Lemezkritikák

Hogy a Klasszikushock rovatba, vagy inkább a új lemezismertetők közé tartozik a Season of Mist kiadó jóvoltából újrakiadott első Inquisition lemez, az 1998-as Into the Infernal Regions of the Ancient Cult, azt mindenki döntse el maga. Jómagam úgy vélem, hogy ez az anno méltatlanul háttérbe szorult album, megérdemli a figyelmet, nem csak azért, mert úgy gondolom, hogy ez a legjobban sikerült black metal debütálás, hanem mert egy kezünkön megszámolhatjuk, hány...

Jelenkorunkban szinte nagyítóval sem találni igazán karakteres rock bandát, annál inkább tele van a piac az egyéniség minden szikráját nélkülöző társasággal.  Arra ,hogy a címszereplő  társaságban rátalálok valami egészen újszerűre   - nyilván nem számítottam, de blődség is lenne eredetiséget várni egy olyan brigádtól ,akik nyíltan a nyolcvanas évek elemeiből építkeznek.  A 2013. végén megalakult los angelesi Shock metal brigád nem titkolt célja megidézni a nyolcvanas évek  L.A. Rock /...

Ha van valami, amit mi Haterek gyűlölünk, akkor az a most tárgyalt banda állandó és indokolatlan hasonlítgatása a Behemoth és Vader zenekarokhoz. Először is, a Hate előbb alakult és kezdett el death metalt játszani, mint az Adam "Nergal" Darski vezette behemót horda. Másodszor pedig, nem lenne hülyeség azzal vádolni mondjuk az In Flames-t, hogy nyúlja az At the Gates-et? DE. Göteborg, mint a metal színtér egyik fellegvára, mára megkerülhetetlen...

Mi sem bizonyítja jobban a Sleaze / Glam metal újra virágzását, mintsem az a tény, hogy már Olaszországból is kapunk ilyen jellegű jófajta rock muzsikákat. Habár nem elfelejteni, mekkora fesztiválokat rendeznek a  dígók  ,a dallamos , Hard rock égisze alatt, amiért csakis irigyelhetjük őket.  A torinoi glam/  sleaze kvartett is egészen a mára már hőskorként tisztelt nyolcvanas évekig  nyúl vissza, oly sok jelenkori kortársával egyetemben.  Hogy ez mennyire becsületes...

Sok jó kritikát kapott a Naturus a debütáló lemezükre, mondhatom azt is, hogy megérdemelten. Természetesen az észrevételeimmel nem lehúzni szándékozom a Love of the Lightside-Live on the Darkside albumukat, remélem maguk a tagok sem veszik a kritika egyes pontjait degradálónak. Nem cicóztak a srácok, egyből egy 10 perces dallal indítják a lemezt, melynek címe: A Derelict Planet. Egy ennyire hosszú számban pedig bőven kínálkozott is lehetőség, hogy minél többet mutassanak...

Nagy reményeim vannak 2015-re az előre várható lemezek miatt, főleg azért mert a 2014-es év jó, ha öt olyan lemezt produkált, amit biztosan hallgatni fogok a jövőben is. Az idei évet nem is indíthatnánk jobban, mint Svédország első számú fekete fém exportjával, a Marduk új lemezével a Frontschwein-nal. Az elsőként kiszivárogtatott felvételek jócskán megnövelték a lelkesedésemet, és nem is csalatkoztam. Az előző, Serpent Sermon című albumukat az általam amúgy sem piedesztálra...

El tudnátok úgy képzelni a Tankcsapdát, hogy Lukács csak a basszusgitárt pengetné és bevennének egy énekest a bandába? Naná, hogy nem, hisz Lukács szövegvilágát más szájából hiteltelennek éreznénk, arról nem beszélve, hogy a debreceni banda a megalakulásától kezdve trióban nyomta. És ez, most miként kapcsolódik a New Jersey-beli Passaic városában alakult Whiplash zenekarhoz? Az égadta világon sehogy, ha csak azért nem, hogy a szintén trióként funkcionáló zenekar két roppant...

A bandatagok mellett engem is megmosolyogtat, amikor a Vesania-t, Lengyelország vezető metal supergroupjaként emlegetik. Akik nincsenek teljesen tisztában eme alulértékelt szimfonikus black metal banda történelmével, hajlamosak ekképp aposztrofálni a (többek közt) Behemoth, Decapitated, Dimmu Borgir, Vader… stb stb… tagokból álló hordát, pedig a történet pont fordítva történt. Bár az elmúlt években lényegesen több aktivitást mutattak Bem József unokái az előbb említett csapatok oldalán, szerencsére Tomasz „Orion” Wróblewskinak még a...

Ha nem cseng ismerősen Vörös András neve, akkor kénytelen leszel autodidakta módon felzárkózni, mert ha most megkísérelném tömören összefoglalni az elmúlt 20 évet, akkor hosszabb lesz a bevezető, mint a lemezkritika. Nem is nagyon akarom az elődzenekar, Superbutt históriáját sem feszegetni, mert ez itt egy új történet, így is tessék közelíteni az Ørdøg első fejezetéhez, ami a Tíz Fekete Dal címet viseli. (Csak nem egy kis tiszteletadás Agatha Christie felé…?) ...

25 év nagy idő. Ahogy a mondás is tartja, annyi idő alatt sok víz lefolyik a Dunán. Hát még az Amazonason! 25 év alatt a zenei trendek is jócskán átalakulnak, változnak. Pont ennyi évvel ezelőtt (na jó, szeptemberben, most meg ugye a naptár szerint mindjárt vége az évnek) jelent meg egy olyan lemez, amit a szaksajtó nemes egyszerűséggel a Slayer 1986-os mesterművéhez, a máig utolérhetetlen Reign In Blood-hoz hasonlított....