Külföldi

Ha nem haragszol kedves olvasó most rögvest állást foglalok, miszerint  a HOL idei, immáron tízedik albuma kifejezetten jóra sikeredett. Mint szinte minden nagy bandát, őket is körülveszi az a tézis, miszerint van két – három etalon albumuk, amit megugrani nem fognak, talán soha nem is lesznek képesek rá. Jelen esetükben ezek a főművek a debüt, illetve Sahara voltak, aztán közmegegyezéses kedvenc még az őket ismerők részéről az újrakezdés után...

Az 1993-ban alakult Apocalyptica már a kezdetektől egy teljesen egyéni utat választott. Pár évvel korábban, még a helsinki Sibelius Akadémia diákjaiként e fiatal virtuózok beléptek egy csellózenekarba, amely Bach-tól Hendrixig mindenkitől játszott zenét. Azonban Eicca Toppinen és három barátja valami ütősebbet forgatott a fejében. Miután mindhárman a heavy metalért rajongtak, elhatározták, hogy megalapítják a saját együttesüket. Azt gondolom, a finn csellós csávók – akár tudatosan, akár ösztönösen tették ezt...

Dying To Live címmel október 16-án jelenik meg a Whitesnake-hez tavaly csatlakozó Joel Hoekstra gitáros (Night Ranger, TSO, Jeff Scott Soto stb.) új szólóalbuma, amely - ellentétben a korábbi három önálló lemezével - már nem instrumentális gitáranyag, hanem egy valóságos sztár kavalkádot rejt a melodikus hard rock korong. Slash 2010-es szólólemeze óta nagyon bírom a „mindenki énekeljen egy kicsit a dalaimban” típusú albumokat. Szerencsére az utóbbi időben egyre többen nyúlnak hasonló...

Az 1991-es alakulás óta három nagylemezt és négy EP-t kiadott brazil Angra nemrég megrendítő erejű változáson esett át. A régi tagság háromötöde – a ritmusszekció (Luís Mariutti basszeros és Ricardo Confessori dobos) és az egyéni hangú énekes, André Matos – eltávozott a zenekarból. Egy ilyen fejlemény sok csapatot azonnal a padlóra küldött volna, de a két Angra gitáros (Rafael Bittencourt, Kiko Loureiro) meglepően gyorsan összeszedte magát és az új...

A bandatagok mellett engem is megmosolyogtat, amikor a Vesania-t, Lengyelország vezető metal supergroupjaként emlegetik. Akik nincsenek teljesen tisztában eme alulértékelt szimfonikus black metal banda történelmével, hajlamosak ekképp aposztrofálni a (többek közt) Behemoth, Decapitated, Dimmu Borgir, Vader… stb stb… tagokból álló hordát, pedig a történet pont fordítva történt. Bár az elmúlt években lényegesen több aktivitást mutattak Bem József unokái az előbb említett csapatok oldalán, szerencsére Tomasz „Orion” Wróblewskinak még a...

Amire öt éve vártam, megtörtént: Ózék befejezték a Gaia-sztorit, amivel lényegében az új évezred nagy részében foglalkoztak. A monumentális, háromrészes koncepció első fele még 2003-ban látott napvilágot, épphogy szimpla albumként (Txusék akkor még nem akartak dupla CD-t, két nótát le is hagytak a végleges verzióról), ám a Gaia II: La Voz Dormida két évvel később már két diszken terpeszkedett el, mint ahogy a trilógia befejező része, az Atlantia...

Valahogy az Aachenből származó Holy Moses sosem tartozott Németország élcsapatai közé. A Ramon Brüssler basszeros és osztálytársai által életre hívott banda thrash metalban utazik, amitől még sikeresek is lehettek volna, hisz tudjuk, hogy a Sodom/Kreator/Destruction triumvirátus például megalakulásuk óta töretlen sikereket ér el. Pedig ha azt vesszük, Ramon fejéből előbb pattant ki a zenekarosdi, mint a már említett bandák esetében, hiszen a Holy Moses 1980-ban már javában demózgatott. Fölösleges...

A Falkenbergből származó Ablaze My Sorrow 1993 nyarán alakult, alapító tagjai Magnus Carlsson (gitár) és Martin Quist (gitár/ének) voltak, akikhez néhány héttel később csatlakozott Anders Brorsson (basszusgitár) és Fredrik Wenzel (dob), és már készen is volt a zenekar. Természetesen ők is végigjárták a ranglétrát, de melodikus death metaljuk mit sem változott. Nem úgy a banda tagsága, az első demószalag (For Bereavement We Cried, 1994) után Fredrik Wenzel dobos lelépett,...

Április 23-án jelent meg a brit fémzene ikonikus alakjának, a Paradise Lostnak a legújabb nagylemeze. A Tragic Idol címre keresztelt alkotás már a nevéből is arra enged következtetni, hogy ez valami nagyon kemény és súlyos alkotás lesz, igazi dark-goth remekmű, ahogy csak Nick Holmesék tudják. Érzek némi következetességet az album szerkezetében. Mélyen és lassan indul, összeroppant az a nyomás, amit a zene hordoz magával. Aztán egyre...

2010 végén új Motörhead stúdióalbum jelent meg. Kereken a huszadik. Úgy tűnik Lemmy érzékelte az idők szavát és az új lemezt korszerűbbé tette. Értem ez alatt az elektronika fokozott használatát, samplereket és egyéb kütyüket, illetve a rap betéteteket, a mélyre hangolt gitárokat és a tört ütemeket. Betojtatok mi? Természetesen ebből egy szó sem igaz. Sőt ez az album sokkal inkább a hagyományos Motörhead irányvonalat képviseli, mint az...