Külföldi

Európa (sőt, nem túlzás, talán a világ) heavy metal színtere a Hammerfall 90-es évekbeli felbukkanásával kezdett éledezni. Addig a kétlábgépes, tökösen riffelő muzsika tabunak számított, helyét elektronikus zenék, rap, és a többek között a Nirvana és a Pearl Jam aktív közreműködésével az évtized közepére csúcsra juttatott, majd lassan megfáradni kezdő grunge foglalta el. Dronjakék aztán a Glory To The Brave albummal visszahozták a köztudatba a metal muzsikákat, és ahogy...

A massachusetts-i brigád hatodik stúdióalbuma nem hozott nagy megfejtéseket. Nem definiálták a srácok önmagukat, azt nyújtják, amit már a 2007-es Threads Of Life albumon is mutattak: roppant korrekt, metalcore és régisulis thrash ízekkel nyakon öntött modern metalt, gyilkos riffekkel, őrült dobjátékkal, és szárnyaló kórusokkal. Semmi extra, véleményem szerint a Shadows Fall mégis állva hagyja a neothrash mezőny javát.1995-ben alakult az ötös, melyben három alapítótag is található (Jonathan Donais és...

Nem mondható el rólam, hogy a kezdetektől, hű de baromi nagy Stryper-fan voltam. Nem mintha bármi bajom lett volna a keresztény metalarcok dallamvilágával, egyszerűen a beáramló információ hiányában nem jutott el hozzám az általános iskola padjai közé a legendás érájuk (The Yellow And Black Attack 1984, Soldiers Under Command 1985, To Hell With The Devil 1986, In God We Trust 1988). A két László – Cselőtei és Lénárd- még...

Mi újat lehetne még írni a Slayerről? Talán semmit. Talán az egyetlen banda a nagy amerikai thrash-csapatok közül, amelyek nem álltak be a sorba látványosan finomkodni (persze azért nekik is volt egy South Of Heavenjük), mint például tette azt a Megadeth (Countdown - Risk), a Testament (The Ritual), vagy a Metallica (a teljes kilencvenes évek); amikor ezek ellágyultak, ők változatlanul taposták a gázpedált a Seasons In The Abyss-szal vagy...

Jelenkorunkban szinte nagyítóval sem találni igazán karakteres rock bandát, annál inkább tele van a piac az egyéniség minden szikráját nélkülöző társasággal.  Arra ,hogy a címszereplő  társaságban rátalálok valami egészen újszerűre   - nyilván nem számítottam, de blődség is lenne eredetiséget várni egy olyan brigádtól ,akik nyíltan a nyolcvanas évek elemeiből építkeznek.  A 2013. végén megalakult los angelesi Shock metal brigád nem titkolt célja megidézni a nyolcvanas évek  L.A. Rock /...

Furcsa párosítással kezdeném ezt az írást, hiszen elég ritka, hogy lemezkritikák szerzői könyvekkel hoznak párhuzamba egyes dalokat, lemezeket. Most mégis ezt teszem, hiszem az elmúlt fél év alatt három Passuth könyvet habzsoltam fel a magyar középkori történelemről. Egyébként nagyon ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a történelem iránt, ilyen hiteles és minden apró részletet leíró, bemutató történeteket ritkán olvas mostanában az ember. (Tört Királytükör, Nápolyi Johanna, Hétszer vágott mező). Azért...

Végre megjelent a számomra várva várt legújabb Catamenia lemez, a "Cavalcade". Aki nem ismerné a bandát, annak egy kis történelem. A zenekart 1995-ben, Finnországban alapította meg Riku Hopeakoski szólógitáros és Mika Tönning énekes. A kezdetek kezdetén, a melodic black metal stílusában tevékenykedtek. Mára az egyetlen alapító tag Riku Hopeakoski. A rengeteg tagcsere mellett fokozatosan alakult át a stílusuk. Megjárták a dark metal-t is, és mostanra kialakult egyfajta keverék...

A Bödön Kölkei idén sem tétlenkedtek, a Blooddrunk turné kellős közepén adták legújabb korongjukat, a Skeletons in the Closet-et (csontvázak a szekrényben). Ezzel az albummal a Bodom is beállt azon nagy előadók (pl. Metallica) sorába akik teljes cover albumot jelentettek meg, igaz, ezen számok nagy részére már nem sokan emlékeznek. A szóban forgó együttes sem akart semmi nagy durranást, csak egy apróbb válogatás lemezt, ezzel szemben az album a...

Mostanában a jeles szakírók a svéd Amarathe zenéjére ráakasztották a pop metal jelzőt. Még ha van is benne igazság, akkor mit kezdjünk a Dan Reed Network muzsikájával? Mert, hogy ebben egy fikarcnyi metal sincs, az hótszentség, de még a rock jellemzőit is nagyítóval kell keresnünk náluk. Még az a szerencse, hogy sok helyen, ha már gitár és dob szerepel egy dalban, akkor bátorkodnak azonnal „Rock’-nak nevezni a produkciót, így...

Ha nem haragszol kedves olvasó most rögvest állást foglalok, miszerint  a HOL idei, immáron tízedik albuma kifejezetten jóra sikeredett. Mint szinte minden nagy bandát, őket is körülveszi az a tézis, miszerint van két – három etalon albumuk, amit megugrani nem fognak, talán soha nem is lesznek képesek rá. Jelen esetükben ezek a főművek a debüt, illetve Sahara voltak, aztán közmegegyezéses kedvenc még az őket ismerők részéről az újrakezdés után...