Thy Catafalque – Meta (2016)
Kijelenthetjük, hogy a Kátai műveknél, gőzerővel folynak a munkálatok. Hiszen még ki sem hült, a tavaly megjelent Sgúrr, máris itt a folytatás a Meta személyében. Emellet pedig, még saját néven is újra szóló albummal jelentkezet, továbbá életre hívta a Neolunar-ra keresztelt dark synt-pop projectjét. Be vallom, az első promo daloknál kicsit megijedtem, hogy az önismétlés csapdájába esik a mester, hiszen nagyon ismerős témák köszöntek vissza a dalokból. Később kidrült,...
Tankcsapda – Minden jót
Mielőtt bármit is mondanék a lemezről, szükségszerű leírni, hogy a Tankcsapda rock zenekar és nem metál. Ebből adódik, hogy nincs az új albumon - ahogy a többin sem - iszonytató deathmetálos lábdob, hörgések és társai.Azért fontos ezt leszögezni, mert az új album, a Minden jót kapcsán sok helyen róják fel a zenekarnak, hogy miért nincs egetrengető pörgés minden dalukban, miért énekel Lukács és nem vonyít. Aki ezekre vágyik,...
Steve ‘N’ Seagulls – Brothers in Farms (2016)
A Steve ‘N’ Seagulls már a névválasztás miatt dicséretet érdemel. Gondolom nem egy szomjas pillanatban ugorhatott be a fiúknak az ötlet... Adott öt figura, akik Finnország egyik nem túl frekventált részén összejárnak kicsit zajongani. Amit a Hayseed Dixie elkezdett a hard rock stílusban, azt ők átültették a metal több kategóriájába is. Az ACDC Thunderstruck című klasszikusát átgyúrták egy olyan Bluegrass stílusú feldolgozássá, amit logikusan egy Georgia állambeli underground rádióadó...
Midller – Éld át?! EP (2017)
Pár hete a közösségi oldalon írt rám egy nagyon régi kedves zenész-ismerősöm, nevezetesen Botos Laci. A következő sorokkal nem akarom magam öregbíteni, de tény, hogy Lacival elsőként még a szép reményekkel kecsegtető Nottingham zenekarral kapcsolatban ismerkedtem meg. Ennek pedig már idestova simán van vagy 15-18 éve. Laci akkor a vonatozást sem sajnálva pattant fel a gőzösre, hogy meg se álljon Gyömrőig, ahol én a néhai Sirius rádióban indítottam útjára...
KlasszikuShock: Blue Murder – Blue Murder (1989)
Múlthéten Kieron az egyetlen Winter Rose nagylemezt mutatta be, választása pedig megkérdőjelezhetetlen, végtére is a zeneiparnak számtalan alulértékel zenésze/zenekara/nagylemeze született. A Winter Rose is egyike volt az ilyen bandáknak. Kiváló nagylemezük ellenére sajnos ma már legtöbben csak úgy emlékeznek rájuk, hogy abban a bandában énekelt a kiváló torkú Dream Theater- pacsirta, James LaBrie. Ezúttal ugyanabból az évből választottam albumot, amikor az említett zenekar is kiadta egyetlen nagylemezét. Hű maradok...
Linkin Park – Hybrid Theory (2000, Warner)
Még el sem kezdtem írni a cikket, de már hallottam a hangokat. Azokat a hangokat, amiket ti fogtok mondani és/vagy gondolni arról, hogy van-e helye a Linkin Park debütalbumának a Rocközön virtuális hasábjain avagy nincs. Én úgy döntöttem, hogy van, és az alábbiakban ezen nézetemet igyekszem alátámasztani. Rögtön kezdeném a legfőbb okkal, amiért a Klasszikusok rovatba került: alig ismerik páran a röfferek közül. Főleg az idősebb generáció képviselői...
KlasszikuShock: Destruction – Release From Agony (1987)
Under Attack címmel május 13-án jelenik meg a német teuton thrasher legenda Destruction új stúdióalbuma, a 2012-es Spiritual Genocide folytatása. Igazából az ezredfordulós újrakezdés óta rendesen pörög a banda. Schmier 2000-ben való visszatérése után már a nyolcadik lemezt hozzák ki (ezúttal már a Nuclear Blastnál) és közben három koncert dvd-re is tellett az erejükből. Nagy agyalásokra nincs is szükség egy-egy újabb germán thrash csapáshoz. A két alapító tag, Marcel „Schmier”...
Necessary Darkness-Brutális EP jött a Dear Mother-től.
A digitalizált világ egyik legnagyobb előnye, hogy hacsak nem akarsz, nem kell a lemezboltok előtt sorban állni egy albumért, hanem a megjelenés pillanatában elérheted digitálisan. Ráadásul különböző teaser-ek formájában már jó előre tudhatod ha kedvenceidtől érkezik valami friss a közeljövőben. Sőt olyan zenekarokra is rátalálhatsz akikről eddig nem is hallottál, és ha nem létezne az internet esélyed sem lenne megismerni őket. Így ismerkedtem meg 2021-ben a holland Dear Mother...
KlasszikuShock: Crimson Glory – Transcendence (1988)
Kíváncsi vagyok, 2016 végén mennyien emlékeznek még egy bizonyos Crimson Glory zenekarra. Pedig a bandát az amerikai progresszív metal-mozgalom egyik zászlóvivőjeként tartják számon, a Queensrÿche, a Dream Theater, a Fates Warning és a Watchtower mellett. A ’80-as évek közepén a floridai zenekar azon új csapatok közé tartozott, akik visszahozták és újra divattá tették a technikás játékot és az erőt a Heavy Metalba. Volt is nekik négy nagylemezük. Két zseniális,...
KlasszikuShock: Amorphis – Far From The Sun (2003)
Az Amorphis a mai színtér legaktívabb és legmegbízhatóbban működő csapatai közé tartozik. A finn banda olyan metal zenét játszik, melyre nagy hatással volt a 70-es évekbeli progresszív/pszichedelikus rock, valamint a finn népzene. Ehhez még hozzátehetjük a talán a pszichedelikus zenéken keresztül érkezett keleties (jobbára arabos) dallamokat. A 2003-as Far From The Sun lemezük pedig egyfajta összegzése mindannak, amit az Amorphis eddig csinált. Mondom ezt még úgy is, hogy a...


















