The Defaced – Anomaly (2008)
Öt évet kellett várni a svéd melodic thrash-banda harmadik albumára. Elődje, a Karma In Black nagyon bejött, és az azon található 10 vs 9 nóta azóta is napi rendszerességgel pörög nálam. Az új albumra mindenből kicsit többet ígért az ötös: dallamból, agresszióból, dinamikából, és változatosságból is.
A Defaced új pacsirtáját Jens Bromannak hívják, ő váltotta a 2005-ben kiszállt alapítót, Henrik Sjöwallt, valamint a dobok mögé is új arc került, Henrik...
Carlos Santana – Guitar Heaven
Nemrég találtam egy érdekes blogbejegyzést az egyik nagy magyar hírportál címoldalán arról, hogy a világ egyik legelismertebb gitár ikonja, Carlos Santana új lemezt készített, méghozzá nem is akármilyet. Guitar Heaven címmel híres előadóművészek vendégszereplésével a 20. század legnagyobb rock legendái előtt teszi le tiszteletét 14 örök klasszikus feldolgozásával, melyek közt olyan ismert alkotások is helyet kaptak, mint a Smoke on the Water, a Deep Purple feledhetetlen slágere, a...
Satyricon – Live at the Opera (2015)
A tekintetben, hogy mi számít zenei fejlődésnek, illetve egyszerű váltásnak, valószínűleg sohasem lesz konszenzus, kiváltképp ha egy olyan műfajról van szó, mint a black metal. A Satyricon, hasonlóan a többi vezető skandináv hordához, örökké napirenden tartja ezt a kérdést, maga mögé parancsolva az olyan, mára már bagatell vitákat, mint a szintetizátor vagy a női vokál létjogosultsága a ”true” black metal zenékben. A Frost és Satyr által közel 25 éve...
Scorpions – Return To Forever (2015)
Aki kellően jártas a rock szakmában, nem hiszem , hogy bekajálta volna a 2010- es nagy búcsú dumát, én is csak jót tudtam mosolyogni ezen a jól bevált marketing fogáson. Azóta ugyebár kaptunk egy minden igényt kielégítő Sting In the Tailt 2010- ben , ami olyan ügyesen követte a Scorps hagyományokat, hogy majdhogynem a klasszikus albumok idején érezhettük magunkat. Most egy kicsivel több szünet után érkezett a hír, egy...
KlasszikuShock: KISS – Crazy Nights (1987)
Who Dares Wins. Condomnation. Kevesen tudják, hogy eredetileg ezen címek valamelyikével jelent volna meg a KISS tizennegyedik stúdiólemeze 1987-ben. A '70-es évek végére a korábban sikert sikerre halmozó banda komoly lejtmenetbe került, amiből végül csak a maszkok bravúros időzítésű elhagyásával és az 1983-as Lick It Up sikerével sikerült kikecmeregniük. Mindez ugyanakkor nem jelentette azt, hogy a zenekarban nyugvópontra jutottak a dolgok: hiába vált be tökéletesen gitárosként és dalszerzőként Vinnie...
Hungarian Rhapsody – Queen Live In Budapest (1986/2012)
A Live in Budapest a brit Queen együttes koncertfilmje, melyen az 1986. július 27-i, egyetlen magyarországi fellépésük látható. Az 1986-os Magic Tour egyik állomásaként a Népstadionban 70 000 ember előtt adott koncert teljes felvételét az együttes budapesti tartózkodása során készített jelenetekkel színesítették. A koncert több szempontból is jelentős. Egyrészt a Queen volt az első nyugati rockbanda, aki a vasfüggöny mögött adhatott ilyen nagyszabású koncertet. Másrészt ez volt a klasszikus...
Metallica – Hardwired…To Self-Destruct (2016)
Nyolc év után ismét visszatér Budapestre a Metallica! A Live Nation jóvoltából hazánkba is elér a Hardwired… To Self-Destruct című új album turnéja. 2018. április 5-én az arénában lép fel a világ egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb metalzenekara. Egészen a ’90-es évek elejéig ők voltak számomra az abszolút favorit, a kategóriák fölött létező félistenek. Máig a Master Of Puppets-et tartom annak a lemeznek, amely a heavy metal műfaján...
KlasszikuShock: Hooligans – Nem hall, nem lát, nem beszél...
Egy dolgot szeretek a Karácsonyban. Na jó, azzal együtt kettőt, hogy újra végignézhetem Kevin kálváriáját a betörőkkel. A másik fő pozitívum számomra, hogy a degeszre zabálás után ez az a három nap az évben, amikor nem hajt a „tatár”, szeretteinkkel összebújva kicsit kipihenhetjük az egész év okozta fáradalmakat. Ilyenkor jut idő bepótolni egy-két filmelmaradást, meghallgatni néhány olyan lemezt, amelyre nem jutott időnk, de persze kedvenc klasszikusainkat is elővehetjük. Ha...
Annihilator – Double Live Annihilation (2003)
Régen úgy tanultam, hogy ha egy zenekar „best of” vagy „live” lemez kiadására adja a fejét, az bizony valami nagy változás előszele. Vagy távozik a bandából egy emblematikus tag, vagy esetleg más zenei irány felé kacsingatnak a muzsikusok. Aztán később a kiadók is betársultak az ilyen kiadványok gyártásába, aminek legtöbbször mi rajongók, pontosabban a pénztárcánk itta meg a levét. A bársonyszékből dirigáló vezetők szemei előtt ilyenkor csak a dollárjelek...
Destruction – Under Attack (2016)
Interjúkészítésem során a zenészek többsége érdeklődik, hogy valójában tetszik-e nekem a zenéjük, és egyáltalán milyen muzsikákra gerjedek. Nem szoktam kitérni a válaszok elöl, de annyira konkrét feleletet sem tudok adni. Jobban mondva igyekszem én, de annyi minden tetszik a zenében, hogy szinte „mindenevő” vagyok. Épp ezért inkább azt szoktam megnevezni a kérdést feltevő zenésznek, mik azok a zenei irányzatok, amiket képtelen vagyok meghallgatni. Szerencsére ebből van kevesebb, így aztán...

















