Külföldi

2010-es alapulása óta az Attic nevű német zenekart egyre nagyobb, fokozódó figyelem övezi, ez pedig korántsem meglepő, ha belefülelünk a zenéjükbe. Keveréke az egy rakás metal alstílusnak, de alapvetően a többség a vokál miatt rögtön King Diamondra, és a Mercyful Fate-re asszociál. Na meg persze beugorhat még egy rakás sikoltozó énekes a 80-as évekből, jelesül éppen Rob Halford. Hozzá még visszatérek hamarosan. Szóval adott a banda, jelenleg a második albumukról...

Nem tehetek róla, évtizedek óta rajongok Mike Tramp hangjáért. Pedig nem egy Pavarotti a dán származású srác, de én sosem rajongtam „a csillagokat is leéneklem az égről” frontemberekért. Amióta meghallottam a White Lion 1987-es Pride lemezét, azóta legyen az Freak Of Nature, The Rock 'n' Roll Circuz, vagy akár szólóban, rabja vagyok a nyávogós, olykor sírásra csukló hangjától. Na persze a White Lion nem csak róla szólt (még ha...

Gary Hughes énekes nem bír a seggén ülni. Mondom ezt úgy, hogy közben a Ten névre hallgató saját zenekara utoljára 2006-ban jelentkezett új nagylemezzel. Persze azért a rajongóit nem hagyta cserben, 2007-ben szólólemezt jelentetett meg. Tavaly azonban már szárnyra kapott olyan kósza hír, hogy újra feltámassza epikus hard rockot játszó csapatát, a Tent. Ez a banda kilencedik sornagylemeze és bár a zenei világot nem fogja megváltani, fülbemászó dallamvilága,...

Két hete a Paradise Lost, „Draconian Times” albumát választottam, a KlasszikuShock rovatba. Múlthéten Gyuri a Judas Priest „British Steel”-jét vette górcső alá. Két olyan album, ami az adott stílusban mérföldkő volt a zenetörténelemben, és amik máig emberek millióinak kedvencei. Két ilyen híres, sikeres és ismert album után, úgy döntöttem nem ezt az irányvonalat folytatom, hanem előveszek valami olyat, ami a maga nemében nagyszerű, de mégsem lett soha olyan...

Golgotha címmel hivatalosan holnap jelenik meg a W.A.S.P. tizenötödik stúdiólemeze Sokat kellett rá várnunk, hiszen a banda karrierjében rekordhosszúságúnak számító hat év szünet után követi a legutóbbi albumot, a 2009-es Babylont. Blackie-ék tehát rendesen megvárakoztatták a rajongókat, közel négy évet dolgoztak az új dalokon, míg végül arra jutottak a felvételek jelenlegi formájukban már rászabadíthatóak az emberiségre. A frontember elmondása szerint saját hibáiból is tanult, ezért is zárta le a...

Kicsit megkésve érkezünk a KlasszikuShock rovattal, de cserébe garantáljuk, hogy egy olyan zenekarról olvashattok itt, akikről szerintem a 90%-tok nem is hallott. Ez persze ez nem azért van, mert nem jó a zene amit játszanak, szimplán csak az az ok, hogy sosem tudtak olyan körökbe betörni, ami a 80-as,90-es évek zenei és üzleti vonulatában sikeres lett volna. Mai főfogásunk az amerikai Agent Steel zenekar, akik a korai speed metálos ...

Tomas Nillson neve talán ismerősen csenghet az underground fanatikusok körében, hiszen az ex-Marduk tagokat is soraiban tudó Devian zenekar egyik gitárosaként, illetve a szintén svéd Dark Funeral basszerosaként már szerzett némi hírnevet a szőke húrnyüvő. Most elérkezett az idő, hogy Tomas életre hívja régóta dédelgetett vízióját, melyben már nemcsak „egyszerű” gitárosként mutathatja meg tehetségét, hanem univerzális értelembe vett zeneszerzőként is, aki a szimfonikus hangszerelésért is felelt. A Zornheym koncepciója nem...

Az idei év egyik várva várt momentuma volt számomra Ozzy Osbourne legfrissebb albumának megjelenése. Egyrészt azért, mert három év után ismét megajándékozott minket a Sötétség Hercege némi hallgatnivalóval, másrészt az Ozzy-t körülvevő zenekarban bekövetkezett változások miatt. Ha Ozzy-ról és a bandájáról beszélünk, a dalokon után jóformán mindenkinek Zakk Wylde jut eszébe, aki a Herceg és a Black Label Society dalainak sikoltozós gitárrifjeivel számtalanszor velőnkig hatolt.  Nos Zakk hosszú évek...

Tizenhat év után újra Mike Portnoy-jal készített albumot a Dream Theater. 2023 őszén robbant a hírbomba, hogy 2010-es távozása után  Portnoy visszatér anyazenekarába, és a 2009-es Black Clouds & Silver Linings lemez után, újra együtt ír zenét a Petrucci, Portnoy, Myung, Rudess, LaBrie ötös. Tavaly ősszel aztán Night Terror címmel az első fecske is megérkezett, ami már akkor is azt a benyomást keltette, hogy modernebb hangzással ugyan, de a...

Arról már korábban írtam, hogy az idei Megadeth lemez bizony messze a várakozásaimon felül teljesített. Dave Mustaine-ék az új felállással igencsak telibe találták a klasszikus időszak rajongóinak ízlését, és a Youthanasia óta nem látott mesterművel rukkoltak elő. Nem gondoltam volna, hogy idén lesz még a zenei piacon olyan thrash metál alkotás, ami felveheti a versenyt a Dystopiával. Pedig lett, és nem csak, hogy felvette a versenyt, de talán meg...