Lemezkritikák

A minap olvastam, hogy a 21. század legjobb lemeze a német Hammer-nél, a Slipknot IOWA lemeze lett. Vagyis 2000 és 2016 között nem jelent meg nála jobb lemez. Ez akkora abszurdum, mint a Holdra utazás. Kapásból száz lemezt tudnék felsorolni, amely mellett az IOWA úgy elsápadna, mint a tej, amikor találkozott a kakaóval. Többek között a Periphery utóbbi albuma, a monstre dupla Juggernaut is köröket ver a fent említett...

Sok ember van, akinek semmit nem mond a Voivod név, ellenben sokaknak igen. Egyike azon zenekaroknak, akiket ennyi év távlatából is érdemes felkutatni, megismerni. Sokkal inkább, mint a mostanság megjelenő street food albumokat. Máig aktív zenekarról van szó, és annak ellenére, hogy mai albumaik nem érik utol minőségben a klasszikus kiadványaikat, fércmunkát soha nem préseltek hanghordozóra. Ezt az örökséget hivatott a Vektor táplálni első két albumán, magasra emelve a...

Érdekes érzések kavarodnak bennem miközben hallgatom a Words Of Blood nagyon friss, szinte még ropogós albumát, hisz pár napja látott napvilágot, hogy egy ilyen lerágott csont hasonlattal éljek. Alapvetően ez a ’90-es évek metalmuzsikája, nem sok értelmét látom modern metalnak titulálni, hisz ez a fajta groove alapú muzsika bő 20 éves. Plusz, a zenei alapok néha hard rock/heavy metal, megfejelve extrém vokalizálással. Ami számomra fura és némiképp értelmezhetetlen, az...

Újabb gyöngyszem, a hazai underground legmélyebb bugyraiból, a budapesti Oaken személyében. Magukat az urak, kísérletezős hardcore-ként definiálják, ez teljes mértékben igaz is. Épp úgy meg fér a zenéjükben a a doom-os, sludge-os hömpölygés mint a hardcore-os/crust-os agresszorkodás, vagy éppen a post-metal-os elszállás. Nekem hangzásilag és szövegvilágilag is a Fall Of Efrafa és a Downfall Of Gaia munkássága ugrott be. Ha egy mondatban kellene összefoglalnom azt mondanám ,hogy súlyos és...

A metal műfaj ágas-bogas, néha teljesen öncélú és átláthatatlan szertágazásában van egy olyan kinövés, mely sötétebb és súlyosabb bárminél is amire valaha ráaggatták a metal jelzőt. Ez nem más, mint a doom metal. Hogy bizonyítsam az első mondatomat, a doom metalt, mint műfajt, skatulyát végtelenségig lehet bontani, hisz doom zene a Black Sabbath és doom zene az Inverloch is, jelen ismertető tárgya és mégis mekkora a zenei, hangulati különbség....

Második Ep-jükhöz értek a debreceni égrengetők és tovább folytatják a tavalyi Zeng című lemezükön is taposott utat. A játék neve továbbra is atmoszférikus Post-Black metal, amiből úgy érzem, hogy már inkább csak a Post az erőteljesebb. Bár még mindig van egy csipetnyi Black metalos íz is. A rengeteg tagcserén és névváltoztatáson átesett zenekar, a tavalyi Zeng-en teljesedett ki és találta meg a saját hangját. A Hold pedig annak az...

1999-ben a Vörösmarty Művelődési Házban ismerkedtem meg a Dark Funeral zenéjével, amikor a Dimmu Borgir előtt nyitottak a Dodheimsgard és az Evenfall zenekarokkal együtt. Ahhoz elég hatásos volt a műsor, hogy 13 és fél évesen a fateromat kiakasszam velük, de élő teljesítményüket tekintve a fellépők egyike sem remekelt aznap este. Később a The Secrets of the Black Arts és Vobiscum Satanas lemezeket hallgatva, valamivel befogadhatóbbnak találtam az ex-Hypocrisy frontember,...

Mellőzöm a kötelező töri órát a bevezetőben és inkább kitérek arra, hogy miért is tartom a Gojirát az évezredforduló metal csapatának. Ha mindent egybevetünk, akkor nagyjából konszenzus születhet abban, hogy a '70-es éveket a Black Sabbath, a '80-as éveket a MetallicA, a '90-es éveket a Pantera uralta. A kérdés, hogy ki viszi tovább a fáklyát, már csak azért is megválaszolhatatlan, mert mindeközben nemcsak a zeneipar, de vele együtt a...

Arról már korábban írtam, hogy az idei Megadeth lemez bizony messze a várakozásaimon felül teljesített. Dave Mustaine-ék az új felállással igencsak telibe találták a klasszikus időszak rajongóinak ízlését, és a Youthanasia óta nem látott mesterművel rukkoltak elő. Nem gondoltam volna, hogy idén lesz még a zenei piacon olyan thrash metál alkotás, ami felveheti a versenyt a Dystopiával. Pedig lett, és nem csak, hogy felvette a versenyt, de talán meg...

A Lacuna Coil felállása komoly változásokon ment keresztül legutóbbi albumuk, a Broken Crown Halo 2014-es kiadása óta. Cristiano ‘Pizza’ Migliore gitáros és Cristiano ‘Criz’ Mozzati dobos már az album bemutató turnéján sem vettek részt, Marco "Maus" Biazzi pedig 2015-ben hagyta el a zenekart. A Delirium címre keresztelt új albumot a Cristina Scabbia (ének), Andrea Ferro (ének), Marco Coti-Zelati (gitár/basszusgitár/billentyűs hangszerek) és Ryan Blake Folden (dob) felállás jegyzi, az előzetes...