszonyom réges régen kezdődött az államokbeli prog legendával, és bár napjainkra kissé megromlott a kapcsolatunk, megfáradtam az utóbbi időkben kiadott anyagaiktól, mégis kötelességemnek éreztem részt venni a kultikus Metropolis Pt. 2: Scenes From A Memory korong 20 éves szülinapi turné budapesti állomásán.  Azt is meg kell valljam, számomra ez a lemez nem jelent annyit, mint mondjuk...

Röviden: korrekt. Hosszabban: Na lássuk! Valószínűleg nem kérdéses ennek a koncertnek a fontossága, hiszen két olyan formáció tette tiszteletét kicsiny országunk porondján, akik a metal zenét, mint olyat velejében reformálták meg, ezáltal újabb zenei alfajok felé megnyitván az ajtókat. Mindazonáltal fura párosításnak hathatott a lengyel extrém metal titánjait összerakni a mára már legendás iowai betyárokkal, mégis úgy éreztem, ez egy kiváló párosítás.  A 18:30-as kapunyitást az esthez illő zord időjárás is...

Nyáron úgy voltam vele, kötelességem részt venni egy Eluveitie koncerten, mert már jó ideje nem fordultak elő kicsiny hazánkban, szóval kapva kaptam az alkalmon és nem is csalódtam. Kvázi a koncert másnapján bejelentésre került a folk-core vasainak decemberi önálló estje, szóval egy szó, mint száz: duplázás.  Tulajdonképpen a Rockmaratonos koncertjük óta a svájci brigád lemezei igen gyakori vendégek a lejátszóban, úgyhogy bátran mondhatom, viszonylag fel voltam készülve az este történéseire. llenben...

Devin Townsend.. A neve garancia a minőségi zenére, a tartalmas szórakozásra és a legfurább, leggroteszkebb audiovizuális élményre. A Steve Vai session-gitárosából lett énekes, hangszeres-zseni, szinte már csak a saját maga által egyre feljebb tornászott lécet ugorja meg évről évről évre. Ami másnak elérhetetlen a zenében, vagy olyan amiről nem is gondolná az ember, hogy meglehet vagy meg kell csinálni, az Devinnek kisujj gyakorlat. Hihetetlen precizitás jellemzi a kopasz zsenit,...

Nem tudom, mi történik Kanadában, viszont jó pár éve elkönyveltem magamban, hogy ott bármilyen zenei műfaj legbetegebb, legigényesebb, legizgalmasabb formációira rátalálhatunk, és ez alól a thrash metal alapzenekar Annihilator sem kivétel.2 éve már volt szerencsém látni a Jeff Waters vezette brigádot a Testament és a Death Angel társaságában, azonban ebből a zenekarból sosem elég. Mindig érdemes meglesni, mit művelnek élőben. Azért mondom, hogy élőben, mert engem például az utóbbi...

Nagyjából 20 éve lehetett, amikor életem első Def Leppard kazettáit másolgattam át, illetve ekkortájt láttam először a 92-ben megjelent kult-klasszikus Kőbunkó c. filmet.         Joggal merülhet fel a kérdés, mégis mi az isten köze van ezeknek az Amerikai thrash legenda Sacred Reich-hoz. Tulajdonképpen annyi, hogy a Leppardot és a Reich-ot is ugyanabból a filmből ismertem meg. Örökké bennem él a pillanat és az érzés, amikor meghallottam az American...

2012.08.02. Ekkor volt az a nevezetes nap az életemben, ami csavart egy nagyot, az addig főleg progresszív és klasszikus rockot hallgató fejemen. Ekkor történt ugyanis, hogy úgy döntöttem lenézek a FEZEN fesztiválra egy napra, elvégre miért is ne? Nagyon a lineupot se tudtam, csak azt, hogy lent van egy csomó haver, hát akkor nehogy kimaradjak a mókából. Aztán olyan este nyolc környékén a nagyszínpadnál körülbelül 15 perc alatt szippantott...

Jó pár esztendeje, mikor berobbant a Panther, csak pislogtam, mint hal a szatyorban…kik ezek? Az amerikai glamster Hónaljmirigy? Amúgy mindig is szimpatizáltam a “srácokkal”, főleg az általuk képviselt, 80-as évek rock/metaljának fénykorát idéző zenékkel, hangzásvilággal, szóval számomra az első magyarországi buli pirosbetűs ünnepként lett elkönyvelve a naptárban. Noha a Steel Panther voltaképp egy nem komolynak szánt komoly banda, sokan pont emiatt célkeresztbe helyezik a Sunset Strip “újabb generációs” üdvöskéjét,...