Mint oly sok más embernek, nekem is volt fiatalabb koromban egy rövidebb skate-punk időszakom. Aztán egyszer csak vége szakadt a dolognak, és csak nemrég kezdtem el újra felfedezni, hogy tudtak-e megújulni a stílust mai napig képviselő zenekarok. És míg azt láttam, hogy például a Blink 182 egy igen erőteljes irányváltás keretében, ma már rapperekkel turnézza körbe Amerikát, addig a Sum 41 bő egy hónappal ezelőtt kidobott egy ízelítőt, a Július 19.-én Order in Decline néven megjelenő nyolcadik stúdióalbumához. Az Out for Blood című nóta körülbelül a harmadszori meghallgatása után voltam 100%-ig biztos benne, hogy a Június 12. bulin, nekem is a Budapest Parkban a helyem. Lássuk milyen volt.
Háromnegyed hét környékén léptem be a Parkba, és már ekkor igen jelentős tömeg fogadott, szóval kisebb küzdelmekbe került, mire olyan helyre kerültem ahonnan kényelmesen ráláttam a színpadra, bár ez se tartott sokáig, mert Murphy és remek törvényei ismét elemében voltak, és pont elém került valaki, aki még az én közel két méteres magasságomat is verte egy fejjel. No de gondoltam, sebaj, a hang úgyis fontosabb. Pontban hét órakor meg is nyitotta az estét a Grenma, akiknek a zenéje, soha nem tudott közel kerülni hozzám, bárhogy is próbálkoztam. Ahogy az első pár szám után körbenéztem, az addigra úgy félig megtelt küzdőtéren, realizálnom kellett, hogy valószínűleg bennem van a hiba, mert a közönség igen jól érezte magát már ekkor is. Hangosításilag szinte tökéletesen szólt az egész, és a srácokon is látszott, hogy mekkora élményként élig meg ezt az egész bulit, Szalay Csongor énekes el is mesélte két szám közt, hogy két héttel a koncert előttig, ők is csak egy egyszerű jeggyel várták az estét, és nem is gondolták volna, hogy végül a fotósárok túloldalára kerülnek. Kicsit talán kevesebb, mint egy óra után vonultak le a srácok a színpadról, hogy átadják a helyet Deryck Whibley-éknek.
Amikor introként felcsendült az örök klasszikus Black Betty alatt, már igencsak úgy éreztem magam, mint egy kiló szardínia, akit egy fél kilós dobozba próbálnak betuszkolni. Ez egészen addig a pillanatig volt zavaró, míg a Motivation első hangjai fel nem csendültek. Innentől kezdve viszont már kicsit se tudott érdekelni, hogy valaki épp a nyakamba veti magát, esetleg a lábamra ugrik, elfelejtettem, hogy a térdem tropa, mert egyszerűen újra 15 lettem. És akárhová néztem magam körül, azt láttam, hogy nem vagyok vele egyedül. A Sum 41 sikerének a kulcsa véleményem szerint sose a zenei virtuozitásban, vagy a shakespeari szövegekben rejlett (Ahogy a Still Waiting videóklippjében is megjegyzi az ügynökfigura: „All sort of songs about skateboarding and getting dumped.”) hanem abban a nyers érzelemben, amit tökéletesen tudnak közvetíteni, majd 20 év elteltével is. Legyen szó dühről, boldogságról, fájdalomról, szomorúságról, ahogy az adott emóciót közvetítő dal felcsendült, úgy változott a közönség hangulata is. A With Me talán a legjobb példa ebből a szempontból, ahol szinte a teljes közönség egy nagy ölelésben énekelte együtt a dalt. Nyílván ellenkező előjelű példát is fel tudnék hozni, ahol nem öleltük, hanem ökleltük egymást, de kell is az ilyen „békés” feszültség levezetés mindenkinek a mindennapi robot után. És erre pont egy ilyen koncert a legjobb megoldás. Igaz hogy másnap reggel igen kevés helyen nem éreztem fájdalmat, de teljesen megérte. Talán az egyetlen negatívum, amit ki tudnék emelni, az a hangosítás volt egy-két helyen. A dob nem volt mindig a helyén, illetve történt egy fogtöméslazító mikrofongerjedés is a koncert a koncert fele körül, de ezek olyan apróságok, amiket igazán el lehet viselni, ha mellette két óra felhőtlen (és szaunameleg) szórakozás a jutalom. Ráadásképp bónuszként olyan dalokat, vagy legalább dalrészleteket is kaptunk, mint a Seven Nation Army, az Another Brick in the Wall, vagy a Queen legendás We will rock You-ja. Ezek a kis kellemes meglepetések olyanok voltak, mint a cseresznye a fagyikehely tetején. Összességében tehát kaptunk egy rengeteg energiával telt, (Ez volt a turné első állomása) néhol kicsit hamisan csengő, de ez senkit nem zavaró tökéletes feszültség levezető koncertet kedd este. Ha tehetném egy ilyen, vagy ehhez hasonló bulit mindenkinek felírnék receptre, legalább havi egyszeri adagolással. Most pedig csak az maradt vissza, hogy várom a július 19.-ét és, azt, hogy vajon az új albumot is elhozzák-e hozzánk.
Setlist:
– Motivation
– The Hell Song
– King of Contradiction
– Walking Disaster
– Underclass Hero
– Pieces
(+ Seven Nation Army Riff)
– Summer
– Out for Blood
– Jessica Kill
– Fake My Own Death
(+ Another Brick In The Wall Intro)
– Some Say
– The People Vs
– Drum Solo
(Faint / One Step Closer)
– Over My Head (Better Off Dead)
– No Reason
– We’re All to Blame
– Goddamn I’m Dead Again
– With Me
– We Will Rock You
(Queen cover)
– In Too Deep
– Still Waiting
Ráadás:
– Machine Gun
– Fat Lip
Cikk: Rafaello
Fotók: BudapestPark
