Miután hetekig vertem a fejem a falba, hogy Disturbed vagy Whitesnake koncertre menjek-e június 25-én, úgy döntöttem magasabb erők segítségét kérem. Az EZO TV összes jósának véleményét figyelembe véve, úgy döntöttem David Draiman-ék buliját választom, mert a “szakemberek” szerint inkább  Ten Thousand Fists az aurám, mint Here I Go Again. De ne aggódjon senki, a stábban találtunk “Fehérkígyó” csakrájú kollégát is, így Coverdale-ék bulijáról is hamarosan érkezik egy beszámoló.

Na, szóval, stílusos késéssel, mert azért napközben dolgozni is kell, meg mert a bejutásra várók sora a Parkban vetekedett a Fővám téri piac sorával farhát akciónál, jól lemaradtunk a nyitó Shvpes koncertjéről. Elnézést is kérnék azoktól, akik a beszámolóban az előzenekarról is vártak véleményt, ígérem legközelebb időben kitáborozunk a bejárat elé.

Idén először jártam a Parkban, ahol rögtön feltűnt, hogy már DM szalon is van, ahol a hajamat vagy a sminkemet megcsináltathatom. Hiánypótló… Még jobban meglepődtem viszont, hogy több hölgy ezzel él is! Na, ők tuti időben a kapu előtt voltak, ezért otthon nem volt idejük a frizura belövésére. A DM-es hostess lányok azért pár hozzám hasonló morcosabb arcú férfinál is bepróbálkoztak sikertelenül. Egyszer, ígérem, kérek egy dauert… Mondjuk, ha lesz valami jó glam buli, ahova még illene is.

Tovább haladván, egyből feltűnt, hogy itt bizony senkinek nem lesz személyes tere. Az első sorokban már 20 perccel a kezdés előtt is többen voltak, mint egy indiai vasúton csúcsidőben, de a tervezett 19:55-ös kezdésre (ezt mondjuk nem értem, ilyen időpontban a hetes busz jön, nem koncert kezdődik), már az egész Park rogyásig megtelt a Disturbed első magyarországi koncertjét várókkal.

Az első három dal alatt én fotóztam, de már itt is érzékelhető volt, hogy ez bizony elég súlyosan fog szólni, rendesen meg van küldve a hangcucc. A gitár a dob és a basszus is rendesen megzörrent, és Draiman hangjára sem felejtették el feltolni a hangerő gombot. Ugyanakkor az is szembetűnő volt, hogy a letagadhatatlan világsztárság, egy szürke valósággal társul, már ami a színpadi képet illeti. Ennél általában az Örs vezér téri aluljáróban zenélő indiánoknál nagyobb a látvány, mint itt volt tegnap. Egy darab kivetítő a színpad mögött, meg oldalt a Park sajátjai, de se csili-vili fények, sem piró (mondjuk az kinek kellett volna 35 fokban), se semmi extravagáns dolog. Szerencsére azonban nem is kellett, ha rossz a koncert vagy nem olyan, mint amit vártunk azokkal lehet kompenzálni, itt azonban nem kellett. Ez elejétől a végéig fasza volt. Nem volt üres járat, Draiman is annyit beszélt amennyit kellett, nem többet. A zenei blokkok is jól voltak felépítve, inkább a keményebb, bulizósabb slágernóták, amiket néha megszakít egy-egy lassabb dal, de azok is olyanok, mint a feldolgozás Sound of Silence, ami alatt a Park teljes közönsége extázisban énekelte Paul Simon és Art Garfunkel sorait, miközben ők valószínűleg otthon számolgatták a jogdíjat, amit minden egyes alkalom után kapnak amikor a Disturbed eljátssza a legendás dalukat. De lehet, hogy Phil Collins is ezt teszi, hiszen a Land of Confusion sem maradhatott ki a feldolgozások sorából.

(Sajnos) nem maradhatott el a szólózgatás sem, mindhárom hangszeres megmutathatta, mit tud, amit én mindig felesleges nemi szerv-méregetésnek véltem. Ha arra vagyok kíváncsi, ki milyen vagány a cuccán, megnézem a YouTube videóikat erről, mert úgy is tele van velük a net. Bár azért halkan és félve jegyzem meg, John Moyer basszeros mutatványa még engem is meglepett, inkább volt szórakoztató, mint öncélú, szóval a kivétel erősíti a szabályt alap ismét megállta a helyét.
David Draiman pedig egy igencsak közönség centrikus frontember szerepében tetszelgett, aki ha kell, lement dedikálni az első sorhoz, vagy épp rajongót hívott fel a színpadra, akiről annyit tudtunk meg, hogy Balázsnak hívják, és őt most egyöntetűen utálja az egész rajongó tábor, amiért ilyen szerencsés volt.

Persze, a legnagyobb buli az olyan slágerekre volt, mint a Libarete, az Indestructible vagy a záró Down With The Sickness, ami ráadásul Dan Donegan gitáros miatt olyan keményen szaggatott, mint ahogy nagymamám szokta a nokedlit a vasárnapi ebédhez. Aztán kicsit  váratlanul vége lett a koncertnek 21:44-kor, így a közönség egy része még pont átért a Skindred bulira az Akváriumba tízre, a zenekar pedig, amilyen nagy ovációban vonult fel a színpadra legalább akkora hangorkán mellett hagyta el azt, azzal az ígérettel, hogy visszatérnek hozzánk. Reméljük így  is lesz!

A Disturbed egyáltalán nem zavaró, hiába utal erre a neve, igenis jó program volt így kedd estére, a húgy meleg levegőben és nem bántam meg, hogy az EZO TV szakembereire hallgattam, amikor őket választottam a Whitesnake helyett. Remélem, legközelebb nem kell ilyen nehéz döntéseket meghozni, és ha akarok, mindkét koncertet meg tudom nézni újra.

Addig is hallgassatok sok Disturbed-et, járjatok a Parkba koncertekre, sminkeljetek, vágassatok frizurát a DM bódéban és dúdoljátok, hogy Oh Wah ah ah ah!!!!!

További képek IDE KATTINTVA!

Fotók és cikk: Kieron