Külföldi

Szinte fanatikus módon keresem a zenei újdonságokat és általában addig kutatok, míg valami különös csemegére nem találok. Így volt ez 2006-ban is, amikor először találkoztam a 30 Second To Mars nevet viselő, 1998-ban alakult Los Angeles-i csapattal! Az énekes nagyon ismerős volt valahonnan, bár akkor még nem tudtam róluk semmit, de megszokottól eltérő zenei világ megfogott! No igen,  Jared Leto a jól ismert színész (Pánikszoba, Nagy Sándor- a Hódító, Harcosok klubja, stb.)...

A saját magam által felállított szabálynak köszönhető, hogy az új Mnemic albumról írt kritikám nem került fel eddig az oldalra. A lemez ugyanis ma jelent meg, és a szabály szerint a megjelenése napjáig nem tehetek közzé recenziót semmilyen műről. Mivel tehát a lemez Európában január 15-én jelent meg, csak ma publikálhattam a kritikát. A Mnemic-kel másfél éve ismerkedtem meg, ők nyitottak 2008 nyarán Prágában a Metallica és a...

Aki ismer kicsit is, tudja rólam, hogy imádom a melodikus death metalt, főleg, ha van benne jóféle dallamos ének, gitárharmóniák, és emlékezetes riffek. Így aztán, ha nem is számolatlanul, de tömegével szerzem be az ilyesféle lemezeket, és nemritkán a myspace-t is feltúrom, hátha találok egy reménységet a műfajban. Jelentem, találtam! Egy olasz csapat, mely a Myspace térhódításának köszönhetően szerzett valamelyes nevet magának, és szerzőiben hozta ki debütáló lemezét:...

Nagy érdeklődéssel vártam a Primal Fear legújabb lemezét, mert egy régi kedvencem ez a banda. 1997-ben alapította meg Ralf Scheepers és a Sinner zenekar akkori felállása. Zenéjük újszerűen hatott az akkori német Power-Heavy Metal stílusra, egy pörgős új hangzás született. A jelenlegi felállásban már csak Ralf Scheepers és Mat Sinner az alapító tagok. Sok nagyszerű album után 2009-ben kiadták 16.6 (Before The Devil Knows You're Dead) albumot. Bevallom,...

A Tiamatot a közelmúltban fedeztem fel magamnak. A nevét a sumer mitológia egyik alakjáról kapott együttes 1988-ban alakult, Stockholmban, vezéregyénisége egy fiatal énekes/gitáros, Johan Edlund. A korai időkben még death metalt játszott a csapat, ám már ez is bőven több volt a szabvány death metal daránál, amivel a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején számolatlanul igyekeztek feltörni jobb/rosszabb csapatok. Míg ezek zöme arra fgyelt, hogy minél durvább, minél...

Nincsen szerencséje a német Paradoxnak. A nyolcvanas évek végén tűntek fel két igen ígéretes lemezzel (Product Of Imagination - 1987, Heresy - 1989), és bár nagyon jó kritikákat kaptak mindkettőre, a kiadójuk bénázása miatt nem tudtak a német thrash-triász (Sodom, Destruction, Kreator) mellé kerülni, és fel is oszlottak. 2000-ben egy több mint remek visszatérő albumot követtek el (Collision Course), soraikban a Blind Guardianből, Rhapsody-ból ismert Holzwarth-tesókkal, akik viszont...

Mindenekelőtt egy személyes jegyzettel inditanám ezt az áttekintést. A Theatre Of Tragedy meghatározó volt az életemben. Az 1996-s Velvet darkness / They Fear albumuk vezetett be engem a sötétebb metal regióiba. (És most leszögezem, számomra a stílusirányzatok teljesen másodlagosak). Azzal a lemezzel lettem rocker-metal senkiből dark-goth-rocker-metal senki.   Aztán ToT elindult egy másik úton, ami még számomra eleinte azt jelentette, hogy próbálkoznak (Musique 2000 )...

Csak az új évben jöttem rá, hogy teljesen elhanyagoltam ősszel a lemezkritika rovat érdemi részét, és nagyon kevés új lemezt mutattam be nektek. Ígérem, az új évben ez is meg fog változni, egyfelől azért, mert növelem a fordulatszámot (két kritika egy nap tőlem ugyebár még sose került fel), másfelől pedig azért, mert, mint a kis színeseimben olvashattátok, 2010-ben rengeteg várva várt album fog kijönni, és rengeteg olyan lemez...

Hadd meséljek el egy kis történetet, melyhez negyed évet vissza kell ugranom az időben. Szeptember táján említette ugyanis a CrabJam-gitáros Szuszbácsi, hogy kijött a Lynyrd Skynyrd új albuma, és nagyon bika lett, nem írnék róla. Iigazából el is felejtettem az egészet, egészen szilveszter éjszakáig, amikor is egy-két pohár Ballentines mellett ücsörögve mutatott pár dalt a lemezről. Abban a pillanatban végem volt. El kell még áruljam azt is, hogy...

Hálás vagyok ennek az EP-nek, noha igazi különlegességet nem rejt. Azon túl, hogy egyik kedvenc bandámról van szó, és imádok majdnem mindent, amit csinálnak, iszonyat mód betalált nálam ez a négyszámos anyag, egyben apropót adott, hogy bemutassam nektek ezt az együttest, amelyre igenis oda kell figyelni, hiszen a most készülő harmadik lemezzel esély van arra, hogy betörjenek a világelitbe, és ezt a legkomolyabban mondom. Nem is kimondott lemezkritika...