Hate – Crusade:Zero (2015)
Ha van valami, amit mi Haterek gyűlölünk, akkor az a most tárgyalt banda állandó és indokolatlan hasonlítgatása a Behemoth és Vader zenekarokhoz. Először is, a Hate előbb alakult és kezdett el death metalt játszani, mint az Adam "Nergal" Darski vezette behemót horda. Másodszor pedig, nem lenne hülyeség azzal vádolni mondjuk az In Flames-t, hogy nyúlja az At the Gates-et? DE. Göteborg, mint a metal színtér egyik fellegvára, mára megkerülhetetlen...
Apocalyptica – Reflections (2003)
Az 1993-ban alakult Apocalyptica már a kezdetektől egy teljesen egyéni utat választott. Pár évvel korábban, még a helsinki Sibelius Akadémia diákjaiként e fiatal virtuózok beléptek egy csellózenekarba, amely Bach-tól Hendrixig mindenkitől játszott zenét. Azonban Eicca Toppinen és három barátja valami ütősebbet forgatott a fejében. Miután mindhárman a heavy metalért rajongtak, elhatározták, hogy megalapítják a saját együttesüket. Azt gondolom, a finn csellós csávók – akár tudatosan, akár ösztönösen tették ezt...
Shadows Fall – Retribution (2009, Everblack Industries)
A massachusetts-i brigád hatodik stúdióalbuma nem hozott nagy megfejtéseket. Nem definiálták a srácok önmagukat, azt nyújtják, amit már a 2007-es Threads Of Life albumon is mutattak: roppant korrekt, metalcore és régisulis thrash ízekkel nyakon öntött modern metalt, gyilkos riffekkel, őrült dobjátékkal, és szárnyaló kórusokkal. Semmi extra, véleményem szerint a Shadows Fall mégis állva hagyja a neothrash mezőny javát.1995-ben alakult az ötös, melyben három alapítótag is található (Jonathan Donais és...
Stryper – Fallen (2015)
Nem mondható el rólam, hogy a kezdetektől, hű de baromi nagy Stryper-fan voltam. Nem mintha bármi bajom lett volna a keresztény metalarcok dallamvilágával, egyszerűen a beáramló információ hiányában nem jutott el hozzám az általános iskola padjai közé a legendás érájuk (The Yellow And Black Attack 1984, Soldiers Under Command 1985, To Hell With The Devil 1986, In God We Trust 1988). A két László – Cselőtei és Lénárd- még...
Slayer – World Painted Blood (2009, Sony BMG)
Mi újat lehetne még írni a Slayerről? Talán semmit. Talán az egyetlen banda a nagy amerikai thrash-csapatok közül, amelyek nem álltak be a sorba látványosan finomkodni (persze azért nekik is volt egy South Of Heavenjük), mint például tette azt a Megadeth (Countdown - Risk), a Testament (The Ritual), vagy a Metallica (a teljes kilencvenes évek); amikor ezek ellágyultak, ők változatlanul taposták a gázpedált a Seasons In The Abyss-szal vagy...
Mägo de Oz – Gaia III: Atlantia (2010, Warner)
Amire öt éve vártam, megtörtént: Ózék befejezték a Gaia-sztorit, amivel lényegében az új évezred nagy részében foglalkoztak. A monumentális, háromrészes koncepció első fele még 2003-ban látott napvilágot, épphogy szimpla albumként (Txusék akkor még nem akartak dupla CD-t, két nótát le is hagytak a végleges verzióról), ám a Gaia II: La Voz Dormida két évvel később már két diszken terpeszkedett el, mint ahogy a trilógia befejező része, az Atlantia...
House Of Lords – Indestructible (2015)
Ha nem haragszol kedves olvasó most rögvest állást foglalok, miszerint a HOL idei, immáron tízedik albuma kifejezetten jóra sikeredett. Mint szinte minden nagy bandát, őket is körülveszi az a tézis, miszerint van két – három etalon albumuk, amit megugrani nem fognak, talán soha nem is lesznek képesek rá. Jelen esetükben ezek a főművek a debüt, illetve Sahara voltak, aztán közmegegyezéses kedvenc még az őket ismerők részéről az újrakezdés után...
Ilyen volt a fejrázók évzáró bálja 2016-ban Budapesten –...
December 19-én hazánk adott otthont a Headbanger’s Ball Tour turnézáró koncertjének, így hétfőn Budapesten ért véget a 18 állomásos, nagysikerű koncertsorozat. A helyszín a Barba Negra Music Club volt, a fellépők pedig egy nem mindennapi kvartettet alkottak: ritkán látni ilyen változatos és színes metálzenei palettát felvonultató eseményt. Négy eltérő karakterű zenekart láthattunk a színpadon az este folyamán, akik mindannyian szűkebb stílusuk legnagyobbjai közé tartoznak, így az MTV zenecsatorna 1987-ben...
Salems Lott – Salems Lott EP (2015)
Jelenkorunkban szinte nagyítóval sem találni igazán karakteres rock bandát, annál inkább tele van a piac az egyéniség minden szikráját nélkülöző társasággal. Arra ,hogy a címszereplő társaságban rátalálok valami egészen újszerűre - nyilván nem számítottam, de blődség is lenne eredetiséget várni egy olyan brigádtól ,akik nyíltan a nyolcvanas évek elemeiből építkeznek. A 2013. végén megalakult los angelesi Shock metal brigád nem titkolt célja megidézni a nyolcvanas évek L.A. Rock /...
Blackmore’s Night – Autumn Sky (2010)
Furcsa párosítással kezdeném ezt az írást, hiszen elég ritka, hogy lemezkritikák szerzői könyvekkel hoznak párhuzamba egyes dalokat, lemezeket. Most mégis ezt teszem, hiszem az elmúlt fél év alatt három Passuth könyvet habzsoltam fel a magyar középkori történelemről. Egyébként nagyon ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a történelem iránt, ilyen hiteles és minden apró részletet leíró, bemutató történeteket ritkán olvas mostanában az ember. (Tört Királytükör, Nápolyi Johanna, Hétszer vágott mező). Azért...

















