Agregator – Emberség (2009, Hammer)
A következő cikknek kicsit félve kezdek neki, hisz tárgya egy olyan album, amelyet földijeim hoztak napvilágra idén, és nemrégiben a novemberi Hammer mellékleteként is megjelent. Páran fel is hívtátok a figyelmemet a lemezre, de már az album megjelenésekor eldöntöttem, hogy én erről írni fogok, és ajánlásaitok csak megerősítettek ebbéli elhatározásomban. Nem árulok zsákbamacskát tovább, az Agregator új lemezével foglalkozom az alábbiakban. Aki ismer, a bevezetőből...
Hypocrisy – A Taste of Extreme Divinity
Aki nem ismerné a svéd Hypocrisy-t, annak egy kis történelem a zenekarról. 1991-ben alapította meg Peter Tägtgren. Eleinte saját maga működtette a zenekart, az első demót teljesen egyedül készítette el, amit még inkább Black Metal-ba lehet besorolni. Később csatlakoztak hozzá zenészek, a további munkásságát így végezte. Végig járták a Black metal-t és Death metal-t, amire végül kialakult az egyedi melodikus Death Metal stílusuk. Számomra nagyon szimpatikus lemezek az Into the...
Slayer – World Painted Blood (2009, Sony BMG)
Mi újat lehetne még írni a Slayerről? Talán semmit. Talán az egyetlen banda a nagy amerikai thrash-csapatok közül, amelyek nem álltak be a sorba látványosan finomkodni (persze azért nekik is volt egy South Of Heavenjük), mint például tette azt a Megadeth (Countdown - Risk), a Testament (The Ritual), vagy a Metallica (a teljes kilencvenes évek); amikor ezek ellágyultak, ők változatlanul taposták a gázpedált a Seasons In The Abyss-szal vagy...
Perzonal War – Faces (2004, AFM)
Napok óta meg vagyok fázva, köhögök is (köcsög malacok), nyakalom a teát itthon, így hát bőven van időm arra, amit szeretek (vagy amit nem szeretek csinálni, de unaloműzésnek kiváló). Egy ilyen szeles hétfői éjszakán jutott eszembe, hogy bővíteni kellene a klasszikusok rovatot egy alulértékelt remekművel. De mire essék a választás? A gyűjteményemet átnézve sokáig a Paradise Lost One Secondja látszott egyértelmű befutónak, később kalapba került még az Echoes Of...
Tankcsapda – Minden jót
Mielőtt bármit is mondanék a lemezről, szükségszerű leírni, hogy a Tankcsapda rock zenekar és nem metál. Ebből adódik, hogy nincs az új albumon - ahogy a többin sem - iszonytató deathmetálos lábdob, hörgések és társai.Azért fontos ezt leszögezni, mert az új album, a Minden jót kapcsán sok helyen róják fel a zenekarnak, hogy miért nincs egetrengető pörgés minden dalukban, miért énekel Lukács és nem vonyít. Aki ezekre vágyik,...
Children of Bodom -Skeletons in the Closet
A Bödön Kölkei idén sem tétlenkedtek, a Blooddrunk turné kellős közepén adták legújabb korongjukat, a Skeletons in the Closet-et (csontvázak a szekrényben). Ezzel az albummal a Bodom is beállt azon nagy előadók (pl. Metallica) sorába akik teljes cover albumot jelentettek meg, igaz, ezen számok nagy részére már nem sokan emlékeznek. A szóban forgó együttes sem akart semmi nagy durranást, csak egy apróbb válogatás lemezt, ezzel szemben az album a...
Deströyer 666 – Defiance (2009, Season Of Mist)
Hét évet kellett várni az ausztrál Deströyer 666 új lemezére, az előd ugyanis 2002-ben jött ki. A közbülső idő alatt kiadtak ugyan két EP-t (a legutolsót 2003-ban...), de bátran mondhatom, hogy egy hatéves szünetet követően tértek vissza ezzel a lemezzel. A black/thrash-fogat új albuma idén júniusban aztán megérkezett, és azt kell mondjam, megérte a várakozást. Nézzük picit átfogóbban, mit kínálnak nekünk a kengurus legények. Mint azt...
Shadows Fall – Retribution (2009, Everblack Industries)
A massachusetts-i brigád hatodik stúdióalbuma nem hozott nagy megfejtéseket. Nem definiálták a srácok önmagukat, azt nyújtják, amit már a 2007-es Threads Of Life albumon is mutattak: roppant korrekt, metalcore és régisulis thrash ízekkel nyakon öntött modern metalt, gyilkos riffekkel, őrült dobjátékkal, és szárnyaló kórusokkal. Semmi extra, véleményem szerint a Shadows Fall mégis állva hagyja a neothrash mezőny javát.1995-ben alakult az ötös, melyben három alapítótag is található (Jonathan Donais és...
Megadeth – Endgame (2009, Roadrunner)
Annak ellenére, hogy sosem voltam véresszájú Megadeth-fan, mindig is bírtam őket, és ezt a lemezt is nagyon vártam. Számora a Rust In Peace - Countdown - Youthanasia albumtrió jelenti a csúcsteljesítményüket, még akkor is, ha utóbbin már eltávolodtak a technikás, komplex thrashtől, és egy kicsit rockosabb irányt vettek. Ez a Risk albumon tetőzött, amire hadd ne vesztegessek több szót - nem érdemtelenül volt bukás. Mustaie viszont az új évezredben...
Shadow Gallery – Tyranny (1998, Magna Carta)
Tisztelt Röffer Társadalom! Fogadjátok szeretettel új kritikámat, melyet egy zseniális amerikai progresszív bandáról írok nektek! Ez a banda nem más, mint a Shadow Gallery!Ha jól sejtem, nektek ez a név nem mondd semmit, pedig nem akárkikről van szó. A Shadow Gallery napjaink, illetve az elmúlt évtized egyik legjobb progresszív rock/metal zenekara. Furcsa egy banda ez, mert még sosem mutatták be koncerten mit tudnak, a lemezeket „zsigerből”, szinte könnyedén, „csak úgy” készítik...















