Valahogy az Aachenből származó Holy Moses sosem tartozott Németország élcsapatai közé. A Ramon Brüssler basszeros és osztálytársai által életre hívott banda thrash metalban utazik, amitől még sikeresek is lehettek volna, hisz tudjuk, hogy a Sodom/Kreator/Destruction triumvirátus például megalakulásuk óta töretlen sikereket ér el. Pedig ha azt vesszük, Ramon fejéből előbb pattant ki a zenekarosdi, mint a már említett bandák esetében, hiszen a Holy Moses 1980-ban már javában demózgatott. Fölösleges azon agyalni, hogy a banda miért nem bírt a „másodosztályból” soha feljutni, ez már örök talány marad. Az viszont a többi thrash bandától mindenképp különlegessé tette őket, Sabina Classen személyében egy gyönyörű énekesnő áll a fronton. A ’80-as évek közepén ez abszolút nem volt divat, hiszen a szebbik nem jeles képviselői ha zenélésre adták a fejüket, akkor olyan nyálka-amálka bandákban nyomultak, mint a Vixen vagy a Femme Fatale. Sabinának persze eszében sem volt szépen énekelni, úgy is vonult be a metal történelmébe, mint a „legkevésbé nőies hangú énekes”.

A Holy Moses többszöri demózgatás után a kis független Aarrg Recordsnál 1986-ban Queen Of Saim címmel jelentette meg első nagylemezét. Mondhatni, semmi vízhangja nem lett. Az egy évvel később megjelent Finished With The Dogs lemezükkel azonban olyan bandákkal turnézhattak, mint a Rage vagy az Angel Dust. Nyilván ezt a kisebb népszerűséget az is elősegítette, hogy 1988-ban Sabina Classen lett a háziasszonya a Mosh című német heavy metal TV shownak. Ott pedig kellően bereklámozhatta harmadik nagylemezüket, mely egy teljes sztorit mesél el. Nevezetesen Lichtensteinbe kalauzol minket, ahol egy emberek által tervezet gép életre kell, ezzel veszélyt jelentve Földünkre.

Egészen a ’90-es évek közepe tájáig adtak ki lemezeket, de aztán megakadt a lendület. Az 1992-es Reborn Dogs elkészítése után Sabina kiszállt a Holy Mosesből, az 1994 augusztusában kiadott No Matter What’s The Cause korongon már a gitáros, Andy Classen vette át a frontemberi szerepet (aki mellesleg Sabina férje). Ez bizony kárász életűnek bizonyult, így a banda még abban az évben fel is oszlott. Érdekesség, hogy a lemezt még az sem mentette meg, hogy az S.O.D. basszusgitárosa, Dan Lilker is közreműködött az albumon. Hat év szünet után azonban Sabina Classen egy teljesen új felállással feltámasztotta a zenekart, visszatérő kiadványuk pedig a tavalyi Master Of Disaster EP volt. Az új nagylemezre sem kellett sokat várni, mely Disorder Of The Order címmel idén nyáron, egész pontosan június 24-én került a lemezboltok polcaira.

Az igazat megvallva egy ilyen thrash album nem igényel hosszas vesézést, már néhány hallgatás után körvonalazódik a vélemény. Ha röviden – és cinikusan – fogalmaznék, annyit írnék, hogy aDisorder Of The Order egy standard thrash album, semmi több, és tulajdonképpen ez az igazság. Egy múltidéző, visszakanyarodó anyag, ami minden régi Moses fannak kellemes perceket fog szerezni, de kötve hiszem, hogy új rajongók ármádiáját tudná felsorakoztatni Sabina “Princess of Hell” Classen és a srácok mögé. Annyira ugyanis nem jó. Meglehetősen tipikus zakatolós, fűrészelős thrash riffekkel szerelték fel az összes számot (Franky Brotz és Jörn Schubert a két gitáros) melyek közül csak némelyiket dobja fel egy-egy a zúzás hátterében meghúzódó harmónia. Sebesség szempontjából a középtempójú részek és a mezei thrash-gyorsasággal tekerő szerzemények, részletek váltják egymást. Sabina hangját nem igazán szeretem, ugató ordítása egy idő után roppant idegesítővé válik. A muzikális oldalon sem kaptak helyet világmegváltó dolgok. Az egész amúgy rendben van, de az igazán fifikás, esetleg újító megoldások ezúttal elmaradnak. A zenészekre annak ellenére nem lehet panasz, hogy igazából elég egyszerűek a nóták, de Julien Schmidt dobost külön ki kell emelni, mert végig királyul nyomatja a duplázót, sőt a dobhangzása is nagyon bejön. Nem vagyok viszont ennyire elégedett a szólómunkával. Kevéske is a szóló, azok is elég egyszerűek, ráadásul alul is lettek keverve ezek a részek, így gyakran elveszik a végeredmény.

Összességében rossznak nem nevezném a lemezt, de igazán jónak sem. Nyilvánvalóan nem a Moses legjobb anyaga, hanem pusztán egy becsülettel összerakott, kerek thrash lemez. Annak viszont kifejezetten örülök, hogy a csendesebb évek ellenére újra működnek.

Pontszám: 6/10

Az együttes tagjai:
Sabina Classen – ének
Franky Brotz – gitár
Jörn Schubert – gitár
Andreas Libera – basszusgitár
Julien Schmidt – dob

A lemezen hallható dalok listája:

01. Intro
02. We Are At War
03. Disorder Of The Order
04. Break The Evil
05. Deeper
06. Hell On Earth
07. I Bleed
08. Blood Bond
09. 1000 Lies
10. Princess Of Hell
11. Verfolgungswahn
12. Heaven vs. Hell