Arjen Lucassen a 80-as években sem volt egy ismeretlen figura. A holland gitárost akkoriban olyan metal csapatokból lehetett ismerni, mint a Bodine vagy a Vengeance. A 90-es évek közepétől azonban Arjen elment a progresszív rock operák irányába és az Ayreon név alatt kiadott lemezei egyre komolyabb szakmai és közönségsikereket arattak. A 2000-ben megjelent monumentális ikeralbum, a Universal Migrator után Ambeon néven adott ki egy nyugis ambient lemezt egy mindössze 14 éves énekeslánnyal, majd érdeklődése ismét a metal felé fordult. Ennek eredménye lett a 2002. május 21-én boltokba került Star One album, ami egy igazi heavy metal anyag, jellegzetes Arjen Lucassen, sőt itt-ott Ayreon ízekkel.
Érdekesség, hogy a lemezt eredetileg Bruce Dickinsonnal készítette volna el Arjen. Dickinson egyszer megkérdezte tőle, hogy akarna-e konceptalbumot készíteni vele Macbethről, erre Lucassen azt felelte, hogy olyat csinált már a Jag Panzer (a 2000-res Thane To The Throne című Jag Panzer album). Azért az új dal-ötleteket elküldte az Iron Maiden frontemberének, aki a meghallgatások után felvetette, hogy csináljanak valami olyasmit, ami a Deep Purple és a Hawkwind keveréke, valami elszálltabb, space-esebb anyagot. Dickinson el is kezdett dolgozni a dalszövegeken, Lucassen pedig tovább csiszolgatta a dalokat. Igen ám, de a hír eljutott Bruce menedzserének a fülébe is, akinek nem tetszett, hogy őt nem avatták be, ezért keresztbe tett, így elvetették a projektet.
Így aztán főhősünk végül négy énekesre osztott szólószerepet. Közülük a legismertebb a Symphony X frontember Russell Allen. További résztvevők a holland Floor Jansen a dark metalt játszó After Foreverből, Damian Wilson (ex-Threshold), aki mostanában szólópályáját egyengeti, valamint Dan Swanö. Utóbbi az egyetlen olyan vendégénekes, aki eddig még nem dolgozott együtt Arjennel. A háttérvokáloknál Robert Soeterboekre esett a választás. A füstös hangú holland – akit már Ayreon albumokon is hallhattunk – mostanában a Wicked Sensation nevű hard rock bandában próbál szerencsét.
Ami a zenész-szekciót illeti, a zenei alapok feljátszásáért Arjen felelős, ő szólaltat meg minden hangszert az ütősök kivételével, ahol a Flight Of The Migrator korongon már bizonyító Ed Warby (ex-Gorefest) szerepel. Egy-két mesteri szóló erejéig felbukkan a Shadow Gallerys Gary Wehrkamp, a szintén amerikai Erik Norlander billentyűs és egy újabb „Ayreon-újonc” Jens Johansson (Stratovarius).
A Space Metal lemezen Arjen a hetvenes évek jellegzetes Hammond soundját ötvözi súlyos metal riffekkel úgy, hogy közben nem hiányoznak az Ayreon lemezekre jellemző dallamok és fantasztikus kórusok sem. A dalok szövegeit egytől-egyig sci-fi filmek ihlették. Nem vagyok egy mozimániás, ám könnyű a dalokat beazonosítani. Nem nehéz felismerni a Star Wars témát a Master Of Darknessben, ahol a jó és rossz csatáját Gary Wehrkamp és Jens Johansson vívja, ám ezúttal fénykard helyett gitár és billentyű a fegyver. Szédületes szólópárbajt mutatnak be, de ne feledkezzünk meg Erik Norlanderről sem, aki szimfonikus játékával járul hozzá az összképhez. A Sigourney Weaver főszereplésével készült Alien ihlette Perfect Survivorban pedig Dan Swanö mutatkozik be új oldaláról: sokkal melegebb, érzelmesebb hangon énekel. Hihetetlen képességű fickó. A High Moon dal ahhoz a Gyilkos Bolygó című 1981-es filmhez kapcsolódik, melyben Sean Connery is játszott. Ez már egy erősebben Lucassen-féle alkotás – ami megfontolt zakatolását és rock operásabb megoldásait, hangulatát illeti. De nevezhetném elvontabbnak vagy indirektebbnek is. Floor Jansen hangja kifejezetten szép és a fiúk is rendesen villognak. A negyedik Star Trek-ihlette Songs Of The Ocean folytatja a High Moon űr-futurizmus hangulatát. A refrén egyszerűen páratlan, igényes megvalósítása pedig a legalapvetőbb, ha Arjennel állunk-ülünk szemben. The Eye Of Ra – ez már ránézésre sem lehet más, csakis a Stargate, vagyis a Csillagkapu. A dal két részből áll. A Gateway To The Stars mintegy bevezetésül szolgál a történet magvához, mely részletesen beszámol az utazásról, melyet a Kurt Russell és James Spader által vezetett legénység átélt, midőn megérkeztek a kapu túloldalára… Míves gitárszólót és olyan vokálokat hallunk ebben a lassan áradó dalban, melyekről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A Sandrider aztán felráz minket, visszahozza a lendületet, a dinamikát a hangfalakba keleties-misztikus dallamvilágával. A lemezt záró Starchild a 2001 Űrodüsszeia filmre alapszik. Szép, balladisztikus darabként maradt utoljára, három részből álló triptichon megoldással. Csupán az utolsó két percre indul be istenigazából, de így is méltó befejezése egy változatos, erőteljes, mégis lírai, zseniálisan megírt albumnak.
Ha imádod a prog metalt és idén csak egy lemez megvásárlására futja, akkor választd ezt! Nem fog csalódást okozni.
Pontszám: 8/10
A lemezen közreműködő zenészek:
Arjen Anthony Lucassen – gitár, basszusgitár, szintetizátor, hammond orgona
Ed Warby – dob
Floor Jansen – ének
Russell Allen – ének
Damian Wilson – ének
Dan Swanö – ének
Jens Johansson – szintetizátor (a 2, 5, 9, 10 dalokban)
Erik Norlander – szintetizátor (5, 9 dalokban)
Gary Wehrkamp – gitár (a 5, 6 dalokban)
A lemezen hallható dalok listája:
01. Lift-Off (intro)
02. Set Your Controls
03. High Moon
04. Songs Of The Ocean
05. Master Of Darkness
06. The Eye Of Ra
07. Sandrider
08. Perfect Survivor
09. Intergalactic Space Crusaders
10. Starchild
