Végre megjelent a számomra várva várt legújabb Catamenia lemez, a “Cavalcade”. Aki nem ismerné a bandát, annak egy kis történelem. A zenekart 1995-ben, Finnországban alapította meg Riku Hopeakoski szólógitáros és Mika Tönning énekes. A kezdetek kezdetén, a melodic black metal stílusában tevékenykedtek. Mára az egyetlen alapító tag Riku Hopeakoski. A rengeteg tagcsere mellett fokozatosan alakult át a stílusuk. Megjárták a dark metal-t is, és mostanra kialakult egyfajta keverék a melodic-black, a dark és a power metal elemek ötvözésével. Előtérbe került a tiszta ének és mellőzik a billentyűzést.

A korong a “Blood Trails” című számmal indít. Kellemes, fogós gitártémák, laza dobolás és kis károgás jellemzi a dalt. A gitárszóló egy könnyedebb tekerésből áll, amit már sok régi heavy metal zenekartól is megszokhattunk. A dal egyik fontos része viszont, hogy a refrént nem más énekelte fel, mint Ville Laihiala, a Poisonblack és a már feloszlott Sentenced énekese.

Az album címadó dala (“Cavalcade”) egy laza, közepes tempójú dal. Erősen vegyülnek a régi melodic black metal stílusuk és a dark metal stílusjegyei. A tiszta ének mellett nagy hatása van a károgásnak és a mély hörgésnek is. Eddig nem volt szokásuk ezt a fajta vokált használni. Koncerteken leginkább egy bólogatós dalnak tudom elképzelni.

A könnyed dalok után végre a kemény zene kedvelői is igazán kedvükre való dallal találkozhatnak. “The Path That Lies Behind Me” egy könnyed kezdés után felveszi a kemény black metal témákat, amiket egészen a refrénig tart. A refrénben a tiszta ének veszi át a szerepet, és a stílus is könnyebb lesz. Végül is a károgós részek alatt a kemény zene, míg a dallamos ének alatt a dallamosabb zene dominál.

Ezután újra a lassabb témák következnek, a “Silence”-ben. A dal teljes egészében borongós hangulatot áraszt magából. Személy szerint ez a dal egy cseppet sem tudott megfogni. Tele van klisékkel mind zeneileg, mind az énektémákat illetően.

Ismét visszatértek a kemény stílusjegyek a “Quantity Of Sadness”-ben. A durva riffelést már csak a kemény dobtéma teszi még erőteljesebbé. A refrénre visszavesznek egy kicsit a zenészek, és könnyebb témákat szolgáltatnak a fülünknek. A gitárszóló nem sokban különbözik a refrén témáitól.

A “Post Mortem” már jobban hasonlít egy Hypocrisy-féle melodic death metal számra. Elvont témák, borongós gitárhangzás. Tömören ez jellemzi a legjobban ezt a dalt. Szintén egy klisés dalt dobtak össze, ami szintén nem lett az elsőszámú kedvencem.

Felkerült egy igazán lassú dal is az albumra. “The Vulture’s Feast” egy melankolikus kis nóta. Lassú témák, igazi kis pihenős dal. Különlegessége az, hogy csak a tiszta dallamos ének szól a dalban.

Ahogy az “A Callous Mind” című szerzeményt hallgattam, már féltem, hogy egy lagymatag dalt fogok hallani. Szerencsémre az utolsó pillanatokban beindult a zene, erőteljes black metal témákkal. Persze a tempóból ismét visszavettek, amikor a tiszta ének veszi át a főszerepet. A refrénben legalább újra hallhatjuk együtt a dallamos éneket és a kemény károgóst. Az album többszöri meghallgatása után már ez is lett a személyes kedvenc dalom.

Már majdnem a legvégén, a “Reincarnation” egy kis levezetőnek minősíthető az előző szám után. Lassú témák, lassú tempó, az énektémák keverten hangzanak fel. Akárhogy is nézem, kicsit nyugtató hatású szerzemény lett belőle. Zárásként egy akusztikus gitár is megszólal pár hang erejéig.

Legvégül az “Angry Again” maradt. Aki kicsit jártasabb a metal zenében az tudhatja, hogy ez valójában egy Megadeth-dal. Nagyon jól sikerült feldolgozni. Eleinte az volt a benyomásom, hogy talán az eredetit hallom, de a károgás ezt a gondolatot azonnal eltüntette. A refrének alatt támadt még néha az az érzésem, mintha tényleg maga Dave Mustaine énekelne.

Összességében egy közepes minőségű albumot hoztak össze. Kicsit többet vártam, de mégis nagyon örülök ennek a lemeznek. Nagyon jól összehangolták a hörgést, a károgást és a tiszta éneket. Érdemes meghallgatni.

Zenészek:

Ari Nissilä – károgás, gitár

Kari Vähäkuopus – tiszta ének, gitár

Riku Hopeakoski – szóló gitár

Toni Kansanoja – basszusgitár, mély hörgés

Mikko Nevanlahti – dobok

Ville Laihiala – vendég énekes a “Blood Trails” című számban

 

A lemez tartalma:

1. Blood Trails

2. Cavalcade

3. The Path That Lies Behind Me

4. Silence

5. Quantity of Sadness

6. Post Mortem

7. The Vulture’s Feast

8. A Callous Mind

9. Reincarnation

10. Angry Again (Megadeth cover)