Lemezkritikák

Az Amorphis a mai színtér legaktívabb és legmegbízhatóbban működő csapatai közé tartozik. A finn banda olyan metal zenét játszik, melyre nagy hatással volt a 70-es évekbeli progresszív/pszichedelikus rock, valamint a finn népzene. Ehhez még hozzátehetjük a talán a pszichedelikus zenéken keresztül érkezett keleties (jobbára arabos) dallamokat. A 2003-as Far From The Sun lemezük pedig egyfajta összegzése mindannak, amit az Amorphis eddig csinált. Mondom ezt még úgy is, hogy a...

Dave Mustaine korábban úgy nyilatkozott a Metallicás éveiről, hogy akkoriban a bandában egyedül ő tudott zenélni. Nem voltunk ott a próbákon, így nem tudhatjuk füllentésről van-e szó, vagy Hetfieldék akkoriban valóban csak próbálgatták hangszereiket. Mindenesetre kikupálódtak, az egyszer szent. Ennek ellenére úgy tartom, hogy a ’80-as években a tengerentúli thrash brigádok technikai tudásban jóval előrébb tartottak, mint európai vetélytársaik. Főleg ugye a Bay Area színtér, így az Exodus, a...

Érdekes, ha egy zenekar szakít a hagyományokkal és más zenei vizekre evickél, a szaksajtó azonnal rájuk húzza a vizes lepedőt, emellett rajongók ezrei fordítanak nekik hátat. És itt most nem olyan változtatásokra gondolok, hogy két hanggal lejjebb hangolják a hangszereiket, hanem olyan jelentős eltérésekre, mint anno a Paradise Lost esetében, amikor a cső szigorú death/doom metalt felváltotta a Depeche Mode-szerű szintipop. Mi van mondjuk azokkal a zeneszerető emberekkel, akik...

A digitalizált világ egyik legnagyobb előnye, hogy hacsak nem akarsz, nem kell a lemezboltok előtt sorban állni egy albumért, hanem a megjelenés pillanatában elérheted digitálisan. Ráadásul különböző teaser-ek formájában már jó előre tudhatod ha kedvenceidtől érkezik valami friss a közeljövőben.  Sőt olyan zenekarokra is rátalálhatsz akikről eddig nem is hallottál, és ha nem létezne az internet esélyed sem lenne megismerni őket.   Így ismerkedtem meg 2021-ben a holland Dear Mother...

Gjoe-nak adott ígéretemet, miszerint főleg friss albumokra fogok koncentrálni, máris megszegném (bár már a MH-kritikámmal félig megtettem :) ), ugyanis miközben kutattam itthon, kezembe akadt a svéd Edge Of Sanity együttes Crimson című alkotása. Alkotásnak mondom, igen, mert semmi máshoz nem fogható, ami azelőtt (és talán azóta) melodikus death metal berkekben fogant. Egy megkérdőjelezhetetlen alapmű ez, a műfaj alapvetése, amit még a melodic death-császároknak tartott In Flames-nek sem sikerült überelniük...

Kicsit megkésve „szállítom” KlaszikuShock rovatunk újabb gyöngyszemét. Csúszásomnak oka nemes egyszerűséggel, a bőség zavarával magyarázható. Számtalan lemezről kellene még írnunk, ráadásul szemmel kell tartani az aktualitásokat is. Úgy is, ha néha ez fájó és szomorú. Miközben azon gondolkodtam melyik lemezt emeljem ki, olvastam a szomorú hírt az egykori kiváló TOTO énekes, Fergie Frederiksen haláláról. Adhatná magát, hogy akkor egy TOTO lemezt vegyek elő, mint anno szegény Clive Burr eltávozásának...

Eheti KlasszikuShock rovatunkban Németországba, egészen pontosan Alsó-Szászország egy kicsiny városába, Göttingenbe utazunk, hogy egy tehetséges fiatalokból álló alternatív-metál csapat első lemezéről írjunk nektek. A Sandra Nasic énekes, Henning Rümenapp gitáros, Stefan Ude basszer és Dennis Poschwatta dobos által 1994-ben alapított Guanos Apes zenekar, egy teljes generáció ikonjaként van jelen az alternatív rock és metál zene európai térhódítói között. Első albumuk az 1997-es Proud Like A God, máig a műfaj...

A 2014-es Massive Addictive lemez címe esetemben telitalálat, a mai napig rendszeresen megfordul a lejátszómban az anyag. Jól szól, a dalok tele vannak energiával, nagyon el lett találva a három énekhang aránya. Pont annyira kommersz, hogy még szórakoztató, a dallamok az első hallgatás után képesek belemarni magukat bárki agyába. Nagyon kíváncsian vártam tehát a folytatást. Nem egyszerű összefüggő gondolatsorként leírni mit gondolok a Maximalism-ről, maradjunk annyiban, hogy...

Annihilator – Alice In Hell, Exodus – Fabulous Disaster, Overkill – The Years Of Decay, Sepultura – Beneath The Remains, Sodom – Agent Orange, Kreator – Extreme Aggression. Szerintem minden thrasher kiegyezne azzal, ha egy lakatlan szigetre csak ezt a hat lemezt vihetné magával. Vérbeli thrash-alapvetések, ráadásul a másik közös pont, hogy mind 1989-ben született meg. A felsoroltak közül én a Kreator lemezét választottam. Mivel Kieron kollégám az Endorama...

Amikor meghallottam, hogy Olve Eikemo alias Abbath nélkül megy tovább a norvég black metal legenda Immortal, egyből olyan hasonlatok jutottak eszembe, hogy vajon Hetfield nélkül elképzelhető lehetne-e a MetallicA vagy Nergal nélkül a Behemoth. A fórumozok persze mindenkinél okosabban megmondták a frankót, de mind tudjuk, hogy a puding próbája az evés. Mivelhogy a kettészakadt zenekarból a skandináv színtér egyik legnagyobb és legszerethetőbb rocksztárja rukkolt elő elsőként a folytatással, ezért...