KlasszikuShock: M.O.D. – Gross Misconduct (1989)
Írásom előtt kíváncsiságból szörfözgettem a hazai zenei portálok között, és meglepetésemre a Billy „Mosh” Milano vezette M.O.D. zenekarról, leszámítva a két magyarországi fellépést, szinte semmit sem írnak. Persze mi is ludasak vagyunk itt a Rockvilágnál, mert egy apró cikk szerepel nálunk is, az amúgy kisebb-nagyobb megszakításokkal, de 1986 óta működő csapatról. Ez által adja magát a felvetés: a KlasszikuShock rovatunkban egy ennyire alacsony publicitással rendelkező bandának joggal szerepelhet bármelyik...
KlasszikuShock: U.D.O. – Mean Machine (1989)
Nyilván megoszlanak a vélemények arról, hogy melyik lemezt is lehet klasszikusnak nevezni. Ez többnyire az ember szubjektív véleményén alapszik, persze ettől még a beszédes lemezeladási adatokat nem lehet megmásítani. Ami tetszik a Népnek, az bizony tetszik. Punk-tum. Arra viszont kíváncsi lennék, milyen végeredménnyel zárulna egy olyan szavazás, melyben azt kellene eldönteni, hogy az Accept vagy az U.D.O. lemezeit szeretik-e jobban a rockerek. Lehet, hogy az erős nosztalgia, vagy valóban...
The Defaced – Anomaly (2008)
Öt évet kellett várni a svéd melodic thrash-banda harmadik albumára. Elődje, a Karma In Black nagyon bejött, és az azon található 10 vs 9 nóta azóta is napi rendszerességgel pörög nálam. Az új albumra mindenből kicsit többet ígért az ötös: dallamból, agresszióból, dinamikából, és változatosságból is.
A Defaced új pacsirtáját Jens Bromannak hívják, ő váltotta a 2005-ben kiszállt alapítót, Henrik Sjöwallt, valamint a dobok mögé is új arc került, Henrik...
KlasszikuShock: Gary Moore – Wild Frontier (1987)
Gary Moore észak-ír gitáros napjaink rockzenéjét egyik legjelentősebben befolyásoló zenész, hiszen pályafutása során játszott blues-rockot (Skid Row), progresszív rockot (Colosseum II), hard rockot (Thin Lizzy) majd a blues felé fordult. Gary Moore játéka a bluesban és a korabeli beatzenékben gyökerezik. Annak ellenére, hogy legtöbben rockgitárosként ismertük meg, aki később „kipróbálta” magát a bluesban is, sokan nem tudják, hogy ő a blues miatt kezdett el gitározni, és magát blues sznobként...
Arena – Contagion (2003)
Clive Nolan egy fantasztikusan tehetséges brit billentyűs, akit a prog rock színtéren évek óta istenként tisztelnek az olyan csapatokban, projektekben nyújtott zeneszerzői, muzsikusi teljesítménye miatt, mint a Pendragon, a Strangers On A Train, a Jabberwocky, a Shadowland, az Ayreon, vagy épp az Arena. A brit prog rock zenekar eddigi pályafutását illetően számomra az 1998-as The Visitor album számít az abszolút csúcspontnak. Ott mind a zenét, mind a szövegeket, mind...
Sting in the Tail lemezkritika és Scorpinformációk
The Best Is Yet To Come... Rudolf Schenker, Klaus Meine, Matthias Jabs, James Kottak és Pawel Maciwoda a Scorpions tagjai beiktatást nyernek a Hollywood's RockWalk -ba 2010. április 6-án délután. A Scorpionst -- amely együttes eladott, több, mint 100 millió lemezt világszerte-- a rajongóik tisztelik meg, egy különleges ceremónia keretein belül a Guitar Center in Hollywood-ban. Ez a jelölés egy nagyon különleges alkalom a Scorpions számára: március 23-án...
Naturus – Love of the Lightside | Live on...
Sok jó kritikát kapott a Naturus a debütáló lemezükre, mondhatom azt is, hogy megérdemelten. Természetesen az észrevételeimmel nem lehúzni szándékozom a Love of the Lightside-Live on the Darkside albumukat, remélem maguk a tagok sem veszik a kritika egyes pontjait degradálónak. Nem cicóztak a srácok, egyből egy 10 perces dallal indítják a lemezt, melynek címe: A Derelict Planet. Egy ennyire hosszú számban pedig bőven kínálkozott is lehetőség, hogy minél többet mutassanak...
Deja vu, avagy néhány szóban a Magnetica DVD-ről
Tegnap délután becaplattam a Rocközön.com stúdióba, mert előzőleg láttam kiírva a honlapon, hogy megvásárolható a Magnetica DVD-je, amit a Szigeten rögzítettek.
Mivel ott voltam a koncerten, ráadásul Hemi emlékére adták ki, aki utolsó találkozásunkkor mesélte, hogy ezt az anyagot vágja, és nem tudja úgy betenni a hülye fejem, hogy ne legyen ciki, hogy "alszom", elhatároztam, hogy mindenképp megszerzem a korongot.
Steve szólt, hogy ő pénteken bemegy a rádióba, és megveszi, így...
Candlemass – Ancient Dreams (1988)
Sikertörténetről, népszerűségről a doom bandák esetében nem beszélhetünk, kizárólag kultikus státuszról. A metal műfaj egészét figyelembe véve, a legmostohább sorsú stílusról van szó, ellenben eme műfaj rajongói a legőszintébbek, leglojálisabbak. Igazságtalanság és szégyen, hogy az olyan csapatok, mint a St. Vitus, a Trouble, a Pentagram, a Solitude Aeturnus, a Revelation vagy a Count Raven sosem kapták meg az őket megillető elismerést.
Az 1984-ben, a svédországi Stockholm-ban - a '82-től működő...
KlasszikuShock: Sodom – Agent Orange (1989)
Dave Mustaine korábban úgy nyilatkozott a Metallicás éveiről, hogy akkoriban a bandában egyedül ő tudott zenélni. Nem voltunk ott a próbákon, így nem tudhatjuk füllentésről van-e szó, vagy Hetfieldék akkoriban valóban csak próbálgatták hangszereiket. Mindenesetre kikupálódtak, az egyszer szent. Ennek ellenére úgy tartom, hogy a ’80-as években a tengerentúli thrash brigádok technikai tudásban jóval előrébb tartottak, mint európai vetélytársaik. Főleg ugye a Bay Area színtér, így az Exodus, a...


















